Nyomasztóan sok az egyedülálló kisgyerekes anyuka. Volt valaha a történelemben ilyen sok? Háborúk alatt, után?

Senki nem mondta, hogy ilyen szélsőséges lesz.

Csak azt mondom, hogy most sem olyan szélsőséges a helyzet, mint amilyennek lefested.

De talán megspórolnál magadnak elég sok idegeskedést, ha nem foglalkoznál annyit mások dolgával, nem?

Miért is kell neked számon tartani, hogy az anyuka, aki megy a gyerekért, ezen a héten épp egyedül van-e, vagy párja van-e? Szerintem ez egy óvónőnek nem feladata...

Igazából soha nem értettem, hogy miért is ennyire anyapárti az ítélkezés. Egy csecsemőnek bizonyára jobb helye van az anyja mellett, de később miért is kellene feltétlenül neki ítélni? Pláne egy kisfiút, akinek sokkal jobb helye lenne (egy szerető és gondoskodó) apa mellett, hiszen anyucitól soha nem fogja megtanulni a hagyományos férfiszerepet.

Azért, mert az anyja szülte, még nem tartozik hozzá jobban a gyermek.

A saját családunkban is látom, hogyan marja, idegeníti el az anyja a gyermekét az apjától, pusztán féltékenységből, mert az exnek már van új párja. Ami aztán persze meghatározza az apa kapcsolatát a gyermekkel. Pedig a nővérem gyermekéről van szó. Az ex küzdött a gyermekért, nem kapta meg. Szeretem a nővérem, de személy szerint nagyon sajnálom, hogy nála van a kisfiú, nem az apjánál, ott sokkal jobb nevelést kaphatna.

Utolsó!

Nyugi, ez most már tényleg változik! :) Csomószor ítélnek már apának.

Mikor nekünk így volt kb. 12-13 éve, akkor még furának számított, de ma már egyáltalán.

A férjem is elvált, ott vannak az anyának hülyeségei, de szerencsére ebbe a gyerek elvadítása nem tartozott bele.

Nagy gyerekről beszélünk, eleinte az anya próbálkozott azzal, hogy nem engedte el a férjemmel, csak náluk találkozhatott a kamaszgyerekkel. Nem akart balhét, így lejárt a gyerekhez, majd idővel az anya rájött, hogy semmit nem ér el ezzel és elvihette.

Napi telefonkapcsolatban vannak és már ők ketten beszélik meg, hogy mikor találkozzanak. Most már nagyrészt a gyerek egyéb programjai szabják meg, hogy mikor akarja látni az apját és mikor nem, de heti 2-3 találkozás mindenképp megvan. Sőt, szülőikre is ő jár, mert az anyát nem érdekli.

Utolsó!

Senki szavait nem kell kiforgatni, senki nem mondta, hogy MINDEN kisfiúnak BÁRMILYEN apánál van a helye.

Nem kell ingerlékenynek lenni, egyáltalán nem ezt mondtuk.

Csak arra próbálunk itt páran rámutatni, hogy fordítva, az anya javára, automatikusan ez ugyanígy nem igaz!! Az egyedi eseteket kell megvizsgálni, a konkrét szereplőket, és akkor dönteni. Ennyi.

" eleinte az anya próbálkozott azzal, hogy nem engedte el a férjemmel, csak náluk találkozhatott a kamaszgyerekkel. Nem akart balhét, így lejárt a gyerekhez" - érdekes, kedves #25 válaszoló, én pl. egyet nem tűrök el, ha valaki diktálni, parancsolgatni akar nekem... úgyhogy ilyen szituban inkább hagynám a fenébe az egészet, mint hogy infarktust kapjak, vagy a nőt üssem agyon egy hirtelen felindult pillanatban. És akkor ugye itt belép a kaukázusi krétakör rejtélye, hogy mivel szereti az ember a gyerekét, nem akarja, hogy pszichológiai harctéren áldozatává váljon a a konfliktus felvállalásának, a diktálni akaró fél megtörésének, ezért inkább kikerüli a konfliktust, és elhagyja.

Szóval nekem egy ex (általában nő, de lehet más is a felosztás ugye) EGYSZER mondhatná, hogy a közös gyerekünkekl itt meg ott találkozHATSZ, ezt meg azt csinálHATSZ. (na jó, ez barokkos túlzás, először nyilván felhívnám a figyelmét rá, hogy ez nekem nem pálya és nem stílus, másodszor is, harmadszorra viszont tutin lépnék...)

De szerintem ezzel a férfiak nem kis része van hasonlóan, nem tűri, ha a gyerekével zsarolják, szóval itten van egy újabb adalék ahhoz, hogy miért van ilyen sok egyedülálló gyerekes nő, ahol ráadásul a férfi nem is tartja a kapcsolatot.