Mi adta meg a végső lökést, hogy elválj?

1. vagyok - nálunk is van egy kisfiú, miatta sem kellett volna ennyit várnom (közben meg pont miatta vártam), szegénykémnek nagyon nehéz időszak volt a válás, pedig már előtte sem nagyon éltünk együtt, vagyis hol láttuk az apját, hol nem.

Utána jóleső felszabadultságot éreztem, és csak az járt a fejemben, hogy miért nem tettem meg hamarabb?

Utána pár hónapig nagyon rossz volt a viszony az exemmel, ami a 7 éves fiunk miatt volt gáz, most már viszonylag normalizálódott a dolog, de ez nagyrészt az én önuralmamon múlik. Mindenesetre már képes vagyok napokra befogadni, mikor jön a fiához.

Én 3 évig parában éltem a gyerekelhelyezés miatt, és közben még a fix is megszűnt, gondolhatod...

Úgyhogy megértem az aggodalmadat, és elképzelhető, hogy perre viszi a dolgot, lényeg: jegyezd meg, írd fel, akármi, hogy miket mond, pl. "nálad jobb helyen lenne a gyerek"...

Mindig az a kérdés, hogy ki mit veszít. Ma így látod, holnap másképp. Később meg bánod. Ha jó a férjed , akkor te hibáztál. Meg éri tönkre tenni a gyermekek életét??

Azért mert más férfi téged fog nézni, a gyermekek mellékesek. Le kellene írnod, ki meben a hibás, mert nincs két egyforma házasság. Úgy , talán értelmesebb válaszokat kapol. Vagy félsz szembe nézni önmagaddal.Másutt is elő jön majd. Akkor agyermekeknek lessz akárhanyadik apukályuk. Igaz a régi mondás főleg falun, ,, kisfiam köszöny minden férfinak , mert nem tudod melyik az apád. Lökést, majd ad neked a jövőbeli, a sokadik is.