Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek, ha 13 év után, egy gyerekkel a feleségem válni akar, de én nagyon szeretem?
1999-ben megismertem életem szerelemét. Nem indult egyszerűen a kapcsolatunk, ugyanis sem hozzájuk sem hozzánk nem nagyon tudtunk felmenni kezdetekben, így 6 hónap múlva a randizgatásnak szakítás lett a vége, de nem bírtuk egy egész hónapig sem egymás nélkül, majd nemsokára összeköltöztünk.
Kapcsolatunk egészen a tegnapi napig tartott, 13 évig. Nekem Ő volt az első és én is az első voltam Neki (Ő 30 én 31 éves vagyok). 2006-ban született egy gyönyörű kisfiunk, akit nagyon szeretetek, és aki engem is nagyon szeret, most 6 éves.
2003-ban kiderült testvéremről, hogy gyógyíthatatlan beteg, rettenetes fájdalmat éreztem, a felszültséget, a sokkot pedig a mai napig nem tudtam kiheverni (szerencsére még ma is él, de nagyon betegen), közben édesanyámnak is lett egy agyműtéte, ugyanis ezt Ő sem bírta feldolgozni ezt, szépen lassan épül le.
2008-ban elhelyezkedtem a jelenlegi munkahelyemen, nagyon stresszes állás, viszont jól keresek, dől a pénz, mindent meg tudtunk/tudunk venni, amit csak akartunk.
Időközben elkezdtem másik főiskolán is tanulni, a rengeteg stresszt, a fáradékonyságomat, mindent rajta vezettem le. Olyan voltam, mint egy skizofrén: egyszer kedves voltam, majd máskor hisztiztem, csúnyán beszéltem, követelőztem.
Szépen lassan megfojtottam a viselkedésemmel, az alapvető tiszteletet nem adtam meg neki, mert azt gondoltam, hogy nekem mindent lehet, hát nem!!!!
Ha elment a barátaival féltékeny voltam, ha kicsit később jött haza, mint mondta, már duzzogtam, nem szóltam hozzá aznap, kikerültem. Soha nem ütöttem meg, de lelkileg tönkretettem. Sokszor hozzám akart bújni, meg akart ölelni, de én csak megveregettem a hátát és már mentem is a dolgomra.
Sokszor kritizáltam, ahogyan a gyereket neveli, pedig utólag mindig beláttam, hogy volt értelme annak, amit csinált.
Éreztem belül, hogy amit csinálok az nem jó, de azt, hogy mit tettem, ténylegesen csak most értettem meg. Egy-egy nagyobb kiborulás után visszafogtam magam pár napig, de hamar minden kezdődött elölről. Mert Ő csak nyelt és nyelt…. Soha nem mondta, hogy elég, mert (?) Ő ilyen….. Csak elment és néha kisírta magát, sokszor úgy, hogy még én sem láttam.
Múlt hét pénteken nem bírta tovább és elmondta, hogy teljesen kiégett, már nem szeret. Nem esik neki jól, hogy hozzábújok, nem esik neki jól, ha megérintem, tönkretettem.
Teljesen összetörtem, mert tényleg tiszta szívből, igazán SZERETEM, kinyílt a szemem, de lehet, hogy már későn!
A gyerek miatt kaptam még egy esélyt, hátha sikerül még valamit kihozni az egészből, de nagyon félek, hogy már késő. A sok éves szenvedést nem tudom, hogy vissza lehet-e még csinálni…
Nagyon rosszul viselem, ahogy látom, hogy nem esik neki jól, hogy hozzá bújnék, megfognám a kezét, de nem tudok mit tenni…
Szerintetek van még arra esély, hogy újra megszeressen, ha igen, hogyan érhetném ezt el? Ajándékok és egyebek teljesen kizárva, itt most az nem segítene…
A fentieket megértettem teljesen, két nap alatt mindent végiggondoltam és szörnyen érzem magam.
Örülnék, ha olyan is írna, akinek van hasonló tapasztalata.
Egy szomorú apa és férj….
válasza:De semmi valtozas nem latszik, vagy csak apro jelek?
