Mért van ilyen sok válás?

Szerintem a kérdéstől már nagyon eltértetek, ugyanis nem az a kérdés, hogy addig kell -e keresni a boldogságot mig meg nem találod ?

És a boldogság keresése nem függ össze a válással? Az okát kérdezték. Ez szerintem egy elég nyomós ok.

Igen valóban az ok kereséséről van szó.

Egyetértek a kedves kérdezővel. Ha egy asszony arra adta a fejét, hogy gyerekeket szül, akkor ne a személyes boldogsága legyen az elsődleges, hanem a gyerekeké. Nem az, hogy az én érdekem vagy személyes komfortérzetem mit kíván, hanem hogy mi a legjobb megoldás a gyerekek szempontjából. Igen, vannak olyan helyzetek, amikor a válás elkerülhetetlen a gyerekek érdekében mert már veszélyezteti a testi, lelki egészségüket, igen, akkor meg kell lépni. De az, hogy "már nem vagyok szerelmes a férjembe"meg az, hogy "ellaposodott a házasságunk" meg az, hogy "jó ember a férjem, de ez nekem kevés a boldogsághoz" nos, ez mind kevés ahhoz, hogy a gyerekek apa nélkül nőjenek fel.

Mert megtehetik. Ahol gyerekek vannak, ott ált az apuka mondja be az unalmast, mert megteheti ő is. Sok "nő" simán elhiszi és elnézi nekik, hogy otthagyta x kicsi gyerekét, mert muszáj volt. Dehogyis. Ha jönnek a nehézségek, ma meg lehet lépni előlük, és újrakezdeni, mert van, aki elnézi nekik.

7. vagyok személy szerint engem ez a pontozás dolog sose hatott meg:) De félreérti aki azt gondolja elítélendőnek tartanám a válást, csak azt mondom 3-4 év házasságban még nem látok elég időt arra hogy beleférjen a boldog vagyok- gyereket terveztünk és vállaltunk- tönkrement valami- megpróbáltam helyretenni szakaszok. a 8. válaszoló története nem kérdéses hogy így kellett végződjön egy ilyen férjnél még eddig sem vártam volna. De igen a kérdezővel egyetértek ha valami nem az igazi akkor nem kell gyereket vállalni mert az csak tovább ront a helyzeten, ha meg már megvan meg kell próbálni miatta is megmenteni amire egyszer azt hittük örök lesz. Az nem elég indok hogy elhidegültünk egymástól. Mert akkor majd továbbrepülünk másik virágra pottyantunk oda is néhány csemetét, elhidegülünk és megint kezdődik előröl? Ez kinek jó? Meg kell keresni az okokat közösen és megnézni hogy képesek vagyunk e változtatni, és képesek vagyunk e akarni a változást. Ez csak akkor megy h mindkét fél tesz érte, és igenis van mikor csak a válás segít, saját tapasztalatom írtam le. Nekünk sikerült és nagyon örülök hogy nem rohantunk el akkor nem választottuk azt hogy hagyjuk a fenébe szembenézni a rosszal nem kell az nekünk! Ki tudtunk találni olyan kompromisszumokat amik nagyon jól működnek a mai napig is és újra szerelmesek vagyunk egymásba. Ezért van az hogy az én helyett már úgy gondoljuk meg minden lépésünket hogy mi. És ha akkor elváltam volna mert már nem ugyanolyan nagy a szerelem, máig azt kérdezhetném magamtól, hogy mi lett volna ha adok egy esélyt... annak aki amúgy is szuper apja a gyerekeimnek. Mert ez a szülők konfliktusa, nem a szülőké és a gyerekeké.

Jó lenne tudni, hogy az itt válaszolók milyen korúak. Én pl a 63 %-os 63 éves és ffi.

Én pedig az a sokszorosan lepontozott 75 százalékos nő. A korommal inkább nem dicsekednék, de 30 éve élek egyazon házasságban, tehát nagyjából tisztában vagyok a párkapcsolati nehézségekkel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem soha nem fordult meg a fejemben az, hogy el kellene válni, és az is tagadhatatlan, hogy volt olyan időszak, hogy magányosnak éreztem magam, de a gondokhoz mindig ketten voltunk. Mindig megoldottuk.