Kiskorú gyermek másik szülő elleni nevelése ellen mit lehet tenni?

Köszönöm az ötletet. Már gondoltam rá, csak más formákban...

De válóperben úgy hallottam nem használható fel se hangfelvétel, se videó. Sőt, még telefonos híváslista sem. (?) Mert ez polgári per, nem büntető. És a felvett félnek tudnia kell a felvételről, bele is kell egyeznie.

Tanuk nincsenek. Ők majd biztos vesznek párat arra, hogy milyen rossz anya voltam. (!) :-(

A gyerekemet az apja és nagymamája fogva tartja. Teljes agymosás, 1000%, hogy zsarolják is. Megközelíteni nem tudom. 1x adtam neki 1 levelet, azt mondta, olvasatlanul eldobta.

(Apja látta, amint a zsebébe csúsztattam.)

Gyámügy? Segített már valakinek valamit? Írtam nekik is. Eddig még csak válaszra sem méltattak. Legalább 6 alkalommal bent voltam személyesen. (Abból meg csak 1-et jegyzőkönyveztek.)

Szerintem sem normális ez a helyzet. Sőt! Embertelen.

Ezért érdekel MINDEN megoldás, ötlet. Remélem a bíróság emberi lesz, és nem fogja hagyni ezt tovább így folytatódni. 94. napja tart!!! :-(

Kedves 2. hozzászóló! Köszi a bejegyzést. Mindjárt végigolvasom az esetet, amit belinkeltél. Nem mi vagyunk, annyit láttam. De figyelem a témát, sok a párhuzam benne. Mások esetéből is sokat lehet tanulni.

Az én kisfiam 9 éves múlt. Állítólag a legbefolyásolhatóbb korban van. Viszont az igazságérzete még nagyon fejletlen. Szegényke, neki még a felnőttek szava szent. Fel sem merül benne, hogy hazudhatnak neki. :-(

Míg kisebb volt, nem tudták elvenni tőlem, annyira anyás volt. Most az apját isteníti. Nála mindent megkap, mindent szabad. Kötelezettségek nélkül! Még a házat is a nevére íratta.

Ha tini lesz, megint más lesz a helyzet. Bízom benne, hogy 1x megunja a pénzen megvehető dolgokat, és szüksége lesz rám. A szakemberek szerint a kötődést nem lehet kinevelni a gyerekből. Vagy csak próbálnak kapaszkodókat adni...

Majd írok még!

Kedves 3. hozzászóló!

Nem tudom, hogy a bíróságon ki lesz a bűnös. Itthon úgy tudom, nincs olyan, hogy az egyik fél hibájából mondják ki a válást. Vitatkozhatunk rajta, hogy a tyúk volt-e előbb vagy a tojás, de ennek nem látom értelmét. Hogy megromlott a viszonyunk? - Kettőn állt a vásár. Többszereplős történetben nem is lehet csak 1 bűnbakot kikiáltani, és ráfogni mindent. Az adok-kapok egyensúly nálunk menthetetlenül felborult. Nem is tudom, hogy szakember tudna-e bármit kezdeni ezzel a helyzettel. Akkorák az ellentétek. 1 megtörtént esemény, 1 tény - 2 verzióban.

Apa persze nem mer szakember elé kerülni. (Vajon mitől fél?)

Van 1 kialakult helyzet, ezt kell megoldani. Kértem mediátori segítséget, de azt állítólag közösen kell kérnünk. Mivel SEMMI kommunikáció nincs köztünk, még csak nem is köszön, telefont nem veszi fel - ez így nehezen fog menni. (Max. ügyvéd írásban meghívja.) Ha nem jön el, az őt minősíti.

Pedig neki is érdeke lenne rövidre zárni a történetet, hacsak nem pont az a célja, hogy mindenki tönkremenjen. (?)

Annyi volt a "kommunikáció" köztünk pár hete, mikor meglátott az iskolában, hogy:

"Mit akarsz? Takarodj innen, megöllek, agyon csaplak" - persze a gyerek előtt.

Erre csak annyit mertem mondani, hogy "próbáld meg".

Nem írtam, hány éve tart ez a háború. (Összetéveszthetsz valakivel.) Azt sem, hogy nem próbáltam tenni ellene. Mindent megpróbáltam. A gyűlölettel szemben mit lehet tenni???

A lakcímkártya jó ötletnek tűnik. Utánanézek, átgondolom. Rendőrség felejtős. :-( A helyi okmányiroda is full gáz.

Ha nem tér jobb belátásra, évekig tartó harc lesz. A kérdés csak az, kinek jó ez? És hogy vajon a gyerek érdekeit mennyiben szolgálja?

Ilyenkor a hivatalok sem tesznek semmit. Tragédia.

Rendőrrel vagy 2 tanúval menni saját gyerekért?

