Olyan nyomoréknak érzem magam. Utálom az életem. Mit csináljak?
Itt vagyok 20 évsesn. Se suli, se nyelvvizsga, se jogsi, se pasi, se barátok... a családról meg inkább ne is beszéljünk. Kifejtem bővebben:
- Egyetemista vagyok, de most passzív féléves, mert rájöttem, hogy ez a szak, amin voltam, nem érdekel. Most fogok jelentkezni másik szakra, és egyetemre.
- Nyelvvizsga... a szóbelim megvan, írásbelire szombaton megyek, de úgy érzem hogy hiába tanultam rá, nem fog menni, és már gyomoridegem van tőle.
- A jogsit nem merem letenni, félek, hogy nem vagyok rá képes (van egy kis önbizalomhiányom).
- Barátom még sose volt, és ez is egyre jobban aggaszt.
- Barátokból van 1-2, de ők sem igaz barátok, és nagyon ritkán tudunk találkozni. A városban ahol lakok, pl nincs egy barátom sem. :(
- Család meg... semmiben nem támogatnak, csak azt súlykolják belém, hogy semmire nem vagyok képes, és semmi nem fog nekem sikerülni :((
Úgy szeretnék olyan lány lenni, mint a többiek. Aki el tud menni a barátnőivel vásárolni, bulizni (egy kezemen meg tudom számolni hányszor buliztam eddig), akit támogatnak a szülei. Szeretnék sikeres lenni, de most olyan rossz. Úgymond szürke egérnek érzem magam, akit soha senki nem vesz észre :( Mit tegyek, hogy ez változzon? :((
Mintha én írtam volna... fura. Egy percre meg is fordult a fejemben, hogy ez nem volt soha kérdésem?? :P
1. Ha szüleid megengedték, hogy passzíváltasd magad, és jövőre újrafelvételiz, akkor mégsem igaz, hogy semmiben nem támogatnak. Én most kezdtem az egyetemet (19 vagyok), nekem sem tetszik, én is passzívra akartam menni és sulit váltani, de nekem HALLANI SEM AKARNAK RÓLA.
2. Milyen nyelv? Milyen szin
Bocsi, rossz a billentyűzetem, véletlen elküldtem.
2. Milyen nyelv? Milyen szint? Jártál valami felkészítősuliba?
3. Jogsit mielőbb kezd el, mert nagyon sok időbe telik, és persze rengeteg pénzbe. Én 1 éve kezdtem, kresz nehéz volt, másodjára sikerült. Elsősegély sem piskóta, de mázlim volt a vizsgabiztossal. Rutin: full sírás. Forgalom: gyönyör, ímádni fogod. :D:D
4. Nekem se volt barátom, de én örülök neki. Manapság egy 20 éves lánynak volt már vagy 20 barátja. Legalább nem vagyok valami ribi.
5. Nekem is ilyen van-de-nincs barátaim vannak. Kb havonta egyszer látok egyet is. :( Ezt sajnálom, de ez van, beletörődtem és elfogadom. Ilyen az élet.
6. A családom nekem is ilyen. Szerintük nem lesz semmi belőlem, tök szar életem lesz, rosszabb mint az övüké és majd akkor meglátom mi mindenem megvolt (most). Idióta vagyok és semmire sem képes.
Amúgy ha nem suliba jársz mit csinálsz egész nap?
Én helyzetem se jobb és nap, mint nap ezzel szembesülök. Ott tartok, hogy szinte semmim nincs. Önbizalomhiányos vagyok, alig merek kommunikálni társaságban, se jogsim, se nyelvvizsgám, se munkám, most olyan tanfolyamra járok, amivel tudom nagyon jól, hogy úgy se fogok elhelyezkedni, barátnőm se volt még, barátaim sincsenek, haverok se, konkrétan semmim nincs.
21/F
Köszönöm szépen a válaszokat!!
Első, annyira együtt érzek veled! Nagyon! Hát, hogy megengedték, hogy passzívon legyek, az erős túlzás, mondjuk inkább úgy, hogy kiharcoltam. Anyukám csak-csak beletörődött, apukám hetekig nem szólt hozzám.... Egy vidéki kisvárosban élek, eddig bejárós voltam az egyetemre. Eredetileg az eltére akartam menni, csak akkor nem engedtek. Most ugyan ez a helyzet. Most is oda akarok, és hallani sem akarnak róla... Angolból nyelvvizsgázok, közép szinten. Igen, annak egyrész örülök, hogy véletlenül sem érezhetem magam ribinek, de néha olyan jól esne, ha lenne valaki mellettem. És itthon készülök a nyelvvizsgára, és az érettségire, mert 2 tárgyból újra kell érettségiznem, mert magas a ponthatár. El akartam menni dolgozni, fel is vettek volna egy céghez, de a szüleim nem engedték (ha dolgoznék, lenne pénzem az eltére, és ezt nem akarják).
nem vagy elkésve, én már 26 vagyok, azt csak érettségim van, nem is tanultam tovább, és a szüleimnél héderelek.
az önbizalomhiánnyal mondjuk kezdeni kéne valamit.
és fel a fejjel, semmi remény. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!