A férjem lenézően viselkedik velem és csufol. Fog-e belőlle változni? 23éves

Másfél éve vagytok házasok és a férjed 23, vagyis akkor 21 lehetett mikor összeházasodtatok. Te akkor mennyi lehetsz? 20-22? Mennyi idő után házasodtatok össze?

Én kicsit fenntartással vagyok az ilyen fiatalkori házasságoktól, mert egyikőtök sem kiforrt személyiség még, főleg, hogy a fiúknak általában később kezdenek komolyodni.

Ha ez már most zavar, akkor ennél már csak rosszabb lesz. Elmehetsz párterapeutához, elvergődhetsz még mellette pár évig, de szerintem ennek a házasságnak előbb-utóbb válás lesz a vége.

22/L

Az együttérzést már elég sok válaszolótól megkaptad. Én is együttérzek veled, de most ennek fejtegetésétől eltekintek, inkább segíteni próbálok, ezért lehet, hogy nem fogod szeretni a válaszom.

Először is abban, hogy szakíts-e illetve elválj-e a férjedtől, ennyi információból felelőtlenség tanácsot adni. Ezt neked önállóan kell eldöntened. A kapcsolatotoknak egy oldalát írtad itt le, ennyiből nem látni a teljes képet. Te ezt írod:

"szabadulni szeretnék a személyiségsértések miatt."

Ezt értsem úgy, hogy el szeretnél válni? Innentől kezdve a probléma arról szól, hogy oldjad meg minél előbb önállóan az életed (albérlet, vagy valakihez költözés), hogy osszátok fel a közös vagyont stb., de erről nem írtál.

Ha viszont az a kérdésed, hogy van-e még esély helyrehozni, illetve mi okozhatja a férjednek ezt a viselkedését (ami kezdetben nyilván nem ilyen volt), arra talán lehet hasznos tanácsot adni.

Az egyik lehetőség, hogy ő már kifelé néz a kapcsolatból. Ha ez a helyzet, akkor a tudatalattija számára már nyűg vagy, és ennek tünete a viselkedése. Ha ez a helyzet, akkor nem túl jók az esélyeid a házasság megmentésére, ha egyáltalán akarod azt.

A másik lehetőség, hogy akár jó is lehetne a házasságotok, csak valahol félresiklott. Ha mindketten szeretnétek rendbehozni, akkor mindkettőtöknek a saját felelősségét kell néznie. Úgy tűnik, ő azzal menekül a felelősség alól, hogy inkább rajtad gúnyolódik, de te is ezt csinálod, amikor egyszerűen az ő viselkedését írod le. Nézzük például ezt:

"Én mindent megtettem hogy kedveskedjek neki 1 és fél évi házasságon keresztül." - Elhiszem, hogy így gondolod, de valószínűleg tévedsz.

"De Ö nem törődik azzal hogy valamivel is kedveskedjen." - Biztos vagy benne? Emlékezz csak vissza, amikor legutóbb kedves volt veled. Nem fordult elő a másfél év alatt? Nehezen hiszem el, da ha így volt, akkor a házasság előtti korszakra emlékezz vissza. Valami pozitív csak volt? Ha megvan ez az eset, hogy reagáltál rá? Ha te lennél a helyében, akkor a fogadtatás alapján szivesen megismételnéd?

Ha szeretnéd rendbehozni, ami elromlott, legjobban azzal jársz, ha elolvasod Gary Chapman "A szerelem pszichológiája" című könyvét (Angol eredetiben: The five love languages - a cím fordtása elég béna). Simán lehet, hogy a másfél év kedveskedésed pont nem talált célba, és ő pont ugyanúgy hiányt érez, ahogy te is.

Ettől még, hogy ezt leírtam, én is baromi kellemetlennek tartom a helyzeted. Nagyon nem szép, ahogy a férjed viselkedik veled, de nem hiszem, hogy túl nagy segítséget jelentene azt fejtegetni, hogy jajj, ez tényleg szörnyű. Az ő szempontjából valószínűleg másképp néz ki a történet.

Szerintem a férjed nem szeret téged, és ennek pont az az oka, hogy túl kedves voltál hozz.

A másik lehetőség, hogy a férjed imád téged, de sajnos annyira perverz, hogy az izgatja ha téged jól leteremthet...

Ha vele akarsz lenni, nézz keresztül rajta, és megjuhászodik. Esetleg csald meg.

Nem fog változni!

Sőt rosszabb lesz!

Most csinálj valamit ezzel, és próbáld megállítani a folyamatot, mert hidd el, hogy a szóbeli bántalmazás a kezdete a fizikális bántalmazásnak.

Jó, azért ne pánikolj be, nem mindig, de a verést mindig megelőzi a szóbeli sértegetés.

Én 16 évesen jöttem össze a barátommal.

Akkora rózsaszín köd volt a fejemben, olyan szerelmes voltam, hogy mindig megmagyaráztam a sértéseit, és elnéztem a bunkóságait, mondván "Nem kell komolyan venni, biztos rossz napja volt."

A végén már mindenért kritizált, kiröhögött, ocsmány nevekkel illetett.

Egyszer kikeltem magamból, amikor azt mondta nekem, hogy "szájba ba.szott ku.rva", valami piti kis dologért.

Felemeltem a hangom, hogy ezt már Ne!, kikérem magamnak!

Fogott, meglökött, én visszalöktem, és, igen, a szokásos forgatókönyv: Ököllel kezdett ütni, és kékre zöldre vert.

Buta voltam, mert előbb nem vettem észre a jeleket.

Ne legyél ugyanilyen buta!

Nem mondom, hogy ez lesz, de figyelj a sértéseire, és MOST állítsd le!

Ja, és a volt párom egy két diplomás ember, sikeres, és jóképű, akin abszolút nem látszik, hogy milyen agresszióra képes!

Figyelj oda jelekre, én csak ennyit mondok.

Ez a házasság halálra van ítélve. Addig dobd ki, míg nem leszel terhes, különben az életben nem szabadulsz meg tőle.

Aki tiszta szívből szereti a párját az nem beszél csúnyán a másikkal, nem bántalmazza verbálisan. Te elé állhatsz, elmondod a sérelmed, és kiröhög. Semmibe veszi az érzéseidet és ez nem fog megváltozni, ha megszakadsz akkor se.

Én 1,5 éve vagyok együtt a párommal, nagyon szeretjük egymást azon ritka pillanatokban amikor vitázunk akkor se mondtuk a másikra hülyénél rosszabb szót.

Szóval komolyan gondolkozz el ezen az egészen esetleg kérd ki a családod, barátnők véleményét is.

Szia!

Én is úgy gondolom, hogy a férjed már nem változik :-(

Viszont nincs gyereketek, és fiatal vagy, azt javaslom, h hagyd őt, és kezdj új életet!

Sok sikert és kitartást kívánok hozzá!