Nem lennék egyik résztvevő helyében sem.

:-(

Atyaég, mit találtam?!

2-eske, végigolvastam a hozzászólásokat az általad belinkelt cikkben.

1 kommentelő apukát találtam (Cs. Csaba), akit 5 évig(!!!) korlátoztak fia láthatásában. 15 pert küzdött végig. Agyrém.

Anya persze nem jelentkezett, hogy a másik oldalról is olvashatnánk a történetet. Pedig Csabával riportot készítettek, vállalta a teljes nevét, korát, foglalkozását. Anyát is felkeresték - nem válaszolt.

Pedig kíváncsi lennék, mi motivál 1 ilyen szülőt???

Én nem lennék képes 1 férfi kedvéért sem ártani a gyerekemnek, vagy elválasztani az apjától. A szülő-gyermek kapcsolat - szerintem - erősebb és fontosabb, mint bármilyen más kapcsolat, főleg, míg kiskorú a gyermek.

Találkoztam már más véleményen lévőkkel. Természetellenes volt az érvelésük, és visszataszító.

Ezen az oldalon még 1 kis csemege, csak erős idegzetűeknek! De szakembereknek is el fogom küldeni.

Tippek és módszerek a "látogató" szülő szívatására.

[link]

3-aska! Az első mondatodról még annyi jutott eszembe:

Mit kell bizonyítsak?

Tényállás: (bizonyítható)

A gyerekemnek eddig ÉDESanyja voltam. Szinte egyedül gondoztam, pedig családban éltünk. Mindent megtettem érte, mindenhova én vittem. (Ovi, suli, edzések, gyerekprogramok, orvos...stb.) Babakocsival, bringával kizárólag én. Ezek apjának "cikis" járművek. De vezetek is.

A tájékoztatójában, füzeteiben 99 %-ban az én aláírásom. Hiszen én tanultam vele. (Kitűnő tanuló.) Ruháit, ennivalóját kizárólag én szereztem be. (Jó minőséget, a legjobb árakon.) Igaz, nagy könyörgések árán - apuka hozzájárulásával, de nagyon körültekintően, igényesen intéztem minden bevásárlást. Nem pazarlóan. (Időigényesebb is volt.) Csak karácsonykor jött velünk vásárolni. Apa a családfenntartó. (Ezért mindent meg is tett, hogy ez így maradjon. (Bizonyíthatóan!)

Neki ezekhez a "női dolgokhoz" nem volt türelme, mint háztartás és gyereknevelés. Rá is én vásároltam mindent. Otthon elvárta a teljes körű 7*-os kiszolgálást. Működött is, míg biztosította az anyagi feltételeket. (De fele pénzből csak fele ellátás jön ki.) Gyereknevelésben ő lett a jóságos, elnéző és mindent ráhagyó, megengedő JÓ (?) apa. Ha szigor kellett, abban nem állt mellém. Sőt!

Pedig az apai szigor nagyon hiányzott. (Jófajta eleven gyerek.)

10 szülői értekezletből 9-en én voltam. Kisfiam mellettem szocializálódott, amit tud, azt nagy százalékban tőlem tanulta. Rengeteget foglalkoztam vele, jártunk gyerektársaságba, játszótérre, barátokhoz, még játszóházakba is. Ezekért azt kaptam, hogy "lepasszolom" a gyereket, míg én biztos "csavargok". Szerintem meg értelmesebb program neki, mint végighúzni 1 nagybevásárláson, vagy hivatalos helyeken, pl. bankban, postán. Szívem minden szeretetét neki adtam, legjobb tudásom szerint neveltem. Csomó szakkönyvet olvastam, hogy biztos, mindent jól csináljak - pedagógusi végzettségem ellenére. Mindezt összevetettem a védőnő, rokonok tanácsaival, aztán úgy csináltam mindent, ahogy nekünk jó volt, vagy bevált. 2 évig szoptattam.

Szeretetteljes, bensőséges viszonyban éltünk. Annak ellenére, hogy apával egyetlen gyereknevelési módszerben sem értettünk egyet. Ha a pedagógusai dicsérték a kicsit, akkor néha elismerte, hogy hát igen, tényleg az én érdemem.

Most már másképp hallom vissza. Próbálják bizonygatni, hogy rossz anya voltam. Kérdem én: milyen 1 rossz anya? Mint a fent leírtak? Nincs semmilyen káros szenvedélyem. Még bulizni sem jártam.

Az apa a fia eddigi életének kb. 10%-ának volt részese. Voltak olyan időszakok, mikor nem, vagy csak alvás közben látta. (Nem csak a munkája miatt! 400-nál több alkalommal éjszakára is kimaradt. Ha tudtam, másnap hazavittem, ha nem sikerült, akkor eszméletvesztésig maradt a kocsmában.)

