Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Balek vagyok, ha nem kérek gyerektartást?
Volt párom havi 800 000 körül keres, se hitele, se semmilyen extra költsége, nincsenek előző gyerekek, tök egyedül van, úgyhogy él mint marci hevesen. Miután először szétmentünk, a levegőben hagyva az újrakezdés lehetőségét, kb. 8 milliót költött ránk, részben a gyermek három éves koráig elegendő gyerektartásra (hogy megbizonyosodjak gondoskodó szándékáról), részben a lakásom felújítására (neki is van saját lakása, így a lakásokon nem vitáztunk). Megbeszéltük, hogy ezt nem fogom tudni megadni neki, de azt mondta, hogy ez nem is kölcsön. Miután az újrakezdés lehetőségét végképp elvetve totálisan szétmentünk, mégis visszakövetelte a felújításra költött pénzt, méghozzá azonnal, készpénzben. Ezen totál felháborodtam, hisz gyeden voltam, így is szűkösen éltem meg, hogy a fenébe várhatta hogy egy ilyen kisgyerekkel magamra maradván még én fogok neki milliókat fizetni? Agresszívan követelt, többször meg is fenyegetett. Amúgy nem voltunk házasok, gyermekelhelyezés nem történt, bíróságon nem jártunk, próbáltunk mindent megbeszélni.
Az anyagiakról szóló vitáink során megelégeltem az egész civakodást, és azzal tettem pontot a végére, hogy hagyjon békén a követeléseivel, nekem sem kell többé egy fillér sem tőle gyerektartás címén, nehogy azt higgye hogy nekem olyan sokat jelent a mocskos pénze. De neki ez sem volt jó, dühös volt rám, amiért elhagytam, és mindenáron meg akarta bosszulni azzal, hogy tönkretesz. Végül azért lecsitult, és aztán már egyikünk sem követelt semmit a másiktól.
A gyermek most múlt 3 éves (eddig fizette ki ugye a gyerektartást annakidején egyösszegben), szeptembertől tud oviba menni (akkortól lesz hely), és totál elfogyott minden tartalékunk. Még a tejet, kenyeret is a szüleim veszik nekünk, nélkülük talán éhen is halnánk. Szó szerint nyomorgunk, persze erről nem tud a gyerek apja, mert a büszkeségem meggátol, hogy panaszra nyissam a számat egy ilyen sóher senkiházinak. (Amúgy békés a viszonyunk, nem szidjuk egymást, a láthatáson sem vitázunk.)
Rohadt igazságtalannak érzem, hogy míg mi minden fillért be kell osszunk így gyerektartás nélkül, ő szórja a pénzét, mindig új karóra, új kocsi, új hobbik... Oké hogy annakidején áldozott a lakásomra (hangsúlyozom hogy szó sem volt visszafizetésről amikor adta a pénzt), de most nem tudom a tapétát lekaparni és pénzzé tenni, hogy ruhát vegyek belőle a fiamnak! Balek vagyok, amiért mégse kérek semmit a gyerek 3 éves kora után sem az apától, annak ellenére hogy ilyen mocskosul sokat keres? Néha felmerül bennem, hogy sokkal jobb életet is tudnék biztosítani a gyermekemnek, ha erőszakosabb volnék... de úgy utálnék az lenni! most komolyan... ugye hogy nem éri még pénzen marakodni a békés viszony rovására? vagy ezt csak a balekok vallják? mit kéne tennem? (azon kívül, hogy dolgoznom, dehát azt fogok is szeptembertől)
ma 10:00
ezt te komolyan is gondolod? eleget tett már a gyerekért? mit? hogy egyszer adott neki egy nagyobb összeget? az a gyerek még most is az ő gyereke, 3 évesen is. sőt 18 évesen is még az ő gyereke lesz, meg 30 évesen is. attól még, hogy az anyjával szétmentek, még ugyanúgy az ő gyereke marad, és ugyanúgy felelős érte, ugyanúgy kettejük feladata a felnevelése.
a pénz a gyerek érdekét szolgálja, nem az anyáét, úgyhogy bármit is tett az anya (mellesleg nem tudom honnan veszed, hogy az ő hibájából mentek szét) attól még az jár a gyereknek.
gusztustalan a hozzáállásod, nem tudom megérteni. aki gyereket vállal, az fogja fel, hogy őt segíteni, támogatni kell, fel kell nevelni, és ugyan az asszonytól elválhat, de attól még a gyerek megmarad.
