Azok a házaspárok, akik elválnak, miért válnak el?

mert házason egyre több elvárást támasztanak a másikkal szemben

mindenki nyeregben érzi magát

Apam ketszer valt el. Mindketszer elkovette ugyanazokat a hibakat. Egyreszt annyyit dolgozott, mint allat, szoval, ha otthon volt, szinte csak aludt, masreszt meg tulsagosan kinyalta mindket felesege segget. Mindketto megcsalta, mert olyan ferfiat akartak, aki odafigyelj rajuk is. En ertem, hogy a csaladjat akarta eltartani, de kozben igazabol elfelejtett jelen lenni.

En is elvaltam. Nalam inkabb az volt, hogy amikor osszehazasodtunk, mindketten, bar 23-24 evesek voltunk, meg eretlenek. Idobe telt amig rajottem, hogy nem szerelem volt, csak felelem az egyedullettol reszemrol. Es kenyelem a reszerol. Az utolso 3 ev meg olyan volt, mintha csak szimplan lakotarsak lettunk volna.

De nem bantam meg ezt a hazassagot, se a valast, mert sokat tanultam belole, es ma mar sokkal inkabb kepes vagyok szeretni.

1. Anyám-apám válása. 14 év együtt élés után, miután anyám többször szólt a hibákért a kapcsolatban (nem törődés a másikkal, túl sok munka, pénzzel való kompenzálása annak, hogy ő most húdefáradt, gyerekek csak annyit láttunk, hogy lassan kiöntenek a szobából a játékok minket, gyakorlatilag nem volt apánk, csak egy pénzeszsák), apám nem vette komolyan, amikor anya szólt neki. 3 évig próbálta anyu rendbehozni, de nem ment, mert a másik fél nem volt partner benne.

2. Apám-másodikfeleség válása. A feleség azzal érvelt, hogy én odaköltöztem hozzájuk fél évre, felborítva a megszokott rendszert (csak aludni jártam haza a munkám miatt, meg 5 és fél hónap után elköltöztem, hogy ne legyek a nyakukon). Valójában túl sok mindent megkapott apámtól anyagilag is meg figyelem terén is - apám tanult a hibáiból -, de türelmet nem kapott az ő baklövéseihez. Apám a nevelt fiát is fiaként tisztelte és szerette, és ugyanúgy le is cs*szte, ha valamit rosszul csinált, ez sem tetszett a feleségnek, végül megcsalta apámat. Amúgy nagyon szerettem őt is és a fiát is, mai napig beszélünk néha.

3. Barátnőm és férje. Egy munkahelyen dolgozunk mindhárman. 3 éves házasságukat felőrölte a sok sikertelen lombikprogram, az anyós beleszólása a családi életbe (pocskondiázta barátnőmet, mert egy orvosi műhiba miatt természetes úton nem lehet gyereke), a férj meg rohant az anyja után, mint egy pincsikutya. Beszélgetni a végén már nem beszélgettek, nem volt közös téma, ha meg igen, csak vita volt belőle. Lakótársakként néztek a másikra már, így normálisan, békésen, barátilag, de elváltak.

Én azért váltam el, mert megtudtam, hogy a férjem több nővel is megcsalt, és volt egy hosszabb kapcsolata is. Elég hosszú házasság volt, és szerintem szerettük is egymást, de már egyre több dolog zavart engem is benne - többek között a már fentebb is említett alkoholizálás, bulizás és elhízás. Én olyan maradtam, mint az elején, külsőre és belsőre is, és bár sok kísértésnek voltam kitéve, sosem csaltam meg őt.

Hiába jártunk évekig, mielőtt összeköltöztünk, és csak két év együttélés után házasodtunk össze, ez sem óvott meg attól, hogy félreismerjem. Rájöttem, hogy többé nem tudok benne megbízni, és elváltam (gyerekünk nem volt).

Nem volt könnyű megtenni ezt a lépést, de nem bántam meg, most újra boldog vagyok, másvalakivel.

A kérdésre szerintem kár általánosításokkal válaszolni, vannak gyakrabb válóokok, de szerintem a konkrét élmények sokkal tanulságosabbak.

Azt pedig túlzás állítani, hogy mindig csak az egyik fél a hibás. Ez nem igaz, kisebb-nagyobb mértékben mindkét fél tehet róla, hogy megromlik a házasságuk, csak ezt nehéz fel- és beismerni.

38/N