Nyomasztóan sok az egyedülálló kisgyerekes anyuka. Volt valaha a történelemben ilyen sok? Háborúk alatt, után?

Nincs ezen semmi csodálkozni való. Felnőtt egy új generáció, akik már a globalizált, fogyasztói kultúra "terméke", és a házasságra (tartós párkapcsolatra) is úgy tekintenek, mint egy árucikkre. Valami elromlott? Semmi gond, dobjuk el, szerezzünk egy újat, nem kell vacakolni a javítással (úgysem értünk hozzá!) A most 18-20 éves generáció már nem tanult meg emberi kapcsolatokat normálisan kezelni, a még fiatalabban pedig sehogy sem. Az életüket a facebook, iwiw és más "percnyi élmények" határozzák meg, az ingerküszöbük pedig az egekben van. "Meghalt anyám? LOL, szívás wan."

Nem tudom nem felelőssé tenni az erkölcsi szabadosság elterjedését sem. Azért a mi szüleink korában nehezebb volt bejutni egy lány bugyijába. Manapság már 14 éves korban kezd erősen ciki lenni a szüzesség.

Hogy milyen világ lesz? Leírnám, hogy mit gondolok, de úgyis ki lenne moderálva.

"A háborúkban elveszett apákra még felnézhettek a gyermekek. De a maiakra, akik csak úgy lelépnek, utálattal fognak nézni az utódai ha nagyok lesznek."

- Nem gondolom, hogy a válásokért ízléses dolog lenne egyedül az apákat okolni.

ma 10:54

Tökéletesen leírta a lényeget.

Egyébként én azt mondom,hogy a történelem ismétli önmagát.

Ha ismerjük az emberiség történelmét akkor észrevehetjük,hogy a mostani világunk ahogy a fiatalok élnek ( nincs tisztelet, nincs becsület, semmit nem ér a házasság, természetes hogy valaki meleg vagy leszbikus) ezek már régebben is voltak. Volt olyan kor ahol az orgia,és a fiatalok kíméletlen arroganciája, durvasága volt a fő életvitel. De ahogy minden idővel ez is megbukott. A végén már olyan szinten eluralkodott a nem normális viselkedés,hogy akarva-akaratlanul jött az "új rendszer" Ahol szép fogokozatosan az évek múlásával szintén át estek a ló túlsó oldalára (amikor a bokád sem lehetett kint, Amikor a szülők döntöttek a gyerek sorsáról, amikor boszorkány perek zajlottak,amikor halál járt ha más voltál) Persze ez a rendszer sem volt jó,így egy újabb és újabb rendszer jött.. Ma már a lazaság, a tiszteletlenség,és a túlságosan is nagy szabadság korát érjük. Talán a következő generációban vagy az utániban megunják az emberek,és újra bekeményítenek.

AHogy írtam a történelem ismétli önmagát újra és újra.

Kedves Kérdező, nekünk pl. anyukánk lépett le, és apu maradt, ő nevelt minket.

Másokat is ismerek ilyen helyzetben, sőt: egyre többet ítélnek a bíróságon is apáknak gyereket.

Szóval ne általánosítsunk, mert a kérdésednek így semmi értelme. Nem tudom, minek hangsúlyozod, hogy az anya így, meg az anya úgy... Ha simán úgy tetted volna fel a kérdést, hogy SZÜLŐ egyedül marad a gyerekkel, még meg is érteném, de így nem.

"De a gyermekekről való gondoskodás, a felnevelésük az anya terhe marad. Az apák meg élik tovább világukat. Új életet kezdenek tiszta lappal, elfelejtik, hogy elejtettek valahol egy magot. Esetleg elszórnak újabbakat.

Sajnos még azok az apák is, akik valamennyire részt vesznek az utódaik további életében sem éreznek valódi felelősséget a továbbiakban. Nem együttműködnek az anyával folyamatában, hanem hol adnak valamit (időt, segítséget, pénzt), hol nem. Ahogyan a kedvük tartja. De a gyerek nem számíthat rá. "

Nem hallottam még olyan esetről, amikor a bíróság ne ítélt volna meg gyermektartást az anyával maradó gyermek javára. A gyermektartás végrehajtás alá tartozik, amit a munkahely automatikusan teljesít, tehát kibújni nem igazán lehet alóla. Ha mégis bebizonyosodna, hogy valaki a tartási kötelezettségét nem teljesíti, azt a Btk. 2 évig terjedő szabadságvesztéssel "díjazza" (196. §). Tehát nem hiszem, hogy az állam ne gondoskodna a gyermekről, amennyire csak lehet. Az, hogy az apuka ezen felül még mit és mennyit ad, nyilván nagyon egyénfüggő, de azt, hogy a gyermek 18 éves koráig, de akár főiskolai/egyetemi tanulmányai végéig fizetheti a tartást, azért lehet egyenlővé tenni azzal, hogy "elhullajt egy magot, azután elfelejtkezik róla, éli világát gondtalanul".

Arról nagyon sokat tudnék írni egyébként, hogy az apa-gyermek kapcsolattartás éppen az anya és az anya családja miatt romlik meg, meg ellehetetlenítik a láthatásokat mindenféle indokokkal, a gyermeket pedig az apja ellen hangolják. Sok ilyet láttam már.

Szeretném, ha kimondhatnánk azt, hogy ahogyan a kapcsolatért, úgy a kapcsolat megszakadása utáni "közös" élet milyenségéért is KÉT ember a felelős, nem pedig csak az apa, mert érzésem szerint ez az igazság és ezt diktálja a józan ész is.

Van abban is valami, amit az előző hozzászóló mondott, de a dolog kicsit összetettebb azért.

Mint tudjuk, korábban nemigen volt lehetőség kilépni egy rossz házasságból, vagy ha megtette valaki, azt kinézték. Nem gondolom, hogy a korábbi generációk jobban tudták kezelni a családi és párkapcsolati problémákat. Ez onnan is látszik, hogy alig tudsz olyan embert mutatni bármely korosztályból, akinek ne lenne valamilyen lelki "difije", melynek okai leginkább a gyerekkorukra vezethető vissza. A különbség annyi, hogy régen a nagyobb problémákat is inkább elnyomták, eltussolták az emberek, ma a legkisebb összeegyeztethetetlenségnél továbblépnek.

Szerintem egyik sem jó irány, inkább meg kellene tanulni helyesen választani, ehhez azonban kellő ön- és emberismeret szükséges. Ma már van lehetőség a tudatos családtervezésre is. Így többnyire, ha nem is 100%-osan, de meg lehetne oldani, hogy csakis azzal vállaljunk gyereket, akivel fel is tudnánk nevelni azt.