Szerető voltam, élettárs lettem, próbálok mindenkinek megfelelni, de nehéz. Tudnátok tanácsot adni?

A kérdező kérdésének megválaszolására szorítkozva: elfogadni ezt a helyzetet. Bíróságon a lehető leghamarabb rendezni a családi viszonyokat, hogy alap legyen a láthatásra, aminek a végrehajtására utána lehet intézkedést kérni.

Én is átéltem/átélem most is. A dolog szépsége az, hogy mindkét oldalon álltam. Most állok a kérdező oldalán, így inkább ezt ecsetelném. Sokat segített a hivatali procedúra. Lehet bizonyítani azt, hogy az együtt élő szülő a másik ellen nevel. Ennek is van hivatali eljárása. Persze ettől a gyerek érzései nem változnak, de ha tudja, hogy neki is kötelessége a kapcsolattartás (aminek a megbeszélése a vele élő szülő feladata és nem a tietek, ezt majd neki el is fogja mondani az ügyintéző), akkor már több esélyed lesz arra, hogy a találkozások során a te éned is megismerjék. Arra pedig még várni kell, hogy komolyan el lehessen beszélgetni, mitől is alakult így az életük. Feltételezem, hogy most mivel nem találkoztok ilyesmiről szó sem eshet.

12 év? Azért az apakomplexusnak nem nevezhető... :)

A kislányra pedig ne légy féltékeny. Nem csoda, hogy néha kijön belőle egy ilyen "nekem több jogom van apához" mondat. Össze van kicsit zavarodva, nehéz neki is ám! Légy türelmes hozzá, és mindenki érdekében ne menj bele a rivalizálásba. Minden pillanatban légy tudatában, hogy ez egy kislány, és Te vagy a felnőtt! Nem konkurens nőszemély, csak egy pici gyerek. Ha ezt sikerül szem előtt tartanod, akkor a kislánnyal kapcsolatos féltékenységed is enyhülni fog.

Én ebben a szituban két dolgot tennék (de én ilyen vagyok, szeretem a konfliktusaimat mindig az érintettel rendezni).

Először is leülnék a volt feleséggel (akár a párommal közösen), és elmondanám, hogy ez a jelenlegi szituáció már adott, nincs értelme hátrafelé mutogatni, hogy ki miben volt hibát, hanem előre kell nézni. Ezt a jelenlegi helyzetet kell kezelni úgy, hogy a gyerekek a lehető legkevésbé sérüljenek. Te is kellesz hozzá, mert a "probléma" részese vagy, másrészt pedig elmondhatnád az exnek, hogy neked mennyire hiányzott az édesapád, és mennyire sérültél a hiánya miatt. Szemtől szemben megállapodnék a láthatásban.

Utána pedig leülnénk közösen a gyerekekkel (úgy, hogy mindenki jelen van, ex is, párod is, te is), és előttük tisztáznánk pontosan, hogy mi hogy lesz. Nem vitázva, vádaskodva, veszekedve, hanem hogy ekkor és ekkor lesztek az apukátokkal, ahol lesz saját szobátok is, ha közös programokat terveztek, akkor azt is (pl. nyaralás és hasonlók).

Azt is leírom, hogy miért tennék így. Az ilyen "mindenben a másik a hibás" emberek általában szemtől szemben nem vállalják fel a véleményüket. Ha előttetek "eljátssza" az együttműködő anyát és a gyerekek előtt tisztázni tudjátok a láthatás körülményeit, akkor később hiteltelen lesz minden áskálódása a gyerekek szemében.

Másrészt a gyerekeknek a válásnál - különösen a 7 évesnek - a legfontosabb, hogy tisztában legyenek vele, hogy VELÜK mi fog történni pontosan, milyen lesz az életük a válás után. Ha ezt közösen meg tudjátok beszélni, és azt tapasztalják, hogy mindenki elfogadja ezt a jövőképet, akkor biztonságban fogják érezni magukat.

(Nálunk legalábbis ez történt, pedig nekem extra problémás a gyermekem, de amikor közösen megbeszéltük, hogy anya meg apa külön fognak költözni, és hol itt leszel, hol ott, akkor rögtön elkezdte a szobáját tervezgetni. :) ) A többi - hogy ki volt a hibás, miért válnak - a gyerek szempontjából teljesen lényegtelen. Ő alapból mindkét szülőjét szereti, és ha azt látja, hogy a szülei is szeretik őt, és "igényt tartanak" rá mindketten, akkor biztonságban fogja érezni magát.

7-es vagyok.

Ezt a "leülünk az ex asszonnyal és megbeszéljük" témát én is próbálltam már. Kb addig tartott, amíg ki nem léptünk a ház ajtaján.

Köztünk is sok a korkülönbség. Többek között ezért is volt nehéz a gyerekeknek. Meg persze a volt feleségnek is könnyeb, h"egy fiatal pi..a bolondította el apátokat.

A 11 éves már nem kicsi. És ha te/ti nem mondasz csúnyát anyuciról. Ő viszont verbálisan földbe döngöl, az eléggé egyoldalú inger.

Párom véletlenül nyitva hagyta egyszer a fb-ját. A gyerek pedig beleolvasott az anyjával való levelezésekbe. Csúnyán mondva anyuci a sajár sz@rába fulladt, amikor a fiú elolvasta, hogyan fenyegeti páromat. Véletlen volt, de használt. Itt jött rá szegény gyerek, h a szülei is csak emberek. És h nem kell mindenkinek elhinni mindent.

Ha meg nálatok van a 7 éves, ne ölelgesd és babusgasd az apját. Hagyd őket kettesben. Ajánld fel, h aludgyjanak együtt ők este.

