Szerető voltam, élettárs lettem, próbálok mindenkinek megfelelni, de nehéz. Tudnátok tanácsot adni?

Ez biztosan nagyon közhelyesen fog hangzani....de ehhez idő kell, más nem oldja meg a problémát!

Idővel a volt feleség feladta az ostoba játékait, a gyerekek pedig valószínüleg észhez térnek majd és rájönnek, hogy túl rövid az élet ahhoz, hogy így elromoljon a kapcsolat az apjukkal aki aki mellesleg semmivel nem rosszabb (sőt) mint az anyjuk.

Megértelek teljesen, biztosan nagyon nehéz lehet :/

Kitartást nektek!

Nem tudom, a fiúk hány évesek, de ha mondjuk 12+, akkor érdemes lenne a párodnak velük elbeszélgetni egyszer az anyjuk nélkül arról, hogy mi is zajlott a házasságban azelőtt. Hogy hisznek-e neki végül, vagy hogy nagyobb bűnnek találják-e a válást magát, mint azt, hogy a volt feleség nyakra-főre csalta az apjukat, és most még ő van felháborodva, az egy más kérdés. De legalább megpróbálná. A gyerekeknek joguk van tudni az igazat, és ezzel lehetne valamit segíteni a helyzeten.

Aztán a párod megpróbálhatná leállítani a volt feleséget az SMS-ezésről, de sztem inkább a gyerekekkel való beszélgetés után. Akkot sztem elég egy nagyon durva SMS-t küldeni, amiben arról van szó, hogy miért egy hűtlen lotyónak áll feljebb, aki az ő pénze nélkül nem ér semmit... az ilyen típusú emberek egy részénél ez azért be tud válni... vhogy úgy érzem, a párod mindig próbálta a dolgokat finoman intézni... na, most lehet, hogy kicsit be kellene keményítenie.

"Nem akarom, hogy a gyerekek úgy nőjenek fel, apa nélkül, ahogy nekem kellett"

Nem szemétségből mondom, de ezen akkor kellett volna rágódni, mielőtt összejössz egy háromgyermekes családapával. Mert hát igen, a gyerekek most azért (is) vannak ebben a helyzetben, mert Neked az volt a fontosabb, hogy együtt legyetek. Most aztán neked fáj látni, hogy ezek a gyerekek átélik ugyanazt, amit Te is átéltél, szóval a magad dolgát könnyítetted volna, ha nőtlennel kezdesz, vagy rég elválttal, ahol már rendeződtek a viszonyok.

Akárhogy is, a férfi NEM költözött el magától a családjától, szóval sajnos valóban Te (is) voltál a mozgatórugó.

Mostmár egyebet nem tehetsz, mint vársz, hogy a párod rendezze a viszonyát a nejével - pl. váljon el hivatalosan, és állapítsák meg a láthatási jogot a gyerekekre. Akkor ugyanis rendszeresen kutyakötelessége felbukkanni és látogatni vagy elhozni a gyerekeket, és ha már egyszer rendszer lesz a dologból, az ex-asszony is beleun a folyamatos huzavonába. Vélhetően neki is lesz új kapcsolata, talán elvonja a figyelmét, sőt, esetleg még örül is majd, hogy lepasszolhatja a gyerekeket.

Neked csak azt tudom tanácsolni, várd ki szépen. Azért meg kell értened, hogy vihart kavart a felbukkanásod, és jobb, ha csöndben kivárod, hogy ők rendezzék ezt...

Hááát... kutyából márpedig nem lesz szalonna.

Ha szeretőnek indultál akkor mások szemében már sajna az is maradsz, akik szétzilálta a házasságot bla bla bla.

Utólag okos az ember, de pont ezért nem tudnék szerelembe esni egy nős, többgyerekes férfival, végül is ki tudja ki mikor mond igazat. Lehet a nőnek nem is volt szeretője, végül is nem tudhatod. A barátod meg ha kiszeretett egy házasságból, akkor máskor is megteheti. Ezek mind mind gátolnának abban, hogy vegyem a fáradságot, hogy igazán megismerjem.

Jelenleg nem tudsz mást tenni, mint tűrni. Ha szerencsétek van nem megy rá a kapcsolatotok és főleg nem az idegeitek. A volt feleség részéről nem várható javulás, ez tuti, hisz egy sértett nőről beszélünk, ez a legveszélyesebb állatfaj a Földön.

