Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy új szerelmet választanátok vagy maradnátok a házasságotokban?
Tavaly nyáron megismertem egy férfit, és lelkileg nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ő független agglegény, zenél, karriert épít. Karizmatikus személyiség, külsőre pedig még nem láttam hozzá hasonlót. Úgy érzem, több közös van bennünk, mint eddig akárkivel. Próbáltam elfelejteni, megmondtam, hogy hagyjon békén és a férjemmel akartam rendbe hozni a házasságunkat. Elmondtam a férjemnek, hogy milyen helyzet állt elő, először nagyon kiborult, aztán azt mondta, hogy oldjuk meg, meg hogy a gyereknek mindkét szülője kell. Megpróbáltam Őt örökre elfelejteni, de nem megy. A férjem ezt érzi és azt mondta pár napja, hogy vagy kiverem a fejemből és elásom magamban jó mélyre, vagy nem fog felelősséget vállalni azért, amit tesz.
Azt hittem, hogy komolyan mondta, hogy oldjuk meg, de mikor ezt megbeszéltük, rákérdezett, hogy a srácot hol ismertem meg, én pedig elmeséltem neki mindent. Később kiderült, hogy valahogy kinyomozta, hogy a srác hol szokott énekelni és olyan üzenetet hagyott neki, hogy "szálljon le rólam, rohadt féreg". Teljesen úgy éreztem, hogy még ha dühös is, nem kezdi el kutatni őt, meg harcolni, hanem hagyja, hogy rendbejöjjenek a dolgok.
Már nem érzem jól magam itthon, hiába próbálok úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, ürességet és hiányt érzek.
Úgy gondolom, hogy vele boldogabb lennék, az a lazaság és életfelfogás, ami neki megvan, nekem nagyon hiányzott az életemből. A kisfiam 4 éves, párszor találkoztak és odavan érte, tudom, hogy elfogadná őt.
A férjem azzal érvel, hogy a gyerek érdekeit nézzem és hagyjam ezt a szerelem dumát, mert úgysem lesz olyan jó életem többet, mint mellette. Egyszerűen már nem bírom ezt.
"A gyerek akkor lesz boldog, ha a szülei szeretik egymást, és ő "fürödhet" ebben a szeretetben."
Nem fogod fel, hogy a Kérdező mást szeret? Komolyan, egyesek baromi durva dolgokat írnak és nem hiszem, hogy felnőtt emberek képesek ennyire gyerekesen gondolkodni.
A gyereket attól még szeretni fogják mindketten és lehet, hogy a srácot is megszeretné, hiszen még csak 4 éves, nem 14. Sok gyereknek válnak el a szülei és mégis egészséges felnőtt lesz belőlük.
Megromlott nyilván és már biztos, hogy nem fog megjavulni. Akkor a Kérdező éljen élete végéig boldogtalanul egy házasságban, csak hogy a kisfiúnak a szülei egy fedél alatt éljenek? Ez milyen élet?
Lehet, hogy a pasival összeköltözne, a kissrác azt látná, hogy van 2 fiatal, boldog ember körülötte és ettől függetlenül az apjával rendszeresen találkozna. Nem értem, mit nem lehet ezen megérteni, egyébként sem tűnt nekem ez a házasság valami harmonikusnak, a kérdező teljesen tárgyilagosan ír a férjével való kapcsolatról, a srácról viszont teljes érzelmekkel.
Szerintem sokan nem tudják felfogni, ha egy anya nem csak anya, de nő is. Nem 50 éves, hogy már ne kezdhetné újra. Fiatal nő, fiatal pasi, előttük az élet.
"A férjem ezt érzi és azt mondta pár napja, hogy vagy kiverem a fejemből és elásom magamban jó mélyre, vagy nem fog felelősséget vállalni azért, amit tesz."
Miért, mit tesz? Az ő hibája is, hogy elveszített, amiket írtál, hogy 1 órákat van otthon, ne csodálkozzon.
Akárhogy is döntesz, remélem jól alakulnak a dolgaid, értelmes és szimpi nő vagy:)
"Akár mennyire is tiltakozol ez ellen,nagyon olyan szagú ez a történet,hogy csak le akar veled feküdni a pasas! Szerintem csak hülyit,közben meg 2 naponta más nővel van... "
Milyen szerencsés vagy, hogy belelátsz idegenek életébe. Felesleges volt megkérdezned, ha az, amit leírok, már nem érdekel. Ajánlom, hogy olvasd át még egyszer, világosan és részletesen leírtam mindent a kommentekben, fáradt vagyok ahhoz, hogy újból leírjam a miérteket.
Szex...nyilván fontos, de nekem az fájdalmasabb, hogy a lelkemet kiragadta.
Ja, és nem hivatásos zenész, ezt nem tudom, honnan vették páran. Zenélés a "másodállása", csodás a hangja, klubokban zenél. Operaénekes az anyja, művészcsaládból származik, ebben a világban nevelkedett. Van rendes polgári foglalkozása is.
En is igy jártam egy zenésszel, hogy a "lelkemet kiragadta", pedig még csók sem volt közöttünk, csak ölelés.Evekig szenvedtem, majdnem belebolondultam, de hála a sorsnak felébredtem egy nap.Majdnem felrugtam az egész családi életem.Utána rájöttem, hogy a férjemnek nyomába sem léphet, mégcsak véletlenül sem.Szerencse, hogy a távolság sok volt közöttünk és nem tudtunk mindig találkozni.
Hihetetlen milyen érzéseket éltem át, azt elmondani nem lehet.Soha nem éreztem ilyesmit, most is ha visszagondolok arra az idõre, rettentõen elcsodálkozom, hogy hogyan történhetett meg velem, aztán rájötem, hogy rettentõen szeretethiányban szenvedtem. Viszont a lelkiismeretfurdalásba is majdnem belelpusztultam, amikor a férjemre néztem.
