Anyóssal és családjával (anyukája, testvére) való háború egyenlő a válással?

Sose voltunk jóban, de amióta megszületett a lányunk, a helyzet szörnyű. Mindenbe beleszól: napirend, öltözködés, szoptatás, mit adok neki enni, hogyan kéne a háztartást vezetnem.

Ma nála voltunk ebédelni, ott volt az egész család és mindenki előtt elkezdte mondani, hogy nem érti, a fia miért tart el engem, meddig akarok még otthon ülni a babára hivatkozva. Férjem kiállt mellettem, de csak nem adta fel, aztán a bátya is csatlakozott: neki ezért nincs gyereke, mert nem akarja hogy egy liba rajta élősködjön. Nagyon ideges voltam, és kicsúszott a számon, hogy én sem szülnék olyannak, aki 55 éves létére az anyjával él. Persze ekkor már anyuka is elkezdte, hogy "bezzeg az ő idejében". Eljöttünk, egész úton sírtam.

A lányunk 7 hónapos, max GYED-et kapok és az én hitelmentes lakásomban élünk (örökség). Ezt azért nem mondtam ott, mert tudom a férjemnek érzékeny a téma, nem akartam megbántani.

Ilyenkor mi van? Mindig mindent le kell nyelni? Ha nem, akkor mi a megoldás? Válni semmiképp nem akarok, de azt sem, hogy a párom elveszítse a családját.

Vélemények, tanácsok?