Elítélendő az, amit tettem?

35 éves nő vagyok, s megismerkedtem az interneten keresztül egy nős férfivel, aki egy másik országban él. Amikor felvette velem a kapcsolatot mély lelki válságban volt, s így, annak ellenére, hoy tudtam, hogy nős, egyszerűen nem engedte valami ott belül, hogy magára hagyjam, hátat fordítsak neki, csupán csak azért, mert felesége van. Kb. négy hónapig rendszeresen leveleztünk, főleg gyerekneveléssel kapcsolatos dolgokról, s aztán azt is megtudtam hogy nagyon rossz házasságban él, csak a gyerekei miatt van együtt a feleségével már több mint 17 éve. (A gyerekei most már nagykorúak, s mindeniknek állása is van.) A későbbiek folyamán erről bizonyosságot szereztem nem csak tőle, hanem a szülőktől, sőt a férfi feleségétől is, aki megírta, hogy el akarnak válni. Kb. négy hónapnyi levelezés után személyesen is találkoztunk, az én akaratom ellenére felkeresett. Beszélgettünk egy jót, s aztán három hónapig ismét csak levelezgettünk, egyszerű vagy éppenséggel nagyon is bonyolult hétköznapi dolgokról. Aztán ismét talákoztunk személyesen is egy ebéd erejéig, s kezdett elmoccani a dolog, mindketten láttuk azt, hogy már nem csak egyszerű barátság van kettőnk között. Ennek ellenére én kategorikusan visszamondtam a karácsonyi, szilveszteri meghívását azért, mert nős. Kb nyolc hónapi ismerettség után történt meg az, hogy együtt töltöttünk egy éjszakát, de mindezt csak egy petting erejéig, s azóta sem történt semmi több, de napi szinten tartjuk a kapcsolatot. (már egy éve lesz holnap, hogy egymás szinte minden percéről tudunk) Viszont a felesége most már álláspontot változtatott, vallási meggyőződésből nem akar válni, sőt hozzáfért a férje postafiókjához, a személyes levelezéseink birtokába jutott, s most azzal fenyegetőzik, hogy az intim jellegű leveleinket nyilvánosságra hozza kollégáknak, barátoknak küldi el, s engem okol a házassága megromlásáért. Valahol vádol a lelkiismeret, hogy nem lett volna szabad ezzel a férfival leveleznem, amikor megtudtam hogy nős, de ugyanakkor attól is félek hogy még mélyebb lelki válságba sodrom, ha megszakítok vele mindennemű kapcsolatot, mert elsősorban barátok vagyunk még mindig. S tudom magamról azt is, hogy addig, amíg el nem válik, (ha egyáltalán elválik) nem is lesz több ebből a kapcsolatból. Nagyon sokat vívódom magamban, hogy mi a helyes út, s ezért gondoltam hogy megkérdezek kívülállókat is hátha ők világosabban látják a helyzetet. De azt le szereteném szögezni, hogy más boldogtalansága árán nem akarok én boldogsághoz jutni, akkor inkább lemondok róla!