Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek, ha 13 év után, egy gyerekkel a feleségem válni akar, de én nagyon szeretem?
1999-ben megismertem életem szerelemét. Nem indult egyszerűen a kapcsolatunk, ugyanis sem hozzájuk sem hozzánk nem nagyon tudtunk felmenni kezdetekben, így 6 hónap múlva a randizgatásnak szakítás lett a vége, de nem bírtuk egy egész hónapig sem egymás nélkül, majd nemsokára összeköltöztünk.
Kapcsolatunk egészen a tegnapi napig tartott, 13 évig. Nekem Ő volt az első és én is az első voltam Neki (Ő 30 én 31 éves vagyok). 2006-ban született egy gyönyörű kisfiunk, akit nagyon szeretetek, és aki engem is nagyon szeret, most 6 éves.
2003-ban kiderült testvéremről, hogy gyógyíthatatlan beteg, rettenetes fájdalmat éreztem, a felszültséget, a sokkot pedig a mai napig nem tudtam kiheverni (szerencsére még ma is él, de nagyon betegen), közben édesanyámnak is lett egy agyműtéte, ugyanis ezt Ő sem bírta feldolgozni ezt, szépen lassan épül le.
2008-ban elhelyezkedtem a jelenlegi munkahelyemen, nagyon stresszes állás, viszont jól keresek, dől a pénz, mindent meg tudtunk/tudunk venni, amit csak akartunk.
Időközben elkezdtem másik főiskolán is tanulni, a rengeteg stresszt, a fáradékonyságomat, mindent rajta vezettem le. Olyan voltam, mint egy skizofrén: egyszer kedves voltam, majd máskor hisztiztem, csúnyán beszéltem, követelőztem.
Szépen lassan megfojtottam a viselkedésemmel, az alapvető tiszteletet nem adtam meg neki, mert azt gondoltam, hogy nekem mindent lehet, hát nem!!!!
Ha elment a barátaival féltékeny voltam, ha kicsit később jött haza, mint mondta, már duzzogtam, nem szóltam hozzá aznap, kikerültem. Soha nem ütöttem meg, de lelkileg tönkretettem. Sokszor hozzám akart bújni, meg akart ölelni, de én csak megveregettem a hátát és már mentem is a dolgomra.
Sokszor kritizáltam, ahogyan a gyereket neveli, pedig utólag mindig beláttam, hogy volt értelme annak, amit csinált.
Éreztem belül, hogy amit csinálok az nem jó, de azt, hogy mit tettem, ténylegesen csak most értettem meg. Egy-egy nagyobb kiborulás után visszafogtam magam pár napig, de hamar minden kezdődött elölről. Mert Ő csak nyelt és nyelt…. Soha nem mondta, hogy elég, mert (?) Ő ilyen….. Csak elment és néha kisírta magát, sokszor úgy, hogy még én sem láttam.
Múlt hét pénteken nem bírta tovább és elmondta, hogy teljesen kiégett, már nem szeret. Nem esik neki jól, hogy hozzábújok, nem esik neki jól, ha megérintem, tönkretettem.
Teljesen összetörtem, mert tényleg tiszta szívből, igazán SZERETEM, kinyílt a szemem, de lehet, hogy már későn!
A gyerek miatt kaptam még egy esélyt, hátha sikerül még valamit kihozni az egészből, de nagyon félek, hogy már késő. A sok éves szenvedést nem tudom, hogy vissza lehet-e még csinálni…
Nagyon rosszul viselem, ahogy látom, hogy nem esik neki jól, hogy hozzá bújnék, megfognám a kezét, de nem tudok mit tenni…
Szerintetek van még arra esély, hogy újra megszeressen, ha igen, hogyan érhetném ezt el? Ajándékok és egyebek teljesen kizárva, itt most az nem segítene…
A fentieket megértettem teljesen, két nap alatt mindent végiggondoltam és szörnyen érzem magam.
Örülnék, ha olyan is írna, akinek van hasonló tapasztalata.
Egy szomorú apa és férj….
válasza:Hat, ezt jol megcsinaltad....
Mindenkeppen parterapeutat ajanlanek, talan ugy meg van remeny, hogy atbeszeljetek.
válasza: válasza:Mi is csúnyán viselkedtünk egymással a párommal, igaz se gyerek, se házasság.. én sajnos hasonlóan viselkedtem mint te, ő nagyrészt nem foglalkozott a véleményemmel/igényeimmel. Külön voltunk 4 hónapot, most újra megpróbáljuk, ő szakított amúgy, de ő is kezdeményezte a békülést... Nagy pofont kaptunk az élettől a külön töltött idő alatt, most olyan mintha újjászülettünk volna..
Nem tudom tartós-e, csak az idő derítheti ki, de én bizakodó vagyok.. És nagyon jó dolog hogy a feleséged adott még egy esélyt..
De ne túlozz el semmit.. ne akarj nagyon a kedvében járni, mert idegesíteni fogod vele. Csak annyira kell amennyire átlagosan tenné az ember. Legyél figyelmes, gondoskodó, számolj fel minden korábbi viselkedést/reakciót, legyél nagyon nagyon nagyon türelmes..
Sok sikert, remélem sikerül megmenteni a házasságotokat!!
válasza:Ismerem ezt az érzést mert én is éveken át ezt kaptam, és tűrtem. Nem foglak kecsegtetni reménnyel. Szerintem (ahogy nálam is) már régen túl késő hogy bocsánatot kérj. Több éve lelkileg megaláztad, és bár fogalmad sem lehet de az önbizalmát porig tönkre zúztad. Évek alatt nem csak azért nem szólt már mert "ilyen a természete" hanem azért sem mert már kiveszett belőle, jobban mondva sikeresen kivetetted belőle a küzdeni akarást. Már rég elvesztette a női mivoltát. A szeretetet amit adni tudod. Már hinni sem fog, mert tudja az állapotok nem változtak,és a jellemed sem fog, hiába döbbentél rá az igazságra. Az én exférjem is hasonló vallomást mondott, és újabb esélyt kért,hogy bizonyíthassa, ő szeret és megváltozott. Én adtam esélyt,de másfél hónap után újra a régi önmaga lett. Elváltam hasonló, és korú kisfiúval új életet kezdtem. Éveknek kellett eltelni míg valamennyire visszanyertem a női mivoltomat.
Egyet tudok tanácsolni. Hagyd hogy a nejed eldöntse. Lehet ad egy új esélyt. Ha már azon a ponton van,hogy nála végleg vége, akkor enged el. A szeretet és a fiad iránti imádatból váljatok el kulturáltan. Ne veszekedjetek ,ne fordulj ki önmagadból mert akkor nemcsak a fiadnak ártasz hanem a feleséged emlékét is eltiprod aki talán azt mondja,hogy "azért volt pár gyönyörű évünk"
válasza:Mentsd ami menthető! Van egy kisfiad, akiért harcolnod kell, ha a feleségedért már nem tudnál...
Örülök, hogy őszintén leírod a te viselkedésedet,és így nem a feleségedet állítod be bűnbaknak, mint annyi ember ezen az oldalon. Ha már belátod, hogy hibáztál, akkor nagyon jó úton vagy, hogy visszaszerezd a bizalmukat, viszont ez még nem elég.
Ajánlok egy dolgot: menjetek el hármasban nyaralni valahová, két-három hétre, ha megengedhetitek magatoknak. Mindenki kikapcsolódna, a feszültség megszűnne, jól éreznétek magatokat. Nagyon fontos, hogy közben ne telefonálgass, ne járjon az eszed munkán, vagy máson, tegyél róla, hogy csak azt lássák, hogy boldog vagy velük.
A feleségedet halmozd el szeretettel, gyöngédséggel. Főzz neki ezúttal te, amit szeret. Lássa, és érezze, hogy sajnálod, és jóvá akarod tenni az elmúlt éveket. Lehetőleg ne hajszold túl magad a munkahelyen, keress hobbikat, sportolj, esetleg jógázz. Megnyugtat. Remélem rendbe jöttök!
23 L
válasza:Kérdező, esély mindig van, amíg valamelyik félre nem szegezik a koporsó fedelét, a kérdés legfeljebb annyi lehet, hogy mennyi, vagy hogy hogyan lehet az esélyt növelni.
Egyfelől szerintem te most éppen átestél a ló túloldalára, mindenért magadat hibáztatod, és ez sem jó. Pl:
"2008-ban elhelyezkedtem a jelenlegi munkahelyemen, nagyon stresszes állás, viszont jól keresek, dől a pénz, mindent meg tudtunk/tudunk venni, amit csak akartunk.
Időközben elkezdtem másik főiskolán is tanulni,.." szóval, az ember, ha azt látja, hogy a párja elkezdi túlvállalni magát, akkor kinyitja pici száját, és leállítja, nem megvárja, amíg a kapcsolat rovására megy, én azt gondolom egy ilyen helyzetről. Szóval nekem úgy tűnik külső szemlélőként, hogy abban, hogy a dolgok idáig jutottak, mindkettőtöknek van hibája és felelőssége. Először is tehát kellene egy reálisabb értékelés arról, hogy ki miben hibázott... abból lehetne ugyanis kiindulni.
Aztán jó kérdés, hogy van-e már a feleségednek valami új kapcsolat a láthatáron, avagy nincs. Ha van, lényegesen nehezebb a helyzeted, ha nincs semmi, akkor könnyebb. Aztán az is jó kérdés, hogy a környezetetek milyen, a kapcsolat mellett, avagy ellene van.
Szóval én férfiként (és túl már ilyen helyzet megoldásán:)) azt tenném valszeg, hogy egyfelől egyértelművé tenném, hogy hogyan látom én a multat - és hidd el, az efféle önostorozás sem jó, mint amit itt leírtál, csak még jobban meggyőzöd vele a másik felet a saját "méltatlan voltodról", egyszerűen reális kép kell, "utólag nézve én ezt tettem rosszul, te meg azt tehetted volna másként". Másfelől meg hagynék neki levegőt, ha menni akar menjen, az ugyanis nyilvánvaló, hogy ezt neki emésztenie kell, azt meg nem lehet úgy, hogy a másik is állandóan ott van, csak némi távolságból, rálátással. És akkor - ha nincs neki más - jócskán van eélyed, hogy arra döbben rá saját maga is végiggondolva a helyzetet, hogy a hibákat felismerni, és megjavítani kell, nem kidobni a kapcsolatot.
válasza:Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a hozzászólását, nagyon hasznos dolgokat írtatok!
Tiszta szívemből remélem, hogy sikerül megmenteni, jelenleg semmi más nem érdekel csak a Család.
A passzív féléven én is gondolkodtam, még azon is, hogy a munkahelyemen felmondok, ha nem sikerül rendeznem magamban a dolgokat, de haza nem viszem többé a stresszt.
A 4# hozzászólást is köszönöm. Sajnos teljesen tisztában vagyok azzal, amit leírtál, pontosan tudom, hogy mit érez, és a lelkem kiszakad. Férfi létemre óránként bőgöm el magam.
Abban az esetben, ha úgy dönt, hogy válás lesz a vége mindent meg fogok tenni, hogy Ő és a Gyerek a legkisebb veszteséget szenvedje el, amennyire csak tőlem telik, de egyelőre még küzdök, mert van egy halvány esélyem.
A jellemem korábban nem volt ilyen, eltorzultam, valószínűleg tényleg pszichológus segítségét kellett volna kérnem már réges-régen.
Én úgy gondolom, hogy igenis meg tudok változni, nem csak egy hónapra, hanem ÖRÖKRE, mert szeretem Őket!!!
Írtátok a párkapcsolati tanácsadót és a konfliktuskezelési tanfolyamot.
Esetleg tapasztalatból tudna valaki ajánlani?
Nagyon köszönöm!
válasza:Jaj, nagyon sajnálom, hogy így alakult, átjön, hogy nagyon-nagyon megbántad ami történt. A feleségednek is elmondtad ezt így, ahogy nekünk? Hogy ő is hallja, mennyire megbántad? Kérted, hogy adjon még egy esélyt?
Ha nem, akkor mindenképpen először ezt próbáld meg, közben pedig gondolkodj valamilyen terápián, ahol levezetheted a feszültséged és rendbehozhatnád a kapcsolatodat.
MINDENKÉPPEN próbálj meg még egyszer beszélni a feleségeddel - ne sajnáltasd magad, de jöjjön át, hogy nagyon megbántad és mindenképp azon leszel, hogy változtass. Én is halasztanék egy félévet, és megkérném a feleségem, hogy még ennyi időt adjon, és ha utána is úgy érzi hogy menthetetlen a dolog, akkor döntsön.
Sok sikert!!!
válasza:Gondolom eddig azért nem hagyott el, mert azon kívül hogy szeretett téged, nem tudta volna eltartani a gyereket. Legalábbis nehéz lett volna. Mivel te vagy a kereső, gondolom eléggé ki is van-volt neked szolgáltatva, amivel te rendesen vissza is éltél. Rákényszerítetted hogy csak tűrjön. Láttam a saját anyukámon, hogy milyen helyzet ez. ő is csak tűrt, tűrt. És hiába mondta ha valami nem tetszett neki, jól le lett ugatva.
hogy mit tudsz tenni? azon kívül hogy bocsánatot kérsz, többet nem cseszteted. Többet segítesz neki, és hagyd hogy ő kezdjen közeledni hozzád. De semmiképpen ne erőltesd rá magad. ha látja a változást, tartósan, akkor elképzelhetőnek tartom hogy közöledni fog hozzád. Ha nincs másik pasi a láthatáron. Ha van, akkor neked annyi.
Párterápiának nem látom értelmét, mert pontosan tudod és látod hol rontottad el. Ezenkívül én a feleséged helyében nem akarnék idegen előtt megint beszélni a megaláztatásaimról. Mi a fenének. Ha látom hogy változol, talán jó, mert tudod mit kell tenned. nem kell ezt másnak megmondani, hogy hogy ne emeld fel a hangod, hogyan figyelj rá, hogy ne ugasd le stb...
33/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!