Miért gondolják sokan, ha elválnak jobb lessz?

"A nők általában örökké egy ember mellett akarnak élni, a pasik viszont nem tudják elviselni a gondolatot, hogy ne d@gják meg az összes nőt."

Én ezt pont fordítva látom. 100 emberből 5 ha van aki beáldozná a párját, gyerekeit egy futó kalandért.

Ami nem is ad sokat az embernek, egy tartós párkapcsolatban a szex sokkal-sokkal jobb minőségű mint egy idegennel, akinek még a testét se ismeri az ember.

Az az 5 viszont elég feltűnő mert ők dicsekszenek mindenkinek, róluk beszél mindenki, az ő sértett párja írogat blogokba... A normálisak meg csendesen elvannak, senki észre nem veszi őket :)

Biztosan tájegységenként változik azért látosd másként vagy nem tudom.

"itt hagyott a gyerekkel, mert habár elmondása szerint szeret, de nem akarja már megoldani a problémákat"

- Hogy állhat ahhoz aki utál???

Nagyon sok mindenen múlik, hogy jobb lesz-e vagy sem...

Én azt gondolom, hogy mielőtt felrúgnánk a házasságot, meg kell vizsgálni alaposan, hogy hol siklott ki a dolog, helyre lehet-e még hozni, és igenis meg kell próbálni helyrehozni. Sok-sok beszélgetés, próbálkozás kell hozzá, és persze az is, hogy a másik fél is partner legyen.

Én ezt tettem, és kiderült, hogy nagyon mély már a szakadék, hogy a másik fél nem akar semmit tenni, neki kényelmes így, ez a semmilyen élet. Nem érzi magát jól, de "mással se lenne jobb" címszóval inkább szenvedne élete végéig, anélkül, hogy a kisujját is mozdítaná a kapcsolatért.

Na itt viszont fel kell adni. Én feladtam.

DE! A beszélgetésekből, próbálkozásokból nagyon sokat tanultam, nem érzem elfecséreltnek az elmúlt egy-másfél évet. Most már tudom, hogy milyen veszélyek lehetnek egy párkapcsolatban, hogy milyen könnyen le tud épülni két ember között minden intimitás, ha nem ápolják mindketten a tüzet. Ez két emberen múlik: igen, én is hibás vagyok abban, hogy a házasságom tönkrement. Ezt be kellett látnom. És hiszem, hogy így már tényleg lehet jobb a következő kapcsolatom, mert ha csak a másiktól várnám, hogy tegyen boldoggá, akkor ugyanúgy megromlana.

A férjem még nem látta be, hogy ő is hibázott, ahogy az előző kapcsolatában is csak a másik felet hibáztatta, hiszen ő mindent megtett... pedig most már utólag azt látom, hogy pontosan ugyanazokat a hibákat követte el, mint velem.

Szóval sok mindenen múlik, de leginkább azon, hogy szembe tudunk-e nézni önmagunkkal. Ha igen, akkor hiszem, hogy lehet jobb.

"Én nem tudok huzamosabb ideig senkivel sem boldog lenni.

... a hiba az én készülékemben van. Sajnos."

Láttam már ilyet...

Amolyan kis királykisasszony lehetsz gondolom, aki az udvarlási időszakot élvezi.

Amikor róla szól minden, semmiért bármit alapon megkaphat.

Aztán ha az elmúlik és már egyenrangú kapcsolat lesz az elvárás ahol neked is annyit kellene adnod amennyit kapsz már nem olyan kényelmes.

hmmm?

Előző hozzászólónak grat. ezt így is kell.

Megpróbáltál mindent, nem rajtad múlt tényleg.

És a következőben ami esetleg a te hibád volt a régiben, már nem fordul elő megint :)

Én kifejezetten örülök neki,hogy elváltak a szüleim.Öcsém születése miatt(aki elég nagy baba volt)anyu meghízott és két gyerek plusz a háztartás mellett nem volt arra ideje,hogy rendbehozza magát.Apám megismert egy nála 10 évvel fiatalabb kiscsajt,akiért itt hagyott mindent amit anyuval 8 és fél év alatt felépítettek.A válás után mesélték a szomszédok,hogy apám nőket hozott fel a lakásunkba amíg anyu bent volt a kórházban megszülni az öcsémet,én pedig a nagyszülőknél voltam.Kérdem én,két ember minek maradjon együtt,ha nem működik a kapcsolat?Az csak fölösleges vegetálás lenne,gyakorlatilag sok szép évet rabolna el az ember az életéből.

Nem vagyok házasságpárti,és nem gondolom,hogy 8 óra munka után lenne akaratom és energiám megdolgozni egy kapcsolatért.Inkább másra hagyom ezt a dolgot.

Jar korbe feszbukon egy nyalas foto, aminek az az uzenete, hogy ma mar divat mindent eldobni egybol es meg sem probaljuk megjavitani.

Nem vagyok szentimentalis, de van ebben egy nagy igazsag.

Sot, mar mindenki meg van arrol gyozodve, hogy ove a vilag, mindig, minden helyzetben illik onzonek es buszkenek lenni, mert kulonben hulye vagy egesz eletedben es megalazkodo ugy altalanossagban.

Sokszor az ember baratoktol, ismerosoktol ker utmutatast es mivel ok kivulallok, igy nagyon konnyen itelkeznek es batoritanak a valasra. Pedig max csak annak lenne joga konkret tanacsot adni, aki mar volt az adott helyzetben, dontott es jol dontott.

Tudod, a mi hazassagunk majdnem tonkrement, de meg szerettuk egymast, akartuk, hogy jobb legyen, megprobaltuk es sikerult. En ennek orulok es annak is orulok, hogy akkor nem hallgattunk azokra, akik ranezesbol a valasunkra szavaztak. Ok mar csendben vannak, elhallgattak, mert latjak, hogy megis rendbe lehetett hozni, meghozza nagyon.

De pl ezen az oldalon is latok nagyon gyakran leirva a mirnkhez hasonlo tortenetet es a valaszadok 90%-a azt tanacsolja, sot, mar-mar koveteli, hogy valjon el, szakitson azonnal a kerdezo, legyen mar tartasa, stb.

Kicsit ilyenkor az az erzesem, hogy a valaszolok tobbsege rengeteg filmet nez, esetleg max 25 eves es meg soha nem volt komolyabb maganeleti problemaja, ha volt is, akkor sem probalta megoldani, csak elszaladt es azt hiszi, hogy ehhez kell a batorsag es az ero.

Szerintem meg nem. Ero es batorsag, me esz es jo sok szeretet/szerelem ahhoz kell, hogy megmentsunk egy kapcsolatot, nem ahhoz, hogy eltemessuk es honapokig habzo szajjal meseljuk funek fanak, hogy mi tortent es milyen buszken hagytuk ott a masikat. Ez nekem nem buszkeseg lenne, hanem pont a konnyebb ut.

Es ezzel nem azt mondom, hogy folyamatos kinlodassal es kuzdelemmel kell leelni egy eletet, mert annak ertelme nincs, de egy-egy esely mindenkinek jar es mindenkinek lehet rossz napja/hete/eve es mindenki megerdemli, hogy egy ilyennel kitartsunk mellette. Ha igy sem megy, akkor valoban el kell valni es tovabb keresni.