Egy új szerelmet választanátok vagy maradnátok a házasságotokban?

Az tény, hogy a gyerekre rengeteg energiát lehet fordítani és ez általában a kapcsolat rovására megy. Észnél kell lenni, gyerek nélkül is elfásulhat egy kapcsolat, gyerekkel még könnyebben.

Ha a "zenészt" választod ott is figyeljetek erre. Energiát kell fordítani arra, hogy egy kapcsolat rendben,szinten legyen.

Ha vég rá lehetőséged, akkor a férjed valamilyen tulajdonságára csodálkozz már rá. Ha csodálod akkor sokkal egyszerűbb lesz a képlet:)

"Nem fogod fel, hogy a Kérdező mást szeret?"

Te meg nem fogod fel, hogy milyen lelki sérülést okoz a válás egy gyereknél?

Most itt nem arról van szó, hogy a férj alkoholista és veri a családot és azért el kell menekülni.

A gyereknek joga van rendes családban felnőni.

Mint már említettem, 22 éves, felnőtt ember vagyok, és nagyon fáj, amit apám művel, pusztán önzőségből. Annak a másik nőnek meg a szemét tudnám kikaparni, hogy képes volt kikezdeni egy házas férfival, és ezzel tönkretenni minket.

Mindegy, nem a saját bajaimat akarom ideírni, csak tapasztalataimat megosztani.

Nagyon nehéz helyzetben vagy kedves kérdező,nem irigyellek érte.Elvált szülők gyermeke vagyok,apám lelépett.Hátrahagyott engem 6 évesen és öcsémet egy évesen.Engem megviselt,mert borzasztóan apás voltam,de most felnőtt fejjel értettem meg,hogy milyen gerinctelen ember volt.A szomszédok mesélték,hogy mikor anyu kórházban volt megszülni az öcsémet,hordta fel a nőket a lakásba.Anyu rengeteg áldozatot hozott értünk,sosem randizott többé férfiakkal,de rendkívül hálás vagyok neki és nagyon szeretem.

Az,hogy két éve űrt érzel magadban,nem lehet véletlen.Ez a fiú ébresztett rá,hogy lehet másképp élni és érezni,de ha ő nem jön,megkérdőjelezted volna a házasságod állapotát és a férjeddel való viszonyodat?Véleményem szerint igen,de lehet,hogy akkor már túl késő lett volna az újrakezdéshez.Nem értek egyet azokkal akik azt írták,hogy csak a gyerek kedvéért maradj benne egy olyan házasságban,amit már nem valószínű,hogy meg lehet megmenteni.

Attól,hogy a kérdező anya lett,még nő is maradt aki igényli a szeretetet és a törődést,amit a férje nyilván nem biztosít számára de a másik férfi igen.A gyermek még kicsi,ha úgy döntenél,hogy a másikat választod,hamar megszokná a dolgot.Nem szabadna alábecsülni a gyermeki elmét, sok mindent tisztábban látnak,mint némely felnőtt.

Mérlegeld,hogy megéri-e kockáztatni,és a másik fiúval is érdemes leülni beszélgetni.Nem árt tudni,hogy mindketten ugyanarra vágytok-e,és nem fog- esetleg dobbantani az első felmerülő problémánál.Késélen táncolsz,de nem lehetetlen a megoldás.A férjed magatartása azt tükrözi számomra,hogy túlságosan biztos a dolgában és úgy gondolja,hogy úgysem mered elhagyni.Nem úgy kezel téged,mint egyenrangú partnert,hanem mint egy dísztárgyat amivel lehet mások előtt villogni.Míg a másik fiú meg odavan érted,addig ő fenyegetőzik.

Akárhogy is döntesz,ne hagyd magad megfélemlíteni vagy befolyásolni, mindig legyen egy hely,ahová szükség esetén mehetsz,és legyen valaki(lehetőleg közeli rokon),akire baj esetén számíthatsz.Remélem megtalálod a boldogságot:)

Azzal egyikőtök sem kalkulál, hogy az új pasi és épp ennyire belefásulna a hétköznapokba?

Csinálna neki egy két gyereket, utána épp olyan unalmas lenne minden, mint ebben a házasságban.