az írásodból süt a gyűlölet, talán saját tapasztalatból írsz (mindegy is) de te tényleg a saját gyerekedtől megvonnád a támogatásod, csak mert az anyjára haragszol?? ez undorító
nahát, micsoda indulatok!
lássuk csak sorjában. hogy hogy képzeltem hogy eddig nem dolgoztam? hát úgy, hogy a gyerekem még csak most töltötte a hármat, és mint írtam, szeptembertől van helye oviban. szülés előtt meg dolgoztam, gyedem is volt. nem értem, mit is hánysz pontosan a szememre.
hogy elfogadtam a gyermekem apjának önkéntes támogatását? micsoda bűn...
a kapcsolatban pedig nem mindig az a máglyára való, aki lelépett. a dolgok nem feketék vagy fehérek: a dolgos családapát elhagyja a léha céda, vagy tisztes szuperasszonyt a csalárd gazfickó. szerintem minden szakítás árnyaltabb ennél. honnan tudod hogy nem kurväzott minden hétvégén a szülés óta? vagy hogy nem dőlt belőle rendszeresen a piaszag, amikor hajnalban hazatántorgott? Ezek egyike sem történt, de nyilván volt más, itt nem részletezendő oka a kapcsolat végének. Senkisem úri passzióból hagyja el szülőtársát. Nem értem miért gondolsz ilyet bárkiről is.
Az oviba meg miért ne vennék fel? Nem kell mindkét szülő a beíratáshoz. De ha kéne sem lenne probléma. Eljönne és kész, mint egy normális családban, hisz papíron még azok vagyunk. Mindkettőnk azonos jogokkal bír a gyermekünket illetően. Miért kéne gyermekelhelyezés? Azért ennyire nem vagyunk megegyezésképtelenek. A gyerektartás kérését (ha netán mégis erre adnám a fejem, bár kétlem hogy eljön az a perc) sem bírósági úton intézném előszőr, hanem szóban, megbeszélés alapján, ahogy eddig mindent. De nem gondolkozom igazán ezen, csak néha eszembejut, mennyire aránytalan az anyagi helyzetünk...
Azt vártam, hogy többen azt írják majd, akik a "pénzéhes" anyákat ostorozni szokták: végre egy nő aki nem akarja lehúzni az utolsó bőrt is a paliról. erre meg...
Részben igazad van, ami a te és az apa kapcsolatát illeti, de nem egészen. Ugyanis az addig szép és jó, hogy MOST meg tudtok egyezni (ugyan nem világos,hogy miben, mert az apa nem fizet, te neveled a gyereket - az apa meg nem tesz semmit, csak éli a világát), de ez csak addig megy, amig a másik fél nem gondolja meg magát. (És erre éppen te irtál példát, elöször támogat téged, utána meg visszaKÖVETELI az ajándékba adottakat). Ha az apa idövel - akármilyen okból úgy dönt, hogy kéri a gyereket és ezért peret indit, akkor te nem sokat tehetsz, mert ö a sok pénzzel mindent el tud érni.
Az, hogy a biróság egy határozatot ír arról, hogy a gyerek kinél van elhelyezve, mennyi a minimális láthatás, mennyi a gyerektartás, még nem jelenti azt, hogy nem tudtok megegyezni (ugyanis mindez megoldható közös megegyezés alapján is), hanem csak annyit, hogy mindkét fél jogai és kötelességei biztositva vannak.
Tény, hogy a gyereked rosszabb helyzetben van, mintha lenyelnéd a büszkeséged, és kérnéd a GYEREKEDET MEGILLETŐ pénzt. Mert az nem a tiéd, hanem a gyereké.
Kvázi meglopod a gyereket.
Azt is megírtad, hogy kétled, hogy eljönne az a perc, amikor kérnéd a gyerektartást, ugyanakkor támogatást, bátorítást vártál tőlünk, és azt akartad hallani, hogy de szuper vagy, hogy nem vagy pénzéhes.
Erre csak annyit tudok mondani; ha MINDENT saját magad elő tudnál teremteni a gyerekednek, akkor igyen, szuper vagy, hogy nem húzod le a párod. De így?
Anyádék is gondolom örülnek a büszkeségednek, legalább a zsbükbe nyúlhatnak miattad. Arra nem gondoltál még, hogy hány emberrel tolsz ki így?
Önző vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!