Anyóssal és családjával (anyukája, testvére) való háború egyenlő a válással?

Elsö lépcsöben beszéld meg a férjedddel, hogy ö hogy gondolja.

Ha neki fontos, hogy fennmaradjon a kapcsolat,akkor vagy beszélje meg velük, hogy az ilyen megjegyzéseket felejtsék el, ha ott vagytok, vagy pedig az ilyen családi eseményekre menjen egyedül.

Emiatt elválni nem kell, egyszerüen csak kell valaimi kompromisszumot találni. Azt viszont nem várhatja elö töled/töletek senki, hogy eltürjétek, ha benneteket ócsárolnak. Az, hogy ti hogy éltek, kettötök dolga, ha a férjednek megfelel(ne), hogy eltart, akkor sincs másnak köze hozzá.

A fontos, hogy ti ketten a férjeddel ne veszekedjetek ezen, illetve ha ö egyedül megy oda, akkor utána ne tegyél szemrehányást neki ezért.

Hasonló szitu, csak nálunk két gyerek van.

Nálunk kb úgy alakult, hogy anyóssal még beszélünk, ő ugye az unoka miatt azért próbálja visszafogni magát. Én úgy gondoltam, hogy nyilván attól, mert engem utálnak, még a párommal nem kell összerúgniuk a port, de mivel velem így viselkedtek, a férjem sem akar találkozni velük.

Nekem is lelkiismeretfurdalásom volt, hogy elszakítom őt a családjától, de a férjem megkért, hogy ne így fogjam fel. Neki sem esik jól, ha velem úgy beszélnek, mint egy kutyával.

(egyébként tényleg idióták, pl a tesója felhívta h gratuláljon a második baba születésekor, a férjem kb akkor ment ki a szülőszobáról, és elkezdte neki boncolgatni, hogy mostanában soha nem megy át hozzájuk, pedig jó lenne, ha gondolkodna, MERT MIKOR MI ELVÁLUNK, nem lesz hova mennie. Ugye milyen kedves gratuláció? a férjem elküldte a francba.)

Ja és válni eszemben sincs.

Tudod, ezzel a hülye viselkedéssel saját maguk alatt vágják a fát. Én mindig azon röhögök, hogy ha lenne bennük annyi spiritusz, nem a férjem előtt csinálnák, és akkor sosem hinné el nekem, hogy az anyja meg a testvére micsoda boszorkány, de így nem is kell bizonygatnom.