Meseld mar el legyszives, hogy nez ki egy napotok, ha otthon vagytok mindketten!
Sziasztok,
Hogyan telik egy napunk? Igazából nem ragadnék ki egy napot, inkább leírom, hogy hogyan telik egy hetünk.
Hétfőn reggel én viszem a kisfiamat oviba, mert a feleségem korábban szokott menni, ugyanis reggel 9-ig el kell készítenie bizonyos riportokat a hétvégéről is.
Miután elköszöntem a kisfiamtól bemegyek a munkahelyemre, bekapcsolom a gépem, majd felhivom 9-kor és elmesélem Neki, hogy mi volt az oviban, illetve minden rendben volt és már bent vagyok én is…
Ebéd előtt fel szokott hívni (vagy én Őt), ekkor beszélünk egy pár mondatot, jellemzően, hogy kinek hogyan telik a napja, mit csinál(t), milyen megbeszélés lesz, mennyire fáradt stb.
Ő 16-kor, vagy 16:30-kor szokott végezni, olyankor amikor elindul az oviba, mindig felhív, majd megkérdezi, hogy én mikor megyek, együtt megyünk-e haza…
A munkahelyemet és minden mást hátrasoroltam, vagyis a hónapban szinte minden nap én vittem őket haza, de többször volt, hogy elmentünk hármasban vacsorázni és csak utána haza.
A hét többi napján együtt megyünk reggelente, 7:30-körül indulás (feleségemnek ekkor kellene a munkahelyén kezdenie ), bemegyünk az oviba, majd onnan viszem a feleségem is a munkahelyére.
Próbálok maximális odafigyelni rájuk, szinte minden este megmaszíroztam a feleségem lábát, a hátát (ezt régen sokat kérte, de én nehezen vettem rá magam), most viszont nagyon élvezem, mert a kezem is hozzászokott és lelkileg is jó érzés.
Bevásároltam, sokszor főztem (pl.: töltött húst, ketchupos oldalast, rántott húst), illetve a kisfiammal is sokkal több időt töltök, amit irtóra élvezek, vele viszont egyértelműen közelebb kerültünk egymáshoz, sajnos az utóbbi időben már Őt is elhanyagoltam.
A tv-t be sem kapcsolom, csak akkor nézem, ha mindenki itt van (most az X-faktor a nagy kedvencük ).
A hétvégén hármasban szoktunk kirándulni (gyerekvasút, Hűvösvölgy, Hajógyári sziget stb.)
Vasárnap Kisfiamat visszük lovagolni, majd utána egy nagy bevásárlás, ebéd „csendespihenő” délután játék, vagy esetleg elmegyünk moziba hármasban (mesét nézünk ),és sajnos már el is telt a hétvége…
A hétköznapok nagyon zsúfoltak, hétfőn szerdán judózik a Kisfiam, így akkor már eleve későn érünk haza, csak vacsorázni és kis játékra van idő. Miközben ők elmennek aludni (meseolvasás) én elmegyek edzésre (20-22 óráig hétfő-szerda), szerencsére a feleségem megvár, és utána még tudunk beszélgetni.
A mostani hétvégén, szombaton nem voltunk sehol, mert szerdán beteg lett a Kisfiam és hagytuk még gyógyulni, ma délelőtt egy kis parkban voltunk, gesztenyét szedtünk, kisfiammal fogócskáztunk.
Nagyjából leírtam mindent, tudom, hogy hiányzik belőle a közös program (csak ketten), de mivel ez már nagyon régóta így van és érzem, hogy most még nem vágyik arra, hogy csak kettesben menjünk el, nem is próbálkozom vele.
Nem akarom, hogy úgy érezze, hogy nem korrekt velem szemben, ahogy viselkedik (nem viszonozza az érzéseim), és emiatt erősödjön benne az, hogy esetleg nem jó ez így, majd végleg szakítson velem. (Egyszer már kérdeztem tőle, hogy változik-e benne valami, de azt mondta, hogy úgy érzi elmúlt a varázs, de szeretné, ha ez megváltozna, de még nem megy). Ezt nem volt túl jó hallani, de hát ugyebár köszönhetem magamnak….
