Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kinek sikerült helyrehoznia a házasságát pedig közel volt a váláshoz? Hogy csináltad? Mit tettél? Mit mondtál?
Mi most itt tartunk. A férjem mindenáron válni akar, már el is költözött. Ez a 7. évünk... Az elköltözése óta beszéltünk már sokszor, de hajthatatlan. Nincs harmadik, nem csábult el egyikünk se, ő azzal indokol, hogy elege van az állandó megfelelésből, neki sose volt igaza, úgy érzi feladja a személyiségét. Én ebből annyit tapasztaltam, hogy nem törődik velem, nem beszéljük meg a problémákat, hidegen hagyja, ha valami bajom van, érzéketlen. Lehet ennyire félreismerni egymást?
Vagy törődjek bele a válásba? Én szeretem. Fogadjam el, hogy nincs tovább?
Tud valaki erre valami okosat???
válasza:
válasza: válasza:Valahogy úgy beszél, ahogy 0:23-as válaszoló írt. Akkor sem értem a véglegességét, a megváltoztathatatlanságát. Ennyire nem volt rossz a kapcsolatunk!
Erre magyarázatul nem is az én gondolataimat írom, inkább a bennünket ismerők reakcióját: egyáltalán nem akarták elhinni, teljes ledöbbenést okozott a válásunk híre. Pedig sosem játszottuk meg magunkat mások előtt, hogy nálunk minden rendben, jaj de szeretjük egymást, aztán a négy fal között meg acsarkodás, nem! Ő ugyan kevesebbet beszél, hallgatagabb családi, baráti körben, de én távolról sem vagyok az a zárkózott típus, természetesen viselkedtünk, magunkat adtuk mindig. Csak jól érzem akkor, hogy oltári hülyeség véget vetni annak, amiben még van összetartó erő!
De a következő pillanatban meg elbizonytalanodom, mert minek szaladni olyan szekér után… (Ezért is írtam ide a kérdésem, teljesen kívülállók vagytok, és részrehajlás is kizárva. Én próbálom mindkettőnk véleményét adni a válaszokba.) Tény, ha ő nem akar már tőlem semmit, akkor felesleges dolog, sőt megalázó számomra, kapaszkodni belé. (De tényleg nem akar?! Egyenes választ nem ad.) Tudom, attól boldog és szép egy házasság, ha azt mindketten akarják. Hát, itt tartunk.
A megfelelést talán úgy értette, hogy ha valamit csinált, akkor én kimondtam, ha (tényleg) nem volt jó. Nem csomagoltam kedves szavakba. De ez akkor mondjuk már a 64. esetben történt így. A türelmem tényleg nem véges, elég lobbanékony természet vagyok. (Főleg mostanában, hogy anyukám nagyon idős és nagyon beteg. És, ha innen nézem, akkor magamra hagyott, amikor a leginkább szükségem volna rá.)
válasza:Ugyanez volt a szitu nálunk!
És boldogok vagyunk. Férjem "tűrt", nem szólt semmiért. Én nem tudtam ezt, azt gondoltam, hogy jól érzi magát a kapcsolatban. Kiborult a bili, elköltözött. 12 éve voltunk akkor együtt.
Sokszor elmondtam neki, hogy mennyire szeretem, hogy beszélnie kell ahhoz, hogy tudjam, hogy valami nem tetszik neki, satöbbi. És nem erőltettem, hanem ha jött, örömmel fogadtam (nem házsártosan, veszekedve, követelve), ha nem jött, nem jött. Ha hívott, örültem, hogy beszélhetek vele. Próbáltam mindig vidám lenni.
Megértette, amit mondok neki, elgondolkozott és látta, hogy őszintén szeretem. Kérdezte, jöhet-e vissza. Mondtam, hogy persze.
Azóta ha nem tetszik neki valami, akkor szól. Én nem irányítom, utasítom, hanem megbeszélünk mindent.
Neked is változnod kell, nekem is kellett, mert már kialakult benned, hogy mindenről te döntesz (hiszen neki nincs véleménye, nem szól...)
Többet kedveskedek vele, odafigyelek rá, nagyon idézőjelesen újra "emberszámba veszem" és nem tekintem természetesnek, hogy mindig ott van, mindig mindent megcsinál, amit kérek.
Azóta 4 év telt el így. Sokszor modnja, hogy mennyire szeret és én is sokszor mondom neki.
KOMMUNIKÁCIÓ, ez a kulcsszó, mint azt már megírták előttem.
Csak ügyesen, mert pengeélen táncolsz!
válasza:Utolsó két válaszolónak:
Köszönöm mindkettőtöknek!
A magam részéről azt már tudom, hogy hatalmas "pofon" volt ez, amit átéltem az utóbbi időben, rendesen észhez térített. Veszekedtünk ugyan eddig is, de valahogy sose vettem komolyan, vagdalóztam olyasmivel is, amivel nem szabadott volna (pl. váljunk akkor el!). Megtanultam, hogy attól, hogy másik nem hangos, nem cifrázza, attól még lehet igaz, amit mond. Ezek szerint ennyire biztonságban tudtam magam? Ennyire készpénznek vettem, hogy ő mindig mellettem áll? Leestem a földre, most ott bömbölök.
Igen, én is megpróbálom -akkor is, ha majd más kapcsolatban kell- észben tartani a most megtanultakat.
válasza:22:32-es vagyok. Igen, azt gondolom, nem lehet büntetlenül "slamposan" viselkedni, és azt gondolni, hogyha a másik nem szól, akkor neki az nem is próbléma. Én is így jártam. A párom nyelt, aztán közölte, hog yvége. Ami rossz, hogy közben nem mondta. Bár szerinte én úgyis "megölöm a szavaimmal, érveimmel", mert ő nem tud érvelni. Próbáltam elmagyarázni neki, hogy ezek nem olyan súlyos dolgok, csak könyörgök: mondja!
Azt is konstatáltam, hogy sokat nyávogtam, szemrehánytam, kérdőre vontam, rosszkedvű voltam (indokolatlanul is), és halogattam, hogy ezen erőt vegyek. Pedig a párunk nem arra való, hogy mindent nyeljen.
(És persze ez a felismerés nem törli az ő felelősségét, dehát az a legegészségesebb, ha magunkból indulunk ki.)
tehát szerintem továbbra se add fel, mert valószínűleg neki is kommunikációs bajai vannak, mint a páromnak, és addig emészti magát, míg mást el sem tud képzelni a helyzet javítására, mint a válást. Persze egy-két technika érdekelne a férfiak kommunikációjának fejlesztésére.
Alon Gratch(?) szerint a férfi kommunikál, csak nem értjük vagy nem vesszük észre (Ha a férfi beszélni tudna).
Hát, nekem is most fog kiderülni, hogy menthető-e a kapcsolatom. Szurkolok magunknak!
Ezek szerint szerint számos férfi hasonlóan viselkedik, mint az én férjem.
Nagyon jól estek a soraitok, köszönöm mindenkinek, egy kis vigasztalást és egy pici reményt is jelentettek! Kívánom nektek és magamnak is, hogy eztán okosabban, bölcsebben alakítsuk életünket.
12:32
Remélem, újra boldog pár lesztek!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!