Elvált férfiak! Ha nem látogatjátok az anyánál maradt gyermekeiteket, akkor miért nem? Hogy tudtok így teljes életet élni?

" Aki meg itt azt írta, hogy az anyját nem lehet kibírni, azért gondolja végig azt, hogy az a kibírhatatlan anyja nevelte fel egyedül ami nem lehetett könnyű dolog. Ezt onnan tudom, hogy én is egy időben pont így gondolkodtam, szegény anyámat támadtam, hogy miatta ment el apa, és apát láttam az istennek, anyát meg bántottam és utáltam. Azóta ahogy felnőttem, már tudom hogy apám egy senki, és anyámnak köszönhetek mindent!"

8#-as! Mielőtt általánosítasz, próbáld elképzelni, hogy nem minden családnál ugyanúgy zajlanak az események és ezek következményei! Tehát van akinél máshogy van, mint nálad!!!

Pl én soha életemben nem istenítettem apámat. Ahogy a 9#-es írja, "Egy kisgyereket úgy be lehet hülyíteni, ahogy akarják. Anyu mindig szent, mindig bíznak minden szavában." Valahogy én is így voltam. Annak ellenére, hogy anyámtól mindig tartottam, mert nem volt túl bizalmas a kapcsolatunk, hisz a saját problémáival volt elfoglalva, és engem csak irányítgatott, szidott, stb, ennek ellenére is elhittem gyerekként, hogy ő a jó, a tökéletes, hisz vele élek, apám pedig nem nagyon keres, tehát biztos igaza van anyának, és apa egy gonosz.

Még huszonévesen is hittem anyám jóságában, pedig iszonyatosan szenvedtem a kibírhatatlansága miatt.

Azután úgy 20-30 éves korom között vált csak világossá, hogy anyám mennyire az orromnál fogva vezetett!

De persze, persze anyámnak sem volt könnyű egyedül, dolgozott, hétvégén pedig a házimunka... (bár ebből igencsak kivettem a részem már kisgyerekként is!). Mindenesetre bár rossz volt hgoy láttam más gyerekeket, amit hétvégén a családjukkal közösen szerveznek programokat, ide-oda mennek, ennek ellenére sosem hánytorgattam fel anyámnak, hogy mi miért nem...

Általában ha mégis valami vita támadt, nem engedett meg ezt-azt, és a fejéhez vágtam ezt-azt, akkor ő is mindig ezzel a szöveggel jött, hogy mert ó hogy ő egyedül és mennyit gürcöl értem. meg ha nem tetszik, lehet menni apámhoz... Apámhoz? De mégis hogyan? Én sosem emlegettem apámat. Elhittem anyámnak, hogy egy gonosz, és kiiktattam az életemből. Miért hozta fel egyes vitáknál apámat, mikor csak én és anyám közti nézeteltérésekről volt szó??? A gondoskodásért cserébe azt várta, hogy teljesítem a parancsait. Csak semmi önálló gondolat, csak semmi más terv, mint amit ő elképzelt! ha nem tetszik lehet menni?!

Na szóval sajnálatra méltó, hogy nem tudott rendes kapcsolatban élni apámmal, de ha már nem tudott, akkor ne a gyerekén vezesse le a feszültségét!

Persze vannak pasik, akikről egyszer csak kiderül, hogy mindenhova lepetézik, iszik, bagózik, züllik, az elkergetendő valóban. Apám viszont nem ezért ment el... Nem védem őt továbbra sem, neki is gondolkodnia kellett volna, mielőtt "megcsinál", hogy fogja-e bírni anyámat egy életen át...

Viszont ettől még anyám sem menthető fel! Az pedig, hogy vett nekem ruhát, könyvet, játékot, élelmet, és nála laktam, az édeskevés. Jobban örültem volna bármelyik karácsonyon, ha nem ajándékot kapok tőle, hanem egy ölelést, vagy beszélgetést. De anyám ilyenekre nem képes. Csoda, hogy apámnak is hiányzott valami?

Tehát nem kell mindig a gyermeküket egyedül nevelő nőket isteníteni!!!

(Egyébként apám szerette volna, ha vele élek, de hát a magyar bíróság nem az apáknak szokta ítélni a gyerekeket...)

És még valami, a gyerektartásra ugye igényt tartasz? Mert ez általában így szokott lenni.

Az, hogy az apa hétvégente csak finomságokkal tömi a gyerekeket, az leginkább azért van, mert Te nem engeded, hogy része legyen az életüknek, így inkább elhalmozza őket, hogy legalább ezért emlékezzenek rá jó érzéssel abban a kis időben. Te a gyerekeidet is bünteted a korlátoltságoddal, nemcsak a volt férjet!

Kedves kérdező, ha a valódi apjuk feléjük sem néz, nem sokat tehetsz. Könyörögnöd nem kell, de ha találkoztok, akkor mellesleg megemlítheted neki, hogy most alapozza meg a későbbi jó kapcsolatát a lányaival.

Most nyilván az új szerelem a fontos, de el fog ez múlni.

Teljeset nem, mert két fiam közül csak egyik él velem, a kisebbiket az anyjának ítélte a bíróság.

Nem így terveztem, de így alakult. A házasságkötésünk után teljesen megváltozott a volt feleségem. Az addig szerény, szolíd lány egyre furcsább stílust vett fel. Mikor szóvá tettem, elgondolkodott, és utána jobb volt újra. Ezért nem vettem komolyan a jeleket, megértettem, legalábbis azzal magyaráztam magamnak, hogy biztos a sok munka, a szülei miatt változott.

Aztán megszülettek a gyerekek, türelmes voltam, de akkor már beszélni sem lehetett vele. Egy igazi házisárkány lett. Én nem ezt a nőt vettem feleségül. Természetesen mindenki változik, de ilyen irányba és mértékben túlzás.

Sokat dolgoztam a kapcsolatunkért, de ehhez két ember kell! A feleségem nem volt együttműködő. Ezért döntöttem a válás mellett. Az nagyobbik gyerek már velem él régóta. Jól éltünk a gyerekkel, de hiányzott egy társ. Az élet úgy hozta, hogy találkoztam egy igazi rendes nővel. A gyerek is elfogadta, sőt már közös gyerekünk is született. olyan mintha testvérek lennének. Így teljes lenne az élet. A Probléma az, hogy a másik gyereket csak ritkábban láthatom és nem foglalkozhatok annyit vele. És rossz, hogy a nagyobb gyereket időnként "kölcsön" kell adnom az anyjának. Hozzánk ugyanis nem hajlandó eljönni, tehát mindig elviszi. A mostani feleségemmel közös gyereknek is furcsa, hogy a tesó néha elmegy egy másik családhoz. Még kicsi, nem érti, de már kérdezősködik. Ezt nem tudom hogyan fogjuk kezelni, ha nagyobb lesz.

A volt feleségemet teljesen kiiktattam, az új feleségemmel teljes a párkapcsolatom. A másik gyereket is magamhoz venném, de erre nem sok esélyem van. Így azt a minimális időt, amit az anyja engedélyez, azt próbálom minél jobban kihasználni.

38F

ma 09:26

Mintha az én sztorim lenne. Én szerencsére mindkettőt megkaptam, a gyerekek engem választottak inkább, nem a házisárkány, mindenért cirkuszoló anyjukat. Én is újranősültem, most egy kedves, nyugodt nő neveli a gyerekeket, nem egy idegbeteg. Persze, mehetnek, amikor akarnak, a havi négy napon túl többet is láthatja őket, de megnyugtató, hogy normális légkörben, normális anyagiak mellett nevelkedhetnek.

Cirkusz persze most is van néha, az anyjuk kiborult, amikor megtudta, hogy a nejemet is anyunak szólítják, de majd beletörődik szépen.

Sem anyának, sem feleségnek nem alkalmas.