Nem tudok mit mondani neked, de jól gondold meg!
Nem szemét és borzalmas a férjem, mert akkor nem mentem volna hozzá. Valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy minden tőlem telhetőt megtettem érte. Szeretett volna családot, szültem neki egy gyereket, olyan otthont akart, amibe jó hazajönni, háziasszony lettem a kedvéért. Barátok, ismerősök előtt mindig topon kell lenni, kedvesség, mosolygás, hogy lássák, milyen odaadó felesége van. Állandó edzés, hogy ne mondhassa azt, rossz az alakom, csinosan öltözni, hogy vonzó legyek és mindig büszke legyen rám. Nekem ezek nem terhelő dolgok, szerettem volna boldoggá tenni. Csak kérdés, hogy megérte-e és én kaptam-e cserébe valamit. A fiamért hálás vagyok neki, de érzelmi téren már nem sokat kaptam az elmúlt pár évben. Ha elmentünk valahova ketten, akkor sem velem foglalkozott, hanem mindig talált valami mást, amiért lepasszolhat. Nem utálom, nincs bennem harag, csak már egyszerűen nem érzem, hogy léteznék, minden, amit régen szerettem, elveszett. Értem ezalatt a régi céljaimat, értékeket, amiket képviseltem.
A régi barátaimon is azt látom, hogy megházasodtak, gyereket nevelnek, már senkit nem érdekelnek olyan témák, amikről anno rengeteget töprengtünk. A férjem pedig már nem partner ilyen téren, hiába a biztonság, ha nem tudok vele beszélgetni a gondolataimról. Valahogy nagyon más lett a felfogásunk az évek alatt.
Ez a pasi más, szellemi partnernek tekint és velem akar lenni. Tisztában van vele, hogy mi mindenről mondanék le, ha őt választanám, de azt mondta, akármi lesz, ott lenne mellettem és számíthatnék rá, csak ne játsszak vele, mert neki ez nagyon fáj. Akkora nyugalmat és biztonságot érzek mellette, hogy nehezen tudom kifejezni. Olyan, mint egy régi barát, csak izmos, jóképű és vonz. Nagyon sokat adott már nekem eddig is, még ha testileg nem is vállaltam be.
Jó lenne több időt tölteni vele, de odáig sosem jutottam el, hogy meg is tegyem, mindig ott van a kontroll, hogy feleség vagyok és a férjemnek nem akarok hazudni.
Most nincs itthon, tudok egy kicsit nyugodtabban gondolkodni, illetve alszom rá egyet.
Nagyon sok gyerek nem azzal serul a legjobban, hogy elvalnak a szulok, hanem azzal, hogy latjak, hogy a szulok gyakran veszekednek, nem boldogok egyutt, a gyerekek is igen fogekonyak megerezni ezt a fezsultseget es rossz tapasztalataik, gondolataik lehetnek kesobb a parkapcsolatokrol, egyuttelesrol, hazassagrol. Ismetlem azzal, hogy nem valnak el, hanem boldogtalanul egyutt maradnak. Persze az az idealis a hazassag, szeretik egymast a szulok es a gyerek is erzi ezt, de ez nem mindig sikerul am ilyen jol. Mindig azzal jonnek, hogy a gyerek erdekeben ne valj el, maradj egy rossz, boldogtalan hazassagban, mert gyereked van. Miert is? Szules utan megszunik a no no lenni, megszunik emberi, erzo leny lenni es csak a gyerek boldogsaga szamit? Nem, itt minden csaladtag boldogsaga szamit.
Merlegelj kerdezo, itt a legtobben azt irtak, hogy maradj a ferjed mellett, milyen jo ferjed lehet, de utana te irtad, hogy a gyerekkel nem is nagyon foglalkozik es az, hogy 1-2 eve meg az sem tunt fel neki, hogy te boldogtalan vagy, vagy megrosszabb talan nem is erdekelte az sokat elmond rola. persze nem ismerem a tortenetet teljesen, de a ferjedtol kerdezt meg, hogy miert nem tunt fel neki, hogy a kapcsolatototokkal problem van, hogy miert tolt a gyerekevel csak 1 orat es nem- erzi magat hibasnak abban, hogy idaig jutott a kapcsolat.
Viszont azt is vedd szamitasba, hogy a muvesz sraccal meg le sem fekudtetek, egyutt sem eltetek. Nagy tores lenne es csalodottsag az eletedben, ha feladnad a hazassagodat egy olyan kapcsolatert, ahol nem is igazan ismered minden aspektusat a masik ferfival valo egyutelesnek. Egy biztosat elhagyni egy bizonytalanert mondjuk nem biztos, hogy helyes dolog, plane, hogy a ferjed ragaszkodik hozzad, bar nekem ugy tunik, hogy foleg a gyereketek miatt. Dontened kell minel hamarabb es tisztazni a muvesszel is, hogy megis hogy kepzeli el az eletet veled, hogyan gondolta azt, hogy csak ugy otthagyod a ferjed, hiszen neked ez nagyon-nagy lepes lenne, valamennyire ez onzo dolog is tole, hogy ilyet ker, dehat ha tenyleg igaz, hogy szerelmes, akkor az igazi szerelem lehet, mert a mindent elsopro szerelem kizarja a racionalitast.
Ezt ne feledd, soha ne hagyd, hogy az erzelmek atvegyek az iranyitast feletted, mert nagy esellyel rossz vege lenne, racionalitas nelkul nincs jo dontes.
Boscsanat, hogy ekezet nelkul irtam, de mival angol billentyuzetem van es nem volt idegrendszerem mindig kodoakat irni, pl alt161, hogy hosszu u legyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!