Köszönjön a gyerek?

Már eleve az gyerekes, hogy a volt feleség nem köszön, ha ismerik egymást az új nővel - nem kell vele kedveskedni, de nem köszönni prosztóság. Mondjuk ezt még valahol megértem, függetlenül attól, hogy nem tartom helyesnek ezt a viselkedést, de oké, sértettség meg miegymás, jó, nem köszön.

De a gyereknek mi köze az egészhez? Őt nem kéne bunkóságra nevelni.

Én az új csajszit egy kanál vízben meg tudnám fojtani (miatta váltunk, egy azóta új csaj viszont nem zavarna, mert semmi köze nem lenne a válásunkhoz), de olyat nem mondanék a gyerekeknek, hogy ne köszönjenek neki.

Én viszont nem megyek oda jópofizni.

Az indulatok soha nem vezetnek jóra. Második házasságom. Mikor ide kerültem a férjem első felesége odajött hozzám, bemutatkozott. Azóta is jó a kapcsolatunk..

Közös gyerekük van..Ez őket egy életre összeköti..

Nem leszek akadálya..Soha nem uszítanám őket egymás ellen..

Mert a közös múltjuk..a közös gyerekük..

A múlt hozzátartozik a jelenhez.

Engem is elhagyott a ferjem, es a lanynak en sem koszontem. Nagyon fajt hogy elhagyott miatta a ferjem. A gyerekeknek viszont soha semmi rosszat nem mondtam roluk.

A nagylanyom megse koszont es nem is ment hozzajuk

(13).

Igaz nem tartott sokaig a kapcsolatuk a lany otthagyta a ferjem egy korban hozza illo fiu miatt.

Azota tobb kapcsolata is volt es azokkol mind beszeltem koszontem.

kicsinyes dolog még egy köszönésre sem méltatni egy másik embert, akármilyen is a viszony. ezzel saját magát alázza meg az ember.

az új nő csak okozat, de nem ok. a válás, megcsalás okát a házaspárban kell keresni.

anyám sosem fújt kígyót-békát apám új nőjére. inkább sajnálta, hogy összeállt azzal a barommal és megette a meséit.

apám volt a köcsög, h aljas módon lelépett.

anyumnak semmi baja nem volt az új nőkkel, inkább örült, h a jól kijöttem velük. betonbiztos volt abban, hogy senkit nem nevezek ki új anyunak, és csak őt szeretem.

A nő részéről az, hogy önmaga nem köszön, az egy gyerekes dolog, van ennek szép neve is, úgy hívják, hogy regresszív személyiségreakció, valami lelki sérelem okán visszafele fejlődés, tapasztaljuk, amikor az új testvér születésekor a 4 éves elfelejt szobatiszta lenni, vagy amikor egy felnőtt elfelejt felnőtt módra viselkedni, pl. köszönni a másiknak, függetlenül az érzelmeitől.

Az meg, hogy a gyerekét is erre akarja rávenni, ordas taplóság, és bűn a saját gyereke ellen. Mint minden olyan eset, amikor két felnőtt konfliktusában valamelyik elkezdi a gyereket bevonni és eszközként felhasználni, holott neki semmi köze a felnőttek egymás közötti konfliktusához.

Bunkóság, hogy nem köszön és ostobaság, hogy a gyereket is bunkóságra tanítja.

Az egész viselkedése gáz, nem tudom, hány éves a gyerek, de hogy az anyja visszább van lelki fejlettségben, mint ő, az biztos.

Egy értelmes és jólnevelt ember köszön az ismereösöknek, meg azoknak az embereknek is, akik egy ismerös társaságában vannak, ez alapvetöen a normális viselkedéshez hozzátartozik.

Ha az anya nem köszön a volt férj barátnöjének/partnerének, akkor az az anya nagyon bunkó nöszemély, és rossz példát mutat a gyerekének.

A gyereket arra biztatni, hogy ö is igy viselkedjen kimondottan szemétség, ezzel csak saját magát járatja le a gyereke elött (is).