Ha a férjem hozzámvágta a távirányítót, arról nem lehet/kell látleletet veteni?

"Szánalmasak az ilyen kommentek írói. Főleg, hogy e kérdésre ugyebár nem is válaszol... Majom."

Szerencsére monitoron át nem tudsz hozzánk vágni semmit. Gondolom már az lenne a következő.

Kérdező:

fordulhatsz rendőrséghez meg orvosokhoz, de többre mész azzal, ha megpróbálod a saját életedet a saját kezedbe venni. (Hidd el, megbízhatóbb, mint a hivatalok...!)

Szóval szerintem keresd meg a lehetséges "menekülési útvonalat" - vagyis hogy mikor és hova tudsz elköltözni.

Én biztos nem maradnék benne olyan kapcsolatban, ahol a férjem hozzámvág ezt-azt. (És igen, én is olyan fura vagyok, aki nem vagdos tárgyakat másokhoz. Ennyi önkontroll húszas éveim végére már van bennem. Tiniként mondjuk a díványpárnába bokszoltam, ha nagyon ideges voltam. És érdekes, de a párom is pont ilyen fura, ő se vagdos hozzám dolgokat. Most kapaszkodjatok, még bántó szavakat sem vagdosunk egymás fejéhez. Szerintem ez a normális. Nem átlagos, de normális.)

Akkor szerintem kezdeményezzük a szentté avatásodat neked is, mit szólsz? :)

Ez a típus, mint ti, akik soha nem vágnak földhöz se semmit, és soha nem szólnak csúnyán másokhoz, ti ebben élitek ki a kis frusztrációitokat, hogy ismeretlen embereket gyaláztok, hogy közben fényezhessétek magatokat. Örülök, hogy segíthettem :))). Az persze eszetekbe sem jut, hogy attól még lehetnek az emberek nem deviánsak, hogy más a temperamentumuk. Na mindegy, ez már összezavarja a boldog kis világképeteket.

Kedves 20-as,

kérlek idézd, hol gyaláztam bárkit? Nem én "majmozok" itt másokat. 19-es vagyok.

Temperamentum kérdése, hogy valaki a földhöz csapja-e az anyóstól kapott utált vázát. Temperamentum kérdése, hogy boxol vagy mondjuk jógázik, hogy levezesse a feszültséget.

Mások bántalmazása nem lehet temperamentum kérdése. Szép is lenne, ha ezt elfogadnánk, onnantól bárki bármit tehetne, mert neki ilyen a temperamentuma? A bántalmazott fél meg mosolyogjon szelíden, és bólogasson "igen, igen, temperamentumos a drágám, de hát egyébként úgy szeret, csak néha hozzám vág ezt-azt, ha rájön a hoppáré"? Nyilván egy csomó minden elfogadható, egy csomó kompromisszum megköthető, de egymás terrorizálása az én szememben nem megengedett.

Ettől még szentté avatni nem kell, köszönöm. Jól vagyok én így egyszerű, békés, normális embernek.