Ha a munkája éppen 03 órától este 10-ig tart, azt elhiszem, (ha hülye lennék teljesen) viszont akkor a fizetésének is kicsit hosszabbnak kellene lennie a létminimumnál, még az átlagnál is. (Vagy éppen ő "csavarog" és titkol el dolgokat.) Soha nem mondta, merre jár, mit csinál, mennyit keres. Ha megkérdeztem? Futhattam!

1 férfinél "természetes", hogy a sok "Munka" után be kell rúgni. (Asszonynak meg ezt tűrni, ugye, különben nem jó feleség!)

A gyermek 9 éve alatt 2 db 1 hetes családi nyaraláson voltunk belföldön. Ezt döntse el mindenki, hogy őrületes luxus-e? Mert nem érzem annak. A "birodalmat", amit kiépített... annál inkább.

Amikor ketten különköltöztünk kisfiammal fél évig, nem kereste, nem látogatta a gyerekét. Elérni sem tudtuk. "Nincs pénzem". Illetve "VAN, de nem adok". Ez volt a szlogenje. 1 alkalommal ki is rabolt, és elvitte magával a gyereket kocsival, úgy, hogy ivott. (Rendőrség = SEMMI!)

Kár is volt feljelentenem. "Erre nincs kapacitásunk" - volt a válaszuk. /Szerintem még ki is röhögtek, mikor elmentem./ Bezzeg, mikor anyósom tett feljelentést ellenem - hamis váddal, kiugrott a megye összes rendőre.

Érdekes, nem? Kitaláció, hogy korrupt a rendőrség?

Most viszont? Van pénze. Vígan élnek, nagy lábon, mint eddig. Autót cserélt, gyereknek motort(!) vett. Drága programokra hordja, amit eddig nem tett, és nekem sem engedett.

Csak engem akar tönkretenni. Mindenem elvette, még a gyereket is. Valószínűleg előre kitervelte, módszeresen készíthette fel erre, máskülönben nem ment volna.

Kisfiam most elutasító velem. Meg van félemlítve.

Semleges helyen, ha nincs a közelben az apja, teljesen más. Normális, olyan, mint eddig. 2x1 órát találkoztam így a nyáron a családsegítő irodán, jegyzőkönyvezve.

Nem csak mondom, vagy kitaláltam, hogy ellenem van hangolva. Ez tény. Látszik rajta. 1 jó pszichológus 2 perc alatt megállapítja. Laikusként a vak is látja. (Ezért nem akarja szakemberhez vinni, és akadályoz benne, hogy én tegyem.)

2 éve el tudtam vinni gyerekpszichiátriára. (Csakis apja engedélye és tudta nélkül.) Akkor készült 1 felmérés és szakvélemény róla. (Nem pár perces ambuláns magánrendelésen, hanem 3 hetes, bentlakós osztályos vizsgálaton, több szakemberrel, csoportos és egyéni foglalkozásokon.) Hétvégeken apánál lehetett egyedül. Minden rendben volt a kicsimmel! Akkor sikerült megóvnom, és feldolgozni vele az elköltözésünkkel járó traumát. A kórházból is nyaralást tudtam csinálni. Jól érezte magát, új barátai lettek. A doktornője azt mondta, 1 "arany gyermek", okos, értelmes, egészséges. Rajta csak rontani lehet, ha apja továbbra is játszmázik vele.

Hát nagyon kíváncsi vagyok a mostani felmérésére. Nem vagyok pszichológus, de ha csak a testbeszédére vagy az arckifejezésére nézek... és hallom apja szavait az ő szájából... Nem bírom nézni!!! Sírógörcsöt kapok, és jó, ha csak később öklendezek, mikor már nem lát.

Örülnék, ha ez a történet tanulságul szolgálna 1x majd másoknak is. Ha nem is megoldásként, de legalább megelőzésként. Hogy időben tudjatok tenni ellene, hogy soha ne kerülhessetek hasonló szituációba. Vegyétek észre a csapdákat. És kerüljétek el őket! Persze mindenki a saját bőrén tanul, de ezt nem érdemes kipróbálni. Remélem én is, és a gyermekem is ép ésszel megússzuk ezt az egészet. És leszünk még 1x boldogok, mi ketten.

Most csak imádkozni tudok ezért. És önmagam erősíteni. Jogilag, fizikailag, lelkileg - mindenhogy. A gyerekemnek egy egészséges és erős anyára van szüksége. Mert tudom, hogy szüksége van rám. 1 anyát nem lehet a "hivatásából" kirúgni, csak mert az apa utál!!! (Fordítva sem!)

Erre lennének hivatottak a törvények.

Én még bízom benne, hogy esetünkben működni fog. És hogy a bíró talál valamiféle élhető megoldást a számunkra.

Szorítsatok!