Felesegem zsarol?

Én ebben nem látok zsarolást, de ettől függetlenül nyilván ez egy nagyon kellemetlen helyzet.

Próbálj meg mindkét oldallal beszélni, meghallgatni őket. Ezek után rájössz, kinek pontosan mi a baja a másikkal, és ezt megpróbálhatod megbeszélni "keresztbe" is. (Amolyan mediátorként.)

Ha ez sem működik, vagy egész egyszerűen nem hajlandóak rá, akkor nincs mit tenni: te mész a családodhoz látogatóba persze, de a feleségedet nem viszed magaddal.

Azt ne hagyd (és az lenne a zsarolás), hogy választás elé állítsanak.

Kedves Kérdező, mint ha saját magamat olvasnám.

A különbség csak annyi, hogy az én páromat csak az anyám nem szerette. Ugyanezen állítólagos okok miatt. Mivel mi még fiatalok voltunk , otthon laktunk, nem mellesleg 138 km-re egymástól így távkapcsolat volt, nehezebb. 1 évig semmi gond nem volt, de miután kedves anyukám látta, hogy komoly kapcsolat lesz elkezdte fúrni, és kiutálni, követelte, hogy szakítsak vele. Ennek az lett az eredménye, hogy nem beszéltem vele hónapokig, nem is láttam, pedig 1 lakásban laktunk...nagyon megviselte a kapcsolatunkat, mert anyuci pici fia voltam nagyon, nem hittem el, hogy aki addig a jószívű kedves anyám volt, hirtelen egy hárpia lett, de így volt, a kedvesség csak álom volt, ráadásul mamám is mondta, hogy anyám mindig ilyen volt, csak nem vettem észre... Párom az elején nagyon jól viselte, gondolta majd lenyugszik, hisz csak beleképzeli a dolgokat anyám, de nem tette, így a végére nagyon ki volt lelkileg szegény, én meg hajtottam hogy dee, beszéljetek, jó lesz...aztán annyi lett az eredmény , hogy anyám fröcsögött ő meg hallgatott...akkor döbbentem rá, hogy a saját életemet szúrom el, mikor a párom azt mondta, hogy ő nem bírja tovább, azt sem ami van és engem se bír látni szenvedni, így inkább hagyjuk abba, ez nagy "pofon" volt, ekkor ültem le beszélni anyámmal, hogy felnőttem, van egy választottam akit mindennél jobban szeretek(szerelemmel, nem anyai szeretet helyett, mert igazából ez a bajuk, hogy azt hiszik lecseréljük őket) és szeretnék boldog családi életet élni, de ebbe ha ő így tartja magát a dolgokhoz nem fog beletartozni, mert nem ő éli az én életemet, ő is azzal van akivel akart lenni, és így ez nem mehet tovább. Majd elköltöztem. 2 hét múlva sírva hívta fel a PÁROMAT hogy bocsásson meg neki , nem úgy gondolta, mi lesz vele, hogy nem látja majd az unokáit...így alakult. Most is vannak fenntartásaink, én sem szívesen járok haza, mert tudom, hogy mikor eljövök(néha eljövünk) akkor apámnak biztos mondja a megjegyzéseit, de ezzel már nem törődök,mert a várat amit felépített sok év alatt azt lerombolta és a téglák már nem lesznek ugyanazok, hiába épülhet fel újra. A látogatások lekorlátozódtak ünnepekre. A feleséged részéről ez nem zsarolás, egyszerűen élni akar egy családban, nem az anyádékéban ahol ő a "betolakodó", hanem a tietekben.

Ez nem zsarolás. A feleségednek igaza van.

Mit tegyél?

Állj a sarkadra és fogadtasd el a családoddal, hogy te ezt a nőt választottad, szereted, ha nem tudják ezt elfogadni, akkor én biztos nem mennék feléjük egy ideig. És már miért kéne a sarkadra állnod a feleségeddel szemben? El kéne cibálnod erővel a családi programokra, ahol a kedves anyósa-sógornője ellenségeskedne vele? Biztos szuper lenne. Persze, hogy nem olyan hülye, hogy menjen.

Ha őt választottad, és szeretitek egymást, akkor tessék kiállni mellette!

Egyetértek a hozzászólókkal.

A feleséged nem zsarol, csak joggal várja el, hogy kiállj mellette. (A régi családod meg tesztel, meddig mehet el.) Ha nem tudsz igazságot tenni, vagy nem akarsz döntőbírót játszani, kérj segítséget. (Valahol mindkét félnek igaza lehet.) De nem muszáj csőlátónak lenniük.

Segítség lehet pl. családterápiás beszélgetés, pszichológus, lelkész... sok lehetőséged van. Már ez is az, hogy itt segítséget (véleményeket) kértél. Viszont mi "laikusok" vagyunk, max. józan paraszt ésszel, különböző élettapasztalatokkal.

A szakember hatékonyabb. (És nem ciki!)

Hasonló cipőben jártam. Annyi, hogy a férjem még befolyásolhatóbb volt, én pedig abszolút nem "ugráltattam", nem zsaroltam. Pedig igenis döntenie kellett volna, hogy vagy az anyja / vagy az új saját élete és családja. Döntött: az anyját választotta.

Így én csak 1 "gyütt-ment" senki lettem. Ezt persze eleinte nem mondták ki, évek alatt kellett rájöjjek. Addig persze kihasználtak. Megfelelni nem tudtam, lehetetlen küldetés volt. nem is kellett volna.

Ha magától nem tudott kiállni mellettem, és ő maga nem tisztelt... (nem voltam elég jó!) attól csak mérhetetlenül szomorú lettem, vagy dühös. Számomra azt jelentette, hogy nem szeret. Az ilyesmit nem lehet kikényszeríteni.

Ha a felesége helyett valaki az anyját választja élete társául, az nem normális. Nekünk kellett volna maximálisan összetartanunk minden élethelyzetben.

Neked is ezt tanácsolom. Különben oda a házasságod.

Persze, ha egyedülálló lennél, az se tetszene a családodnak. Nehéz döntés, tudom, de nem megoldhatatlan.

Gondold át, mi a fontos neked. Ha a saját életed építed, az nem "csicskáztatás", hanem 1 közös célért dolgozás, amit ketten elhatároztatok.

Tudnál élni a feleséged nélkül? 1 párkapcsolat önmagában is nehéz dió, hát még ha kívülről folyton furkálják.

A feleség szeretete tisztelendő dolog. Nem a szülői szeretet lecserélése! Ezt sok szülő sajnos nem tudja felfogni. Ne hagyd, hogy tragédiába sodorjon ez az ellentét. Most még tudsz tenni ellene: légy férfi, állj a sarkadra.

Egy elvált férfi ismerősöm 6 évvel a válása után azt mondta, csak azt bánja, hogy válás előtt elutasította a szakember segítségét, pedig felesége kérte rá, menjenek. Ugyanabban a cipőben járt, mint te.

Ma vígan élhetnének családban gyerekeikkel, rendezett körülmények között. Ehelyett elváltak. És senki sem boldog.

Sikeres döntést kívánok neked! Örülök, ha segíthettem pár példával.

Kedves előttem szóló! Anya csak egy van, ha igazi és jóindulatú.

Ha nem akarja kisajátítani a gyerekét. (Persze merő jóakaratnak álcázott önzőségből!)

Anya akkor is anya marad, ha a felnőtt gyereke társát elfogadja. Ha nem tudja, legalább ne szekálja folyton a fiát. Nem neki kell a választott nővel élnie!

Ha annyira rossz a társ, arra a férj magától is rájön, és vagy megoldják, vagy nem.

Ha megoldják az életüket szépen, akkor a kedves mama jobban tenné, ha nem szólna bele!

Ezzel persze nem oldódott meg semmi, mert ilyen belátásra őrült kevesen képesek. Ha megkérnék rá (szépen) a mamát és a testvéreket, az csak olaj a tűzre. Tuti vérig sértődnének, és árulásnak éreznék, ha a kérdező kiállna a felesége mellett.

"htrr" pedig gondolom nem azért nősült, hogy a feleségek csak úgy jöjjenek-menjenek?

Harc a javából. Hajrá kérdező! Ne hagyd magad!

Anyuka pici fia miatt sok válás volt már! Nem kell beállni a sorba.

Kedves Utolsó!

Az utolsó előtti vagyok. Hidd el nem véletlenül írtam, amit írtam. Én is hasonló helyzetben voltam/vagyok.

A feleségem kezdettől utálja anyámat, meg az egész családomat, baráti körömet stb... Az utálat kb. abból fakadt, hogy a feleségem értelmiségi családból származik én meg paraszti családból. Szóval a feleségem lenézi a szüleimet. Kb. 10 éve vagyunk együtt de anyám még egy jó szót nem kapott a feleségemtől, holott anyám még semmi rosszat nem mondott rá. Még nekem sem négyszemközt. Mindig azt mondja, hogy a feleségem legyen az első.

Én így is álltam hozzá mindig. Mindenben a feleségemnek adtam igazat. Ha volt valami vita mindig mellé álltam. Mindig ő volt az első. És azt hinné az ember, hogy ezt valahogy "meghálálja", de nem kb. 2 hete kijelentette, hogy alig várja, hogy anyám "megdögöljön", szóval így állunk. Minél jobban kiállok mellette annál rosszabb a helyzet, annál kevésbé tisztel. A kisujjamat nyújtom neki, de neki az egész karom kell.

Eközben persze elhidegültem anyáméktól is, most már csak 2-3 havonta látogatom meg őket egyedül, mert a feleségem nem hajlandó velem jönni.

Szóval ha újra kezdeném a kapcsolatomat én biztos nem állnék ki a feleségem mellet, mert eddig nem volt benne köszönet.

Lehet másnál működik, de sajnos én így jártam.