"Ezt a "leülünk az ex asszonnyal és megbeszéljük" témát én is próbálltam már. Kb addig tartott, amíg ki nem léptünk a ház ajtaján. "

Ezzel én is tisztában vagyok! Azért írtam, hogy rögtön utána a GYEREKEK ELŐTT is tisztázni kell a dolgot (nem azt, hogy ki kit csalt meg és hagyott el, abból ki kell hagyni őket), hanem azt, hogy mi lesz velük. Ez volt a javaslatom "lényege", mert szinte biztos vagyok benne, hogy a nő a gyerekek előtt nem áll le nyíltan támadni, hanem bólogatni fog és eljátssza a mintaanyát, aki természetesen nem akadályozza a gyereket az apjukkal való kapcsolattartásban.

És ha ezek után még áskálódik? A gyerekben az a kép lesz, hogy "de hát anya belement, egyetértett a közös megbeszélésen", és hiteltelenné fog válni az áskálódása. Ha mégis tovább csinálja, akkor újra és újra le kell ülni közösen, és a gyerekekben azt a tudatot erősíteni, hogy anyukátok is azt akarja, hogy apával (és az új párjával) tartsátok a kapcsolatot. :)

Bocsánat előre is, de annyira fenn akadt a szemem a 26-os válaszoló válaszán...

"Ha meg nálatok van a 7 éves, ne ölelgesd és babusgasd az apját. Hagyd őket kettesben. Ajánld fel, h aludgyjanak együtt ők este."

Ilyet még véletlenül se!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

SOHA!!!!!!!!!!!! SOHA!!!!!!!!!!! SOHA!!!!!!!!!!!!

A gyerekeknek el kell fogadnia, hogy te vagy az apukájuk új párja. Az úgy nem fog menni hogy apa a gyerekkel alszik te meg külön... Meg egyébként is egy 7 éves nem kisbaba!!! Inkább együtt foglalkozzatok a kislánnyal!!

De este mindenki a saját ágyába aludjon!!!

Arra az egyre figyelj, hogy ha a gyereken esetleg féltékenység látszik akkor engedd át neki aput, majd leszokik róla. Írok egy példát hogy értsd:

Nálunk olyan volt, hogy apuka széken ült és én az egyik combjára ültem akkor a kislány jött és a másik combjára ült... :) Ekkor én felálltam és leültem egy székre, hogy a gyerek érezze nem akarom elvenni tőle aput!

Majd rájön hogy nem veszed el tőle és leszokok az ilyesmiről.

De az hogy együtt aludjanak ahhoz már nagy a gyerek!!!

Egyébként szerető voltam... élettárs és nevelőanya lettem... :)

kislány 7 éves volt mikor összeköltöztünk a fiú pedig 13.

Nálunk anyánál voltak a gyerekek először, de 1,5 hónap után meglépett mert rájött hogy így semmire sincs ideje. Azóta mi neveljük a gyerekeket és így lettem mostoha anya...

Csak azt tudom javasolni, hogy szabjátok meg a láthatást és éljetek is vele. Ha jól tudom a láthatás kötelező.

Apuka próbálja elmagyarázni a gyerekeknek, hogy mi történt, és persze mondja el nekik, hogy most is ugyanúgy szereti őket mint eddig.

Utána eshet szó rólad!! Hogy nem miattad jött el (még ha így is van a gyerekeknek nem kell hogy te légy a bűnbak enélkül is nehéz nekik.).

Csináljatok közös programokat, hogy megismerhessenek téged...

Főzz nekik finom ételeket amikor jönnek!! Kérdezd meg apukát, hogy mit szeretnek! Ismerjétek meg egymást!

Az anyukáról csak annyit, hogy nem érdemes idegeskedni rajta. Engem a mai napig k*rváz a gyerekek anyja...

Hazudozik össze vissza, hogy a párom verte meg milyen agresszív ember és hasonló mocskolódások... Nem érdemes ezzel foglalkozni... Nálunk már 2 év telt el és az emberek kezdenek rájönni, hogy az anya mennyit hazudott és elfordulnak tőle. Az élet benyújtja a számlát mindenért... :)

A féltékenységet meg magadba kell helyreraknod. Ne irigy legyél, hanem örülj, hogy a párod kislánya ilyen szerencsés és ha lesz esetleg közös babátok milyen szerencsés leszel, hogy szeretni fogja a gyermeketeket... :)

A másik pedig ami lehetséges, hogy félreérted a féltékenységet és valójában az a baj, hogy a párod a kislánnyal foglalkozik és nem veled.

Ezt rakd helyre magadba.

Egyenlőre ennyi jutott eszembe...

Ja... még annyi, hogy én 26/N párom 37/F.

Ha a feleség nem hajlandó együttműködni a láthatás körülményeinek tisztázásában, az csak neki jelent majd rossz pontot a bíróságon. Az is, ha akadályozza a láthatást és a gyerekeket az apjuk ellen uszítja. Ezeket bizony mind fel kell hozni a bíróságon, akár bizonyítékkal!

Abban pedig egyetértek az előttem szólóval, hogy a gyerekeknek igenis el kell fogadnia, hogy ti együtt vagytok, van köztetek intimitás. Én többek között pont azért válok el, mert a kapcsolatunk teljesen barátivá alakult, a lányom egyáltalán nem látott normális párkapcsolati mintát, felnőtt emberek közötti intimitást (egy puszit, ölelést, simogatást). Én pedig nem szeretném, hogy így nőjön fel! A normális az, ha olyan párkapcsolati mintát lát maga előtt, amiben az egymást szerető emberek egymáshoz is érnek. Én nem rejtegetném a gyerek előtt, hogy szeretjük egymást...