Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Olyan nyomoréknak érzem...

Olyan nyomoréknak érzem magam. Utálom az életem. Mit csináljak?

Figyelt kérdés

Itt vagyok 20 évsesn. Se suli, se nyelvvizsga, se jogsi, se pasi, se barátok... a családról meg inkább ne is beszéljünk. Kifejtem bővebben:

- Egyetemista vagyok, de most passzív féléves, mert rájöttem, hogy ez a szak, amin voltam, nem érdekel. Most fogok jelentkezni másik szakra, és egyetemre.

- Nyelvvizsga... a szóbelim megvan, írásbelire szombaton megyek, de úgy érzem hogy hiába tanultam rá, nem fog menni, és már gyomoridegem van tőle.

- A jogsit nem merem letenni, félek, hogy nem vagyok rá képes (van egy kis önbizalomhiányom).

- Barátom még sose volt, és ez is egyre jobban aggaszt.

- Barátokból van 1-2, de ők sem igaz barátok, és nagyon ritkán tudunk találkozni. A városban ahol lakok, pl nincs egy barátom sem. :(

- Család meg... semmiben nem támogatnak, csak azt súlykolják belém, hogy semmire nem vagyok képes, és semmi nem fog nekem sikerülni :((

Úgy szeretnék olyan lány lenni, mint a többiek. Aki el tud menni a barátnőivel vásárolni, bulizni (egy kezemen meg tudom számolni hányszor buliztam eddig), akit támogatnak a szülei. Szeretnék sikeres lenni, de most olyan rossz. Úgymond szürke egérnek érzem magam, akit soha senki nem vesz észre :( Mit tegyek, hogy ez változzon? :((


2011. okt. 10. 20:12
1 2
 1/16 anonim ***** válasza:
65%

Mintha én írtam volna... fura. Egy percre meg is fordult a fejemben, hogy ez nem volt soha kérdésem?? :P


1. Ha szüleid megengedték, hogy passzíváltasd magad, és jövőre újrafelvételiz, akkor mégsem igaz, hogy semmiben nem támogatnak. Én most kezdtem az egyetemet (19 vagyok), nekem sem tetszik, én is passzívra akartam menni és sulit váltani, de nekem HALLANI SEM AKARNAK RÓLA.

2. Milyen nyelv? Milyen szin

2011. okt. 10. 20:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/16 anonim ***** válasza:
89%

Bocsi, rossz a billentyűzetem, véletlen elküldtem.


2. Milyen nyelv? Milyen szint? Jártál valami felkészítősuliba?

3. Jogsit mielőbb kezd el, mert nagyon sok időbe telik, és persze rengeteg pénzbe. Én 1 éve kezdtem, kresz nehéz volt, másodjára sikerült. Elsősegély sem piskóta, de mázlim volt a vizsgabiztossal. Rutin: full sírás. Forgalom: gyönyör, ímádni fogod. :D:D

4. Nekem se volt barátom, de én örülök neki. Manapság egy 20 éves lánynak volt már vagy 20 barátja. Legalább nem vagyok valami ribi.

5. Nekem is ilyen van-de-nincs barátaim vannak. Kb havonta egyszer látok egyet is. :( Ezt sajnálom, de ez van, beletörődtem és elfogadom. Ilyen az élet.

2011. okt. 10. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/16 anonim ***** válasza:
70%
Nyugi,én is ugyanezt érzem.A jogsi letétele kész szenvedés volt,még rutinból is megbuktam,azt mondta az oktató még egy tanulója se bukott meg ebből,abba is hagytam,nagyon égő volt.Nekem is csak szóbeli nyelvvizsgám van,és nekem sincsenek barátim,a családommal is vannak néha gondok,de szeretem őket.Barátom már volt,de szakítottunk,aztán megint összejöttünk,de akkor is csalódás volt a szakítás,úgy érzem nekem sose jön össze semmi.Én 22 éves vagyok és életembe 2-szer voltam igazi diszkóba.Bulizni voltam többször,de nagyon ritkán,és az se volt olyan kicsapongó.Én még egyetemre se tudok menni,nincs meg a pontszámom,egy OKJ-s képzést végeztem,és munkanélküli vagyok,már nem tudom fizetni a lakbért,ugyanis albérletbe lakok.A szüleimhez meg nem akarok menni,mikor együtt éltünk elég sok vitánk volt..Addig örülj,míg tanulhatsz,míg eltartanak,próbáld kialakítani az életed,a buli ne érdekeljen,inkább a karrierépítésre koncentrálj!A pasi is eljön előbb-utóbb az életedbe,de előbb inkább tanulj!!Majd ha lesz normális munkahelyed lesznek normális barátaid,és pasid is.Egyetemeken még komolytalanok,nem lehet mély barátságot,de párkapcsolatot se kialakítani szerintem,de vannak kivételek...
2011. okt. 10. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/16 anonim ***** válasza:

6. A családom nekem is ilyen. Szerintük nem lesz semmi belőlem, tök szar életem lesz, rosszabb mint az övüké és majd akkor meglátom mi mindenem megvolt (most). Idióta vagyok és semmire sem képes.


Amúgy ha nem suliba jársz mit csinálsz egész nap?

2011. okt. 10. 20:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/16 anonim válasza:
55%
Semmi baj.Csak nyugi én is így éreztem amikor halasztottam.Az a baj, hogy beléd sulykolják, hogy nem érsz semmit, ne hidd el!Olvass sok vidám könyvet!Segít!
2011. okt. 10. 20:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/16 anonim ***** válasza:
70%

Én helyzetem se jobb és nap, mint nap ezzel szembesülök. Ott tartok, hogy szinte semmim nincs. Önbizalomhiányos vagyok, alig merek kommunikálni társaságban, se jogsim, se nyelvvizsgám, se munkám, most olyan tanfolyamra járok, amivel tudom nagyon jól, hogy úgy se fogok elhelyezkedni, barátnőm se volt még, barátaim sincsenek, haverok se, konkrétan semmim nincs.

21/F

2011. okt. 10. 20:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/16 A kérdező kommentje:

Köszönöm szépen a válaszokat!!

Első, annyira együtt érzek veled! Nagyon! Hát, hogy megengedték, hogy passzívon legyek, az erős túlzás, mondjuk inkább úgy, hogy kiharcoltam. Anyukám csak-csak beletörődött, apukám hetekig nem szólt hozzám.... Egy vidéki kisvárosban élek, eddig bejárós voltam az egyetemre. Eredetileg az eltére akartam menni, csak akkor nem engedtek. Most ugyan ez a helyzet. Most is oda akarok, és hallani sem akarnak róla... Angolból nyelvvizsgázok, közép szinten. Igen, annak egyrész örülök, hogy véletlenül sem érezhetem magam ribinek, de néha olyan jól esne, ha lenne valaki mellettem. És itthon készülök a nyelvvizsgára, és az érettségire, mert 2 tárgyból újra kell érettségiznem, mert magas a ponthatár. El akartam menni dolgozni, fel is vettek volna egy céghez, de a szüleim nem engedték (ha dolgoznék, lenne pénzem az eltére, és ezt nem akarják).

2011. okt. 10. 20:40
 8/16 A kérdező kommentje:
Utolsó: sajnálom :( Én is azt érzem, hogy semmit nem ér az életem. Tudom, hogy valahogy változtatni kellene, hogy boldog lehessek, de nem tudom hogy. Volt már, hogy elhatároztam, megváltozok, aztán a szüleimnek volt 1-2 lehangoló beszólása, és ugyan ott tartottam mint előtte...
2011. okt. 10. 20:42
 9/16 anonim ***** válasza:
Nálam is ugyanez volt, próbáltam pozitívan gondolkodni, de az itthoni körülmények, amik néha vannak, teljesen elveszik a kedvem az egésztől.
2011. okt. 10. 20:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/16 anonim ***** válasza:

nem vagy elkésve, én már 26 vagyok, azt csak érettségim van, nem is tanultam tovább, és a szüleimnél héderelek.

az önbizalomhiánnyal mondjuk kezdeni kéne valamit.


és fel a fejjel, semmi remény. :)

2011. okt. 10. 21:37
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!