Segítenél nekem, összeomlott az életem?

Hát attól függ hány éves vagy ha már elég idős vagy hozzá akkor költözz másik városba kezd elj ismerkedni az ottnaikakkal és ne beszélj nekik a régi életedről és ne is gondolj rá és ne vigyél magaddal semmi ojasmit ami arra emlékeztet.Aztán kerres megadnat egy rendes fiút és alapíts egy családot lehet hogy ez soknak hangzik de türelem rózsát terem

És Sok szerencsét kívánok neked és bátor voltál hogy ezt megírtad ha valami haladásod lessz oszd meg velünk.

:D

Szia!

Sajnálattal olvasom a soraid. Tudod, én nagyon hasonló helyzetben voltam/vagyok, mint te. 18 éves lány vagyok, az életemet kicsit sem lehet életnek nevezni, bár van egy imádni való barátom egy éve. Azóta kicsit rendbe jöttem. Az én "családom" is borzasztó, nagyon rossz körülmények, alkoholizálás, verések, sok minden...

Azt tanácsolnám Neked - ha ez picit megnyugtat -, amivel én is mindig nyugtattam magam: eljön majd az a nap is, amikor a szenvedéseink megbosszulják magukat. Egyetlen könnycsepp sem folyik hiába! Én igazán tudom, hogy oltári nehéz ebben hinni, de csak így lehet túlélni a nehéz éveket.

Én állandóan igyekeztem elterelni a gondolataimat, legfőképp a tanulással. Az életem miatt nagyon komoly lány lett belőlem, ezt aláírom, és ezért elég kevés barátom van, kevesen értenek meg, és zárkózott lettem. Mindezek mellett építettem a jövőmet: majdnem kitűnő tanuló vagyok, mert rájöttem, a tanulás az egyik eszköz, amivel kitörhet az ember. Te is javíthatsz az eredményeiden, tudom, minden kezdet nagyon nehéz, de belelendülsz egy idő múlva! Levezeti a stresszt, eltereli a gondolataidat. Szívvel-lélekkel csináld.

Vagy ha a tanulás nem jó, ott a sport. Az is remek lehet erre a célra.

Mindenesetre sok kitartást Neked! Próbáld meg a szépet meglátni a világban! Sok van benne. 15 év kellett hozzá, hogy ráébredjek.

Tudod, azt mondják, hogy ami nem ől meg az erőssít, no meg azt is, hogy az egész élet újrakezdésekből áll.

Tanács? Nem lehet ilyenkor igazi tanácsot adni, hiszen mindenki máshogyan dolgozza fel a történteket. Az egyetlen, ami ilyen esetben helyt állhat, az talán az, hogy ne a múlton rágódj, ne gondolj arra, hogy mi lett VOLNA HA, és hogy mi VOLT akkor, mert azon már nem tudsz változtatni, egy korszak lezárult, elkezdődött egy újabb. Maradjanak a szép emlékek, a rosszakat pedig próbáld egy olyan helyre űzni, ahonnan csak akkor jönnek elő, amikor te akarod. Ne felejtsd el, hiszen később, mikor visszaemlékszel, minden értelmet nyer, tanulhatsz az elkövetett hibáidból, de csak akkor, ha tudod hogyan kezelni őket.

Jogsit már szereztél, vagy jártá tanfolyamra? Ha még nem, és van rá lehetőséged mindenképpen menj el, remek lehetőség arra, hogy kilépj a megszokott életedből, és egy kicsit ismerkedj, tanulj, elfolald magadat.

Találkozz a barátaiddal, ha van kutyusod, cicád, akármid, foglalkozz vele, a kutyával sétálj, csak szimplán érezz, az állatok nem fognak becsapni!

Nyár van, nincsen iskola, használd ki a lehetőségeidet, ne várd, hogy a sültgalamb a szádba repül! ;)

Remélem tudtam segíteni!

Átérzem a helyzeted, én is hasonló cipőben jártem. A családomban rendszeres volt az alkoholizásál, már-már az agresszív viselkedés volt nálunk az átlagos. A legjobb barátnőm hátat fordított nekem, mert "azzal a másik csajjal sokkal jobban lehet pletykálni...". Álmaim szerelme öszetörte a szívemet, eléggé magam alatt voltam. Nehéz volt kilábalni abból az időszakból. Tudom, akkoriban nagyon magamba fordultam, nehezen nyíltam meg, és szinte ki se dugtam az orrom a házból, egész nap otthon ültem, szólt a zene, alig tanultam valamit.

De az egyik részeges-veszekedős családi este után fölfújtam magam, és azt mondtam, hogy nekem nem kell ilyen élet, változást akarok! Másnap leültem őszintén beszélgetni a szüleimmel, először letámadtak, de a végén megértették a problémám, és változtattak is. Elkezdtem sportolni, nagyon sokat segített, mind fizikailag, mind lelkileg. :)

Elkezdtem ismerkedni, megnyílni a világ felé, aminek az lett a végeredménye, hogy találkoztam egy sráccal, aki egyszerűen tökéletes nekem. Imádom. :)

A barátnőmmel meg nem tudok/tudtam mit kezdeni, nem foglalkoztam vele, de elkezdte keresni a társaságom újból. :D

SZóval én a helyedben ismerkednék, szórakoznék, sportolnék, bármit csinálnék, ami eltereli a gondolataidat a bajokról!

Bocsánat a sok szövegért. Remélem, hamar boldog leszel újra! :)

Semmikép se a múlton rágódj,elmélkedj,hanem keresd az utad és a jövőt tervezd!Ami volt elmúlt..

Sztem egy kineziológus tudna segiteni,lelkileg egy kicsit helyreállni,de ez csak egyéni szubjektiv véleményem!

Az előttem szólók már adtak több jó tanácsot. Sok jó dolgot lehet csinálni. Egyikre sem lehet azt mondani, hogy az neked biztosan segíteni fog, de bármelyikben benne van a lehetőség. Amit a legfontosabbnak gondolok, hogy döntsd el, hogy márpedig te föl fogsz állni, bármilyenek is a körülmények. Ami nem öl meg, az megerősít, és te egy nagyszerű csaj vagy, aki képes megharcolni a saját életéért. Sose add fel!

Kérdezed, hogy volt-e már más is ilyen helyzetben. Sokan. Mindenkinek hullámhegyekből és völgyekből áll az élete. Nem mindenkinek van ilyen mélypontja, de többeknek, mint gondolnád, és voltak, vannak és lesznek emberek sokkal mélyebben is. Se túl, se alul ne értékeld a problémád.

Kértél könyvet. Például Dale Carnegie "Sikerkalauz II" című könyve pont erről szól (de most már más címmel forgalmazzák, amit nem tudok pontosan, valami olyasmi, hogy "hogyan szabaduljunk meg a szorongástól"). Nem ma íródott, mintegy 70 éve, de örökérvényű mű. Az első és ha hozzájutsz a harmadik rész is nagyon jó, de a 2. az, amit kifejezetten erről a helyzetről írt.