Elvált kislányos anyukák nem féltek, hogy a leendő párotok esetleg molesztálni fogja a kislányotokat?

Egyetértek az elsővel. Aki kislányra gerjed, az meg fogja találni a szomszédot, a tanítványát, a haverjának a lányát. Aki meg nem, az a nevelt lányát is békén hagyja.

Amúgy idegenektől jobban féltem a lányaimat.

Az ilyen férfiak legtöbbször azért gerjednek a gyerekre, mert a kedves nej aktívan közreműködik abban, hogy a nevelőpapa végül a gyerekre másszon. Bizony! De ahhoz az is kell, hogy egy férfi, akiben eredetileg megvan a gátlás, hogy nem mászunk gyerekre, olyannyira megroggyanjon erkölcsileg (ez többnyire több éves nagyon durva pszichés aknamunka eredményen a kedves feleség részéről), és olyannyira elutasított legyen szexuális téren a feleség részéről - miközben tabu-szinten van nála az a belső parancs, hogy nem csaljuk meg anyukát egy k..val, és senkivel a családon kívülről -, hogy végül berobban a pszichéje.

Sokszor az áll az ilyen tettek mögött, hogy a nő a saját lányát is és a férjét is (illetve eredetileg az apját, ami aztán a férjre vetül) tudatosan vagy tudattalanul gyűlöli. A lányt "elintézi" a nevelőpapa, nem kell többé egy "mocskos k.urvára" irigykedni, aztán a nevelőpapát - teljes joggal - le lehet csukatni megrontásért, nemi erőszakért.

Aljas játszma, de a mai szakmászok, rendőrök, pszichiáterek már nagyon jól ismerik ezt, és általában az ilyen esetben anyuka is megy a sittre, mert nem védte meg a lányát!

Nem, én nem félek. Ha a lányom a legkisebb jelét is adná annak, hogy bántalmazták, azonnal észrevenném és kiállnék mellette, másrészt a férjemet ismerem annyira, hogy tudom, soha, de soha eszébe se jutna ilyen. Velem él nemi életet, nem a gyerekkel.

Hát azért ez már csak nem olyan mindennapos dolog, hogy minden férfi láttán ettől kelljen rettegni...

De egy biztos: nagyon ismerd a férfit, akivel végül összeköltöztök. És persze nemcsak emiatt, hanem több okból is: nagyon megviselné a gyereket (az idősebbet is) még egy szakítás, téged is megviselne, megint felborul az élet... Meg amúgy is: ismerd azt, akivel összekötöd az életed!

"De,ez sajnos nagyon is valoszinu, de kinek van egy valas utan ujra ferjhezmenesre gondolni, en aztan tuti ferfigyulolo lettem!"

Miért, az jobb, ha valaki besavanyodik és a gyerekeire telepszik mint önfeláldozó mártíranyu? A gyereknek is jó a férfipélda.

Az anyuka akkor teremthet kiegyensúlyozott és és boldog családot maga köré, ha maga is kiegyensúlyozott és boldog anya, nő, társ.

Ennyi erővel egy elvált apuka is mondhatná, hogy bocs, nem kezdek veled, mert fiaim vannak, ha nagyobbak lesznek, biztos megtetszik a feszes, kemény hátsójuk és mivel nem a vérszerinti fiad, biztos molesztálni fogod.

Azért kérdés, hogy az ilyen molesztálásokban mekkora az anyuka szerepe. Nem arra gondolok, hogy anyuka nem nyújtja azt az új párjának amit kellene (attól még nem a lányára kell ugrani, hanem más felnőtt nőre), hanem arra, hogy a gyereke nem fordulhat hozzá bizalommal. Ha ilyennel vádolná a nevelőapját, akkor anyuka struccpolitikát folytat, a gyereket nevezi hazugnak. Emögött az van, hogy anyuka fél egyedül maradni, és ha nem vesz tudomást a problémáról, akkor az nincs is. Persze lehet hamis vád is, mert mittomén a leányzó mérges, hogy nem engedték el egy buliba. De akkor is jelzés, hogy a lánya miért nem tudta őszintén megbeszélni a problémát az első alkalommal.

Én azért nem félek ettől, mert bár a partneremet szeretem, de nem helyezem a gyerekeim elé a párkapcsolatomat. Még nagyon régen, amikor a nagyobb lányom rosszalkodott, az apja leszidta (eddig jogosan). Őt gyerekkorában a saját apja párszor eltángálta vesszővel vagy nadrágszíjjal ha hülyeséget csinált. Az első nagy összeveszésnél a gyerkőccel közölte, hogy őt így meg úgy elverte az apja, és ha nem viselkedik megfelelően, akkor nálunk is előkerül a nadrágszíj. Ez volt az a pont, amikor közöltem vele, hogy állj. Ez az én értékrendembe nem fér bele, a gyereket persze hogy nevelni kell, szükség esetén büntetni, sarokbaállítani, stb, de ha bármilyen eszközzel ő hozzáér a gyerekhez, az lesz az utolsó nap az életében, mert az én kezemben konyhakés lesz és használni is fogom. Még csak ne is fenyegesse a gyereket a nadrágszíjjal. Többet ez szóba sem került, mint ahogy engem sem ütött meg soha.

Szóval nálam egyértelmű, hogy a gyerekem molesztálása esetén én nem hunynám be a szemem, amit tőlem kapna, az illető sírva könyörögne, hogy inkább rakják be egy cellába két nagyf.rkú rabhoz hogy a babájuk legyen.