Mondjátok meg, mit tennétek?

Közel tíz éves házasság ment tönkre,hogy miért, már leírtam. A feleségem a két gyermeket el vitte. Egyik 6 , másik másfél éves. A szüleihez költözött. Voltam kint náluk. Beszélgettem a feleségemmel. A nagyobbik gyermek haza akart jönni velem, a kicsi meg , kicsi, de ő rajta is lehett érezni a vágyat. Zavart volt, jött hozzám. Olyan ez amikor azt akit szeretünk el választjuk egymástól. A kissebb gyerkőc amikor haza értem munkából szaladt hozzám, ölbe kellett vennem és szorított sokáig.

Ezek után el lehet képzelni egy hét távlatából. Amikor ki mentem hozzájuk, akkor a feleségem engem hibáztattak mindenért, sőtt rossz hatással vagyok a gyerekekre. Váláson vagyunk. De ezek után úgy érzem nem tudom végig csinálni. Mindig is családra vágytam, amit ki használtak. Lehet, hogy inkább soha nem akarom látni a gyermekeket. Elitéltek, igazatok van , legyetek a helyemben. Nem tudom el nézni, hogy nem rég még este a gyermekemet öleltem, beszélgettünk, meg volt a mindennapi élete. Azt sem, hogy el taszítják tőlem, ellenem nevelik. Azt sem, hogy nem tudom nevelni őket. Magyarán mondva el nyomják bennük azt amire vágynak. Én meg nem tudom el nézni a szenvedésüket.

Mit tegyek. Nem akarom, hogy tárgyak legyenek váláskor. De a feleségem azt is tudja, hogy a gyerekekkel üthet, vághat. Mit tennétek?