Azok, aki miatt egy férj vagy feleség elhagyta a családját, nem félnek attól, hogy rájuk is ugyanez vár?

az utolsónak: ez rossz érzés lehet:/ sajnálom de örülök hogy boldog:) nálunk más a helyzet

én egy fiatalabb lány vagyok(15) anyukámnak 4 gyereke volt apumtól öcsém csak 6 hónapos volt mikor elhagyta anyumat egy apámnál majd 10 évvel fiatalabb nőért(azután szörnyű gondok voltak mindkét idősebb tesómmal és én hiszem hogy ez miatt). Anyám összezuhant. azóta már nem is a régi és még szereti.Ennek már majd 4 éve. Mégsem tudok megbocsátani teljes szívemből sem apámnak sem annak a nőnek. Lehet szeretik egymást de hogy élhetnének ezek után boldogan? Hogy magukra hagytak egy akkor 10 és 6 hónapos kicsit? szerintem szükségünk lett volna még szüleinkre. annak a nőnek pedig már 2 férje is volt és apám miatt vált el. azóta állandóan azt mondja a tanárom hogy örüljek neki hogy ez miatt megöregedett a lelkem és ilyen szép fogalmazásokat írok. Inkább fociztam volna 10 évesen mint fogalmazok jól 15 évesen. Ez végig fogja kísérni életemet és soha nem fogok megházasodni. hisz mi értelme manapság?

Félni nem érdemes, azzal még senki nem előzött meg semmi rosszat, hogy félt. Egy szerelmes emberre nem lehet félelemmel hatni, mert annak az elsőrendű az, hogy együtt legyen a szerelmével, és a távlati félelmek akkor nem olyan fontosak.

Ha elhagyják, akkor valószínűleg nem volt jó a kapcsolat, de amíg tart, addig kiélvezik az együtt töltött időt. Ha vége van, hát vége van, legalább volt 6-8-10 jó évük, amit egymással eltöltöttek.

Le kell számolni ezzel a megkövült, korlátolt nézettel, hogy mindenkinek kötelessége élete végéig benne maradni egy kapcsolatban, még akkor is, ha már nem működik, és ha valaki véget vet egy kapcsolatnak, akkor attól összedől a világ és az valami rettentő nagy tragédia és rettegni kell tőle. Az emberek folyamatosan változnak, fejlődnek, és a kapcsolatok is folyamatosan alakulnak, és néha az emberek találnak egy inkább hozzájuk valót, ennyi. Ez így működik, meg kell barátkozni a gondolattal.