Szétesett az életem. Már annyira gáz vagyok, hogy sorra törölnek az emberek a facebookról is. Mi legyen?

emellett az egeszsegi allapotom is egyre szarabb. nem volt itthon kb fel evig normalis etel. az izmaim eltuntek, a helyukre valami vekony beteg bőr került. a szervezetem (és az agyam is) teljesen leépült. ha az öngyilkosságot választanám gyorsan és váratlanul szállnék ki. igy viszont lassan és fokozatosan fogok megsemmisülni.

Nem tudok mit csinálni.

hát lelkileg is összezuhantam. és a facebookomon is látszik, hogy nincs életem. emellett furának hathat, ha embereket keresek fel. látják h valami nem okés, és elkerülnek. fotókon sem vagyok bejelölve. szét van esve az egész, pont mint az életem.

Tudom a facebook nem az élet. viszont remek tükör. és ha nincs mit visszatükröznie az nagyon látszik rajta.

hat konnyu mondani h szedjem ossze magam.

h kezdodott?

eloszor a csaladom zuhant szet.

aztan a tanulmanyaim kezdtek leromlani.

majd nem vettek fel az egyetemre mikozben mindenki mast szinte igen. itt maradtam egyedul, dolgozgattam, de sosem epultek ki ebbol hosszutavu kapcsolatok. az uj kapcsolataim tiszavirag eletuek. amint az illeto fiu, v lany rajon h tulkepp nincs eletem leráz.

szval még uj kapcsolatokbol sem tudom visszaepiteni amit elveszitettem. bezártam magam egy dobozba. kimozdulnék de nincs hova, nincs miért, nem ismerek senkit lassan. egyedül vagyok....

csak pénz hiányzik. lassan már úgy öltözködöm h megnéznek az emberek. bolondnak tartanak.

egy régi szemüveget kell viselnem mert nem tudom megvenni a kontaktlencsét. már elkezdett tole bekancsalodni a szemem, de nem tudok ujat venni.

zuhanok.

de egykor nem ilyen voltam. egykor ugy eltem mint mindenki mas. volt baratnom. voltak barataim, hetente tobbszor buliztunk. stb. szép ambicioim voltak