Olyan nyomoréknak érzem magam. Utálom az életem. Mit csináljak?
Itt vagyok 20 évsesn. Se suli, se nyelvvizsga, se jogsi, se pasi, se barátok... a családról meg inkább ne is beszéljünk. Kifejtem bővebben:
- Egyetemista vagyok, de most passzív féléves, mert rájöttem, hogy ez a szak, amin voltam, nem érdekel. Most fogok jelentkezni másik szakra, és egyetemre.
- Nyelvvizsga... a szóbelim megvan, írásbelire szombaton megyek, de úgy érzem hogy hiába tanultam rá, nem fog menni, és már gyomoridegem van tőle.
- A jogsit nem merem letenni, félek, hogy nem vagyok rá képes (van egy kis önbizalomhiányom).
- Barátom még sose volt, és ez is egyre jobban aggaszt.
- Barátokból van 1-2, de ők sem igaz barátok, és nagyon ritkán tudunk találkozni. A városban ahol lakok, pl nincs egy barátom sem. :(
- Család meg... semmiben nem támogatnak, csak azt súlykolják belém, hogy semmire nem vagyok képes, és semmi nem fog nekem sikerülni :((
Úgy szeretnék olyan lány lenni, mint a többiek. Aki el tud menni a barátnőivel vásárolni, bulizni (egy kezemen meg tudom számolni hányszor buliztam eddig), akit támogatnak a szülei. Szeretnék sikeres lenni, de most olyan rossz. Úgymond szürke egérnek érzem magam, akit soha senki nem vesz észre :( Mit tegyek, hogy ez változzon? :((
Látod az itteniek is veled vannak! :P Kitartás! Itt az ideje, hogy kezdj el bízni magadban, biztos vannak erényeid, pozitív tulajdonságaid, néha gondolj azokra is. Esetleg fejleszd őket. Nem lehetetlen a helyzet, nyelvvizsgára ha gyakorolsz tuti meg lesz, nem feltétlen kell tudni hozzá a nyelvet. Ha nem is könnyű, de próbálj meg barátokat szerezni, vagy legalább olyanokat akikkel jól érzed magad... sokat segít, kikapcsol stb. Jogsit ne erőltesd egyelőre ha ennyire viszolyogsz tőle, de később jó erőpróba lehet. Gondolj arra, milyen büszke lennél rá ha sikerülne! :)
Drukkolok!
Kíváncsi vagyok mi lett veletek!
A barátnőm pont olyan mint ti, és itt ismerkedtem meg vele, pont egy hasonló kérdésnél.
Én nagyjából sikeresnek mondhatom magamat, (azért nem annyira nekem is vannak problémáim, de azért na)
Van jogsim, van nyelvizsgám , egy jó egyetemre járok, egész jól megy.... szüleim támogatnak és büszkék rám, legalábbis remélem.
Ezeket nem nagyképűségből mondom. Én is voltam magam alatt, és még sokat vagyok most is. De , tapasztalatom szerint, ha elhiszed valamiről hogy "ez msot igen is sikerülni fog" nem aggódsz, megteszel mindent amit az adott pillanatban , képességeidhez és lehetőségeidhez mérten meg tudsz tenni és pozitív vagy akkor nincs számodra lehetetlen. Sőt , sokszor elég csak pozitívnak lenni , elhinni hogy neked minden összejöhet és akkor sikerülni is fog!
Amikor erre rájöttem , elbőgtem magamat, komolyan mondom elbőgtem magamat. Hogy eddig hogyan tudtam enélkül élni. És ez érettségi előtt volt, a szóbelik előtt és mind mind 100%-os lett. Persze aztán itt az egyetemen értek kisebb nagyobb pofonok most, de na és? Mindenkit érnek. Fel kell álni és menni tovább.
Mindenki lehet sikeres tényleg mindenki csak el kell hinni :)
Ajánlom Napoleon Hill, vagy Brain Tracy könyveit és a főnix szemináriumot Brian Tracytől
Tudom hogy régi kérdés, de remélem segítettem
Örúlj hogy van tető a fejed fólőtt,van mit enned minden nap,van telod es neted amivel ezt leirtad,és nem születtél melyszegenysegbe ahol kuthoz kell jarni a vizért,és áram sincs bevezetve meg órülsz ha a kórnyéken nem késelnek meg.
Ne hasonlitgasd magad masokhoz hanem a te eletedbol hozd ki a legtöbbet legyél ugy vele több mint a semmi, tanuld meg az élet apro örömeit értékelni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!