Mit tegyek, ha 13 év után, egy gyerekkel a feleségem válni akar, de én nagyon szeretem?

1999-ben megismertem életem szerelemét. Nem indult egyszerűen a kapcsolatunk, ugyanis sem hozzájuk sem hozzánk nem nagyon tudtunk felmenni kezdetekben, így 6 hónap múlva a randizgatásnak szakítás lett a vége, de nem bírtuk egy egész hónapig sem egymás nélkül, majd nemsokára összeköltöztünk.

Kapcsolatunk egészen a tegnapi napig tartott, 13 évig. Nekem Ő volt az első és én is az első voltam Neki (Ő 30 én 31 éves vagyok). 2006-ban született egy gyönyörű kisfiunk, akit nagyon szeretetek, és aki engem is nagyon szeret, most 6 éves.

2003-ban kiderült testvéremről, hogy gyógyíthatatlan beteg, rettenetes fájdalmat éreztem, a felszültséget, a sokkot pedig a mai napig nem tudtam kiheverni (szerencsére még ma is él, de nagyon betegen), közben édesanyámnak is lett egy agyműtéte, ugyanis ezt Ő sem bírta feldolgozni ezt, szépen lassan épül le.

2008-ban elhelyezkedtem a jelenlegi munkahelyemen, nagyon stresszes állás, viszont jól keresek, dől a pénz, mindent meg tudtunk/tudunk venni, amit csak akartunk.

Időközben elkezdtem másik főiskolán is tanulni, a rengeteg stresszt, a fáradékonyságomat, mindent rajta vezettem le. Olyan voltam, mint egy skizofrén: egyszer kedves voltam, majd máskor hisztiztem, csúnyán beszéltem, követelőztem.

Szépen lassan megfojtottam a viselkedésemmel, az alapvető tiszteletet nem adtam meg neki, mert azt gondoltam, hogy nekem mindent lehet, hát nem!!!!

Ha elment a barátaival féltékeny voltam, ha kicsit később jött haza, mint mondta, már duzzogtam, nem szóltam hozzá aznap, kikerültem. Soha nem ütöttem meg, de lelkileg tönkretettem. Sokszor hozzám akart bújni, meg akart ölelni, de én csak megveregettem a hátát és már mentem is a dolgomra.

Sokszor kritizáltam, ahogyan a gyereket neveli, pedig utólag mindig beláttam, hogy volt értelme annak, amit csinált.

Éreztem belül, hogy amit csinálok az nem jó, de azt, hogy mit tettem, ténylegesen csak most értettem meg. Egy-egy nagyobb kiborulás után visszafogtam magam pár napig, de hamar minden kezdődött elölről. Mert Ő csak nyelt és nyelt…. Soha nem mondta, hogy elég, mert (?) Ő ilyen….. Csak elment és néha kisírta magát, sokszor úgy, hogy még én sem láttam.

Múlt hét pénteken nem bírta tovább és elmondta, hogy teljesen kiégett, már nem szeret. Nem esik neki jól, hogy hozzábújok, nem esik neki jól, ha megérintem, tönkretettem.

Teljesen összetörtem, mert tényleg tiszta szívből, igazán SZERETEM, kinyílt a szemem, de lehet, hogy már későn!

A gyerek miatt kaptam még egy esélyt, hátha sikerül még valamit kihozni az egészből, de nagyon félek, hogy már késő. A sok éves szenvedést nem tudom, hogy vissza lehet-e még csinálni…

Nagyon rosszul viselem, ahogy látom, hogy nem esik neki jól, hogy hozzá bújnék, megfognám a kezét, de nem tudok mit tenni…

Szerintetek van még arra esély, hogy újra megszeressen, ha igen, hogyan érhetném ezt el? Ajándékok és egyebek teljesen kizárva, itt most az nem segítene…

A fentieket megértettem teljesen, két nap alatt mindent végiggondoltam és szörnyen érzem magam.

Örülnék, ha olyan is írna, akinek van hasonló tapasztalata.

Egy szomorú apa és férj….