Több variácó van:

1. Elfogadod, hogy tetteiteknek ez a következménye és beletörődsz, hogy a gyerekek jó ideig apa nélkül lesznek, és inkább magatokkal törődsz és megpróbálod a maradékot élvezni, megjegyzem nem csak Ti hanem a gyerekek anyja is így döntött

2. otthagyod, hogy hozza rendbe a viszonyát a gyerekekkel, de nyilván ez már nélküled sem lesz egyszerű

3. tönkreteszed magad amikor a fenti kettő között örlődsz

Hasonlít a sztorim a tédhez.

Mi 4 éve vagyunk együtt. Páromnak 2 gyereke van. 1fú, 1 lány.

Ők nem voltak már együtt amikor mi összejöttünk. Viszont a gyerekek miatt sokat jártak össze. Volt, hogy ott is aludt a párom a fiával. Aztán 1 év járás után össze költöztünk másik városban, mert ott volt munka. Dettó ugyanezeket csinálta az anyuka amiket leírtál. A lánya sokáig nem is volt hajlandó beszélni az apjával. Kivéve ha pénz kellet neki.

Fizettük a gyerektartást és sokszor azon felül is küldtünk pénzt. Mégsem volt soha elég neki. Mindig párom volt a sz@r alak, h nem törődik a gyerekeivel. Nem is tudták a gyerekek az első 2 évben, hogy kap az anyjuk gyerektartást tőlünk.

Én is rendeztem be nekik saját zugot nálunk. A fia szeretett/szeret itt lenni. A lánya egyszer volt. Azóta nem. Nálunk több minden van, mert beosztjuk a pénzt. (Internet, jobb kaják, tisztaság) Viszont viselkedni kell. A fia ezt elfogadta és észrevette, hogy mi nem szidjuk az anyukáját, viszont tájékoztatjuk, h mi, miért történik. Sok telefonbeszélgetést hallot is. Eléggé kiábrándult az anyjából.

A lányával már nem sokra mentünk. Mert az anyuka azzal akarta magához édesgetni, h mindent megengedett neki.

Így 4 évvel később szépen felnyílt az ő szeme is. (Gondolom az öccse is hatással volt rá.)

Nem sokat tudsz tenni. Tűrnöd kell! Kommunikálnotok kell a gyerekekkel és nem szabad egymást szidnotok előttük. Automatikusan oda fognak húzni majd, ahol nagyobb a béke.

A gyerekekkel el kell beszélgetni, hogy apa meg anya miért ment szét. És apának el kell magyarázni, ha te mint új pár nem jössz, ők akkor is szét mentek volna.

Sok idő kell hozzá sajnos.

Erőszakoljátok ki, hogy menyjetek el nyáron együtt állatkertbe, vagy sátorozni, esetleg strandra. Ahol bebizonyosodik, hogy nem úgy van az ahogy anyuka bemeséli.

De vigyázz, a beszélgetések a gyerekkel ne csapjanak át panaszkodásba.

De ha akarsz egy kicsit aljasabb húzást, mutassátok meg a fiainak anyuci smseit.

Háát eléggé kusza lett, remélem sikerült érthetően fogalmaznom. Nagyon összetett a dolog. Nem lehet erre konkrét tanácsot adni.

A ti történetetek még csak most kezdődik. Szokni kell. Legyetek türelmesek.

Én szigorúbb vagyok mint a párom volt felesége, még is jön a gyerek. Sokszor hónapokig itt van. Szóval nem lehetetlen.

Sok sikert.

Ui.:Ha esetleg tudok még valamiben segíteni, nagyon szvesen válaszolok ha tudok.

A lány most 16, a fiú 13.

"De ha akarsz egy kicsit aljasabb húzást, mutassátok meg a fiainak anyuci smseit."

Remélem, idáig nem süllyedtek. Tényleg aljas húzás lenne, nem anyuci, hanem a gyerekekkel szemben.

Szerintem is el kell beszélgetni a fiúkkal, hogy tudják, miért is váltak el. Nem kicsik már, megértik. Most csak azt látják, hogy te vagy a hibás, hogy szétment a család, miattad rugott fel apa mindent. Az ido tényleg segít.

Egy anyuka (szintén elvált szulok gyermeke)