Mért van ilyen sok válás?

Azért van sok válás, mert:

- a legtöbb ember nem vallásos, nem szentség a házasság

- a férfiak és nők is dolgoznak, nem függnek anyagilag annyira egymástól, mint régen

- a törvény könnyen lehetővé teszi a válást

- az emberek sokáig élnek, van ideje annak, hogy ellentétek alakuljanak ki.

Régen azért volt kevés válás, mert a fentiek nem voltak igazak.

Amúgy meg éppen az a meglepő, hogy milyen KEVÉS a válás. A házasságok fele egyben marad. Ez azért érdekes, mert biológiailag semmi értelme nincs (biológiailag elég lenne, ha 10-15 évig működni tudna egy párkapcsolat, az önálló életre képes utód felnevelése kb. ennyi idő)

Szerintem azért van ilyen sok válás manapság, mert a mai fiatalokban nincs elég kitartás, megfelelő empátia és tolerancia a másik fél iránt és a kommunikáció hiányossága is nagyban hozzájárul mindehhez. Valahogy a társadalom is megértőbben kezeli az elválás lehetőségét és egyfajta buzdítás is megfigyelhető ha nem működik a dolog akkor jobb ha elváltok címszó alatt. Ahelyett, hogy inkább arra sarkalná a házasfeleket, hogy ha problémájuk van egymással beszéljék meg frissiben, esetleg keressenek fel párterapeutát a problémáik rendezésében.

Sajnos a családban szerezett tapasztalatok sem mindig példaértékűek.

Nem hiszem hogy a házasság elsiettetése lenne a probléma fő forrása. A boldog házasság megtapasztalása nem kor függő! De az is igaz, hogy a válás létrejöttében szerepet játszhat ha érdekből ( valamelyik fél még nem akart gyermeket)történt a házasság. Míg egy gyermekre alapozva sem lehet házasságot menteni.

Nincs sok válás.

Az én környezetemben nincs is elvált.

Sok szakítás van, de ha valaki megházasodik, az tapasztalatom szerint "úgy is marad".

A házasságot azért meggondolják az emberek.

Én azért váltam el, mert:

1. Házasságunk alatt mutatta ki az exférjem a foga fehérjét, ha valamivel nem értett egyet és veszekedtünk előfordult hogy úgy elborult az agya hogy kést rántott rám... nem bántott de fenyegetőleg előkapta... (na ez már kezdett elgondolkodtatni a közös jövőnkről)

2. Házasságunk alatt egészen véletlenül egy baráti családnál történt látogatás alkalmával derült ki szép szaftos történet az akkori férjemről, miszerint míg csak "jártunk" folyton megcsalt, és az esküvőnk előtti éjszakán is épp egy macájától forró búcsút vett... hát nem barkobáztak! Mindez úgy derült ki hogy baráti pár nőtagjával kettesben maradtam és nem győzött örülni nekem hogy milyen megértő vagyok, és hogy mennyire felnéz rám amiért én mindezek után egyben tartom a családunkat, történt ami történt.... Persze úgy csináltam mint aki az egész sztoriról tud, és közben érdekes részletek derültek ki... Az egész baráti társaságunk tudott a dolgairól, csak én nem mert falaztak neki...

3. Az összes pénzünket kocsmákban elitta és játékgépezte. Nemegyszer fordult elő hogy este 8-kor a karomon a 3 éves gyerekemmel mentem utána és kértem jöjjön haza velünk, legyünk együtt mint egy normális család. Piásan szinte alig látott, hőbörgött hogy majd ő hazajön ha akar...

Én pedig sokadjára mentem haza a gyerekkel az üres lakásba, nyeltem a könnyeim hogy a gyerek észre ne vegye, meséltem neki, játszottunk és elaltattam.

4. Ez sokáig így ment. Hazaért a munkából és már futott is a haverjaihoz a kocsmába. Én főiskolára jártam levelezőn, tanultam éjszakánként. Amikor egy ilyen átpiált éjszaka után hazatántorgott és elkezdett kiabálni hogy jól megb.szlak asszony stb. stb., és próbált ölelgetni meg puszilgatni én ellöktem magamtól és hát igen, nem épp szép módon közöltem vele hogy húzzon aludni engem pedig hagyjon békén... Erre neki állt feljebb hogy én egy büdös k.rva vagyok mert biztos egész nap b@szatom magam stb. stb.

Óriási veszekedés kerekedett, én csitítgattam hogy ne hőzöngjön mert felébred a gyerek... nem érdekelte... pár perccel később megláttam a lépcső tetején a keservesen síró gyerekem, úgy megijedt az apjától... Itt már elég volt!

5. Kijelentette hogy nekem és a gyereknek az ő fizetéséhez nincs közünk, arra költi amire akarja, ha vennem kell valamit ( hozzáteszem a napi élelmünket stb.-t) kérjek a szüleimtől...

6. Kértem hogy üljünk le beszéljük meg a problémáinkat, mert így előbb-utóbb külön utakon kell folytatnunk.. Erre az ő válasza:" Menjél csak a p.csába, mit gondolsz kinek hiányoznál?"

Mindezek úgy történtek hogy az esküvőnk után 180 fokos fordulatot vett, úgy viselkedett mintha a tulajdona lennék, egy rongy akibe bármikor beletörölheti a lábát.

Én pedig nem akartam hogy a lányom így lásson minket, így nőjjön fel hogy az apja folyton alázza az anyukáját, és egy alkoholista apa mellett nevelkedjen.

Én pedig nem akartam arra rádöbbenni majd 50-60 évesen hogy életem a végéhez közeledik és meg sem adtam magamnak a lehetőséget arra hogy valaki mellett tiszta szívből boldog lehessek, és mennyire elb@sztam az életem ezzel az alakkal... Akkor már hiába sírtam volna.

És most? Elváltam 8 éve. 7 évvel ezelőtt megismerkedtem egy nagybetűs FÉRFIVAL, akinek a lányom és én jelentettük és jelentjük a mai napig a MINDENT. Értük él, értünk tesz mindent. Imádjuk egymást ennyi idő után is. A lányom az iskolában, bárhol őt mondja apukájának holott sohasem kértünk volna tőle ilyet!

A biológiai apja válásunk után egyszer sem érdeklődött utána, nem keresi, azt sem tudja mi a kedvenc étele, kik a barátai, hányas tanuló és még sorolhatnám.

Szóval nem kell elítélni azt aki elvált, mert mindenkinek jár egy újabb esély a boldogságra!