Összeomlott az életem, hogyan álljak talpra?

Egy évvel ezelőtt boldog családom volt, szerető férjem, két kicsi gyerekem, egy működő vállalkozásunk. Én nem dolgoztam, a kicsikkel voltam otthon. Párom sokat melózott, ennek ellenére kevés volt a pénzünk. Igyekeztem mindenben a kedvében járni, de úgy tűnt, ez egyre kevésbé sikerül. Boldogtalanná vált, mert nem tudott nekünk mindent megadni, iszonyatos követelményeket támasztott maga elé. Mondtam neki, nekünk a szeretetéből még kevesebb jut mint pénzből. Úgy érzem, mindent megtettem a házasságunkért, de egyedül kevés voltam, neki is akarni kellett volna.

Egy hónapja elment. Azt hittem, belehalok.

Tönkrement a vállalkozása is. Most ketten vagyunk munkanélküliek, két gyerekkel, külön. Azt mondta szeret, de már nem szerelmes. Ő szerelemre vágyik. Pedig az minden kapcsolatba elmúlik.

Mindegy, ő erre hivatkozva elhagyott. Egy hónapig szenvedtem, most kis könnyebbséget érzek, kezdek beletörődni. (Ez annyit jelent, hogy már nem sírok annyit.)Mikor mondtam neki hogy már jobban vagyok, felháborodott hogy soha nem szerettem igazán. Kiborít, mert okok nélkül féltékenykedik, pl. ha bejelölök valakit a facebookon, megkérdezi ki az, honnan ismerem, ő- e az új pasim, stb. Kezd az agyamra menni, pedig jó a kapcsolat köztünk, már-már baráti maradt.

Ahhoz képest, hogy külön mentünk, figyel engem.

De nem szeret. Szeretnék talpra állni,de így érzelmileg visszahúz. 7 évet voltunk együtt.

Munkát sem találok, pedig minden létező helyre beadom az önéletrajzomat...teljesen el vagyok keseredve, mi lesz így velünk...nem akarok depressziós lenni.