Volt már veletek olyan, hogy kidobtátok a férjeteket/barátotokat valami miatt, és az meg sem próbált veletek kibékülni?

Nem könyörögném magam senkihez sem magam vissza.

Ha én hibáztam ,akkor jobb neki nélkülem ,és megcselekedném amit egy másik válaszoló is javasolt .

Ha alaptalanul dobott ki ,akkor ő nem százas és jobb is hogy megszabadultam tőle.

Az, hogy kidobtad, nem véletlenül tetted, még ha akkor nagyon dühös és zaklatott voltál.

Viszont mégis a szerelmed volt, ezért érzed, h. hibázott, kidobtad, mert megérdemelte, viszont mégis visszavárnád, h. bocsánatot kérjen, mert NEM te voltál az, aki elrontotta a kapcsolatotokat, hanem ő.

Itt a szív (szerelem) az, ami dominál és az észérv (szakítás) kerül Nálad háttérbe, ezért érzed azt, amit megfogalmaztál a kérdésedben.

Én ugyanebben a "cipőben" járok :( Én is nagyon dühös lettem hirtelenjében és azonnal kidobtam az exemet. Nem én voltam, aki hibázott, hanem ő és ezt valóban úgy állítom, h. mélyen magamba néztem, ill. mielőtt kidobtam, rákérdeztem arra, vajon amit elkövetett ellenem, azért tette, mert valamilyen értelemben elégedetlen velem??? A kapcsolatunkkal van baja??? Tisztázzuk! Mivel kitérő és nevetséges választ kaptam, kidobtam: értsd: nincs bajom veled, szeretlek, DE....:( A DE és amit elkövetett hatására dobtam ki. Most persze én is gondoltam arra, vajon visszajönne-e hozzám a közeljövőben, mert ő hibázott és nem én voltam az, aki a bűnös.

(Ugyanis sokáig úgy jött utánam, mint egy pincsikutya. Nem ráztam le, de nagyon imponált a hiúságomnak, hogy ennyire tepert utánam. Mindez azelőtt volt sokáig, amíg el nem követte azt, ami miatt kidobtam).

Na, álljon meg a menet!

Én nem élveztem a "pincsikutyás" viselkedést, mert ez azt jelentette, h. nem volt szabadidőm sem. Nem játszottam senki érzelmeivel. Adóhivatalba is jött velem, mert nem hitte, h. emiatt mondtam le csak akkor a randinkat, pedig az adóhivatal ügyeit mielőbb intézni kell, mert büntetés a vége, ha nem. Szóval ennyit a pincsikutyás viselkedésről!

Ha már eleve más után is koslatott, akkor érthető, hogy később sem futott utánad.

A másik,meg az, hogy a férfi és a női gondolkodás eltér egymástól. Én sem próbálkoztam volna, nem önérzetből, hanem mert eszembe sem jutott volna ilyesmi. Ha egyszer vége,hát vége.

Mondok egy példát.

Volt egy barátnőm, akit nagyon is kedveltem. Jó anyagi körülmények között élt és hobbyból gyakran utazott. Írország, Adria, sőt még a himalájában is járt.

Utoljára, mielőtt elutazott, azt mondta, hogy ha hazajöttem, majd hívlak. De nem hívott. Vártam egy darabig, majd mivel én hasonlóképpen szoktam lekoptatni a csajaimat, hát leírtam az egészet, kissé fájó szívvel.

Fél év múlva felhívott a nagy lánya és elmentünk színházba hárman. Csodálkozva konstatáltam, hogy igen meghízott. Kérdezte, hogy miért dobtam? Viharosan gondolkodni kezdtem, még, hogy én? szóval azt várta talán? De mondani csak annyit mondtam, mivel már vége volt: túl jó nő vagy Te hozzám. Azért a kocsiban még megszorongattam egy kicsit és mivel a bögye is magdagadt, lelkesen mondtam: Te, le ne fogyj! Viháncolva nevetett.

Sajnos úgy váltunk el, hogy azt mondta, hogy "majd hívlak", ami nem következett be. Ezúttal már sejtettem, hogy esetleg én is hívhatnám, amit meg is tettem volna, ha nem így válunk el.

Azóta sem láttam...

Értelek, 27-es. Velem is történt pontosan ehhez hasonló.

Azzal, hogy azt mondta: majd hívlak- gyakorlatilag megtiltotta, hogy Te hívd fel.

Megértelek,hogy nem tolakodtál, ilyet egyetlen férfi sem tenne. Akkor már nála volt a szerva...