Jövő héten egy gyermekes családdal elmegyünk egy wellness hétvégére, remélem jól fog sikerülni.
Érzelmileg sajnos semmi nem látszik, még apró jelek sem.
Köszönöm az eddigi véleményeket, illetve azt is, hogy végigolvastad!
válasza:Turelem!
Ez a legnehezebb, mert latod, hogy nem valtozik semmi es feladnad...
Legyel kitarto, jol csinalod, es o is akarja, hogy minden a regi legyen. Sikerulni fog!
Sajnos ma est volt egy beszélgetésünk, amiben elmondta, hogy látja rajtam a változást és érzi, hogy tényleg megértettem a problémákat, de nem tud másképpen tekinteni rám, mint egy barátra és el kell gondolkodni azon, hogy hogyan tovább, mert úgy érzi, hogy ez a helyzet őt még jobban bezárja, le akarja zárni a kapcsolatot, annak ellenére, hogy tudja, hogy én egy nagyon jó ember vagyok, célokkal, egzisztenciával.....
Úgy tűnik,hogy lassan szembe kell néznem azzal, amit soha nem tudtam volna elképzelni. Nem tudom, hogy hogyan fogom ezt feldolgozni, hogyan fog lezajlani a válás, kétségbe estem teljesen, borzasztóan fáj. Remélem, hogy a történetem tanulságként fog szolgálni másoknak, vagyis egy kapcsolatban mindig mindent meg kell tenni, megbeszélni és nem csak akkor változni, ha már késő. Ez nekem is egy életre szóló tapasztalat, hiszen elvesztettem az igaz szerelmem.
(Természetesen a válásból úgy fogok kiszállni, hogy nekem kell újraépítenem mindent, hiszen Neki gyerekkel nagyon nehéz lenne. És a gyerek érdekeit mindenek elé helyezzük).
Köszönöm a segítő hozzászólásokat!
válasza:Jaj, szegény :((( láttam egy másik kérdésben a válaszodat ilyen tartalommal, gondoltam is, hogy te vagy, azért néztem vissza ezt a kérdést, és tényleg :(
Még egy tanácsom lenne, ami még hátha megmenti a dolgot... közeli ismerős pár példája alapján mondom. Ők kétszer is éltek külön amikor megromlott a kapcsolatuk, kifejezetten el is mérgesedett bizonyos pontoknál. De akkor még nem adták be a válópert, mert úgy voltak vele, hogy majd ha külön élve se hiányoznak egymásnak, akkor beadják, de tekintettel az együtt töltött sok boldog évre, még ezt az utolsót megpróbálják.
Már jó pár éve megint együtt vannak, és úgy tűnik, most már örökre. Örülnek is, hogy nem váltak el, mert nekik is van 2 gyerekük, meg elég sokféle vagyonon kellett volna osztozni, és elég macerás, hosszadalmas lett volna.
Tehát esetleg említsd meg a feleségednek (gondolom együtt fog működni azért, normális nőnek tűnik a leírás alapján) hogy ok, menjen külön (vagy te mész el), éljetek úgy, mintha elváltatok volna, írjátok össze hogy ki mit kap a vagyonból hogy az kész legyen, de a keresetet még ne adjátok be. Aztán mondjuk 1 év múlva megnézitek hogy hol tartotok, és ha még akkor is ott, hogy igen a válás a legjobb, akkor beadjátok, és gyorsan meg is lesz a közös megegyezés miatt.
Én ezt tenném, ha a házasságom bajban lenne, az biztos. Mert a távolság sokszor ráébreszt dolgokra.
válasza:Szia Kerdezo!
Mi van veletek? Mi tortent azota?
Sziasztok!
Egyelőre még küzdünk, ha lesz lényegi változás írni fogok.
Köszönöm, hogy erdeklődsz... :)
Kiderült, hogy megcsalt és meg most is megcsal.
Egy olyan ferfival, akinek 2 gyereke van és mindannap hazamegy a feleségéhez.
Azt hittem a multkorinal nincs nagyobb fajdalom, de tevedtem!
Nem tudom, hogy lehet ezt túlélni!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!