Balek vagyok, ha nem kérek gyerektartást?

Volt párom havi 800 000 körül keres, se hitele, se semmilyen extra költsége, nincsenek előző gyerekek, tök egyedül van, úgyhogy él mint marci hevesen. Miután először szétmentünk, a levegőben hagyva az újrakezdés lehetőségét, kb. 8 milliót költött ránk, részben a gyermek három éves koráig elegendő gyerektartásra (hogy megbizonyosodjak gondoskodó szándékáról), részben a lakásom felújítására (neki is van saját lakása, így a lakásokon nem vitáztunk). Megbeszéltük, hogy ezt nem fogom tudni megadni neki, de azt mondta, hogy ez nem is kölcsön. Miután az újrakezdés lehetőségét végképp elvetve totálisan szétmentünk, mégis visszakövetelte a felújításra költött pénzt, méghozzá azonnal, készpénzben. Ezen totál felháborodtam, hisz gyeden voltam, így is szűkösen éltem meg, hogy a fenébe várhatta hogy egy ilyen kisgyerekkel magamra maradván még én fogok neki milliókat fizetni? Agresszívan követelt, többször meg is fenyegetett. Amúgy nem voltunk házasok, gyermekelhelyezés nem történt, bíróságon nem jártunk, próbáltunk mindent megbeszélni.

Az anyagiakról szóló vitáink során megelégeltem az egész civakodást, és azzal tettem pontot a végére, hogy hagyjon békén a követeléseivel, nekem sem kell többé egy fillér sem tőle gyerektartás címén, nehogy azt higgye hogy nekem olyan sokat jelent a mocskos pénze. De neki ez sem volt jó, dühös volt rám, amiért elhagytam, és mindenáron meg akarta bosszulni azzal, hogy tönkretesz. Végül azért lecsitult, és aztán már egyikünk sem követelt semmit a másiktól.

A gyermek most múlt 3 éves (eddig fizette ki ugye a gyerektartást annakidején egyösszegben), szeptembertől tud oviba menni (akkortól lesz hely), és totál elfogyott minden tartalékunk. Még a tejet, kenyeret is a szüleim veszik nekünk, nélkülük talán éhen is halnánk. Szó szerint nyomorgunk, persze erről nem tud a gyerek apja, mert a büszkeségem meggátol, hogy panaszra nyissam a számat egy ilyen sóher senkiházinak. (Amúgy békés a viszonyunk, nem szidjuk egymást, a láthatáson sem vitázunk.)

Rohadt igazságtalannak érzem, hogy míg mi minden fillért be kell osszunk így gyerektartás nélkül, ő szórja a pénzét, mindig új karóra, új kocsi, új hobbik... Oké hogy annakidején áldozott a lakásomra (hangsúlyozom hogy szó sem volt visszafizetésről amikor adta a pénzt), de most nem tudom a tapétát lekaparni és pénzzé tenni, hogy ruhát vegyek belőle a fiamnak! Balek vagyok, amiért mégse kérek semmit a gyerek 3 éves kora után sem az apától, annak ellenére hogy ilyen mocskosul sokat keres? Néha felmerül bennem, hogy sokkal