Csalt már meg a férjetek? Hogy viseltétek? Elváltatok?

atyaisten...ilyen szemét patkányt....teljesen felháborított...és mivel tudta, hogy ez a helyzet, ezért vágta ezt a képedbe, mert mindegy, hogy mész vagy maradsz-e...és talán úgy hitte, hogy maradsz, hisz kell a pénz stb...de remélem, hogy a büszkeséged ennél többet ér, és hidd el, egy szatyorral is lábra fogsz tudni állni!

aljas, szemét húzás volt ez a férjed részéről, sajnálom, hogy így alakult...

sok sikert mindenhez és hidd el, megtalálod a magad boldogságát!

24L

32. vagyok Klassz csaj vagy, bár tudom, hogy ez nem nyugtat meg. Most egy nagyon vacak időszak jön az életedben, jönnek majd a kétségek is, hogy biztos jól döntöttél-e, pedig igen. Nem tudom milyen típus vagy, inkább magadban rendezed a gondolataidat vagy kibeszélnéd valakinek, tanácsolni annyit tudok, hogy személyesen csak olyannak mesélj részleteket akiben tökéletesen megbízol. Mert most egyszer így fogod gondolni a dolgokat, két nap múlva meg amúgy. Akkor leszel rendben, mikor már csak az jut eszedbe -ha eszedbe jut egyáltalán-, hogy a férjed csak egy rossz választás volt, semmi több. Akkor már csak örömöt fogsz érezni, hogy megszabadultál egy lefele húzó spirálból. Remélem vannak barátaid, családod akik között biztonságban érzed magad, akik szeretnek. Soha ne a férjed véleménye határozza meg számodra, hogy ki vagy te. Ilyen alak véleménye semmit nem számít.

Az anyagi részéről az jutott eszembe, hogy szerintem a bíró nem fogja elfogadni, hogy semmi nem jár neked. Hiszen a férjednek is vannak mindennapi szükségletei, de ő nem a cége tulajdona, tehát magánemberként kell lenni jövedelmének. (amiből pl. étterembe jár, patyolatba sem csak a céges ruháit hordja) Ebből csak azt akarom kihozni, lehet, hogy a te helyzetedben -mivel egyik napról a másikra megszűnt minden amiben eddig éltél- megítélnének asszonytartást, míg talpra tudsz állni. Veszíteni valód semmi, én a helyedben biztos megpróbálnám, legfeljebb elutasítják a kérelmedet. Egészen addig nincs veszve minden, míg alá nem írsz olyan papírt, hogy neked valóban semmi nem jár és ezt tudomásul veszed. Hát ne tedd. Gondolom, ügyvédre sem nagyon tudsz költeni, próbálkozz akár itt a neten utánanézegetni, van-e még valami amire nem gondoltál. Semmiképp se hagyd magadon eluralkodni az "így jártam" érzést, majd akkor borulj ki, ha valóban végleg vége mindennek. De inkább akkor se! Akkor is gondolj arra, még rosszabbul is járhattál volna, pl. két gyerekkel a szoknyádon. Mindig abba kapaszkodj, hogy még jó, hogy "csak ennyi" történt, nem vagy húsz évre lebetonozva. Sose a felhőkre figyelj, hanem arra, hogy mögöttük ott ragyog a nap! :)