Akik békésen, barátokként válnak el, miért válnak el egyáltalán?

Én 10 év házasság után váltam el békében a volt férjemtől. Igaz, nem volt sem különösebb vagyon, sem gyerek. Illetve már elég régóta külön kasszán voltunk és a volt férjem nem gördített akadályt a "vagyonmegosztás" elé. Korrekt módon jártunk el mindketten, hiszen mindketten tudjuk azt nagyon jól, hogy attól, mert együtt nem működött a dolog, attól még a másik alapvetően jó ember. Az én volt férjem eléggé magának való, nem akart gyereket, én pedig szerettem volna. Együtt laktunk anyósékkal és anyósnak nagyon rossz természete volt, már teljesen kiidegelt. Ennek ellenére a volt férjem nem akart elköltözni tőlük. Ez volt az a két ok, ami miatt az évek során tönkrement a házasságunk. De nem bánom, mert azóta megtaláltam életem szerelmét és megszületett szerelmünk gyümölcse is! :)

Az én szüleim úgy váltak el, hogy a mai napig barátságban vannak egymással. De ettől függetlenül már nem tudták egymást elviselni. Nem élnek együtt, nem kell elviselni a másik hülyeségeit, így jóban vannak. Mindkettejüknek van új kapcsolata, szerintem mindenkinek jobb így. Én legalább is nem bánom, hogy elváltak, én is jó viszonyban vagyok mindkettejükkel, és az új párjukkal is.

Szerintem nagyon érett, kulturált dolog. Attól, hogy nem lehetnek egy pár, még nem kell rögtön idegenekké vagy ellenségekké válniuk.

Azért, mert nem működik a kapcsolatuk és ezt mindketten tudják és azzal is tisztában vannak, hogy az ellenségeskedéssel semmi jóra nem megy senki. Attól, hogy már vki nem a párom, még nem az ellenségem, ha mindenben meg tudunk egyezni, akkor meg minek a balhé?

szerintem ez csak nagyon ritkán működhet. Személyes tapasztalatom, hogy egyik fél a másiknak beadja a "legyünk barátok" dumát, és ennek jegyében mindenéből kiforgatja. Hát köszi az ilyen egyoldalú barátságot. Innentől kezdve semmi szükség ellenségre, nemigaz?

Olyan házasságban éltem huszonnégy évig, ami már az elején sem volt igazán jó. Meg sem kellett volna kötni. Azért többnyire hűségben /később ő hűtlenkedett, majd én is/kihúztuk de tudtuk, nem örökre szól. Aztán elváltunk, mert nem egymással, hanem egymás mellett éltünk. Ma is barátságban vagyunk, ő pld. sok kérdésben még mindig hozzánk fordul /én előbb, ő utóbb házasodott meg újra/ és maximálisan megbízik bennem, bennünk. Próbálunk csak a szépre emlékezni, ami azért előfordult a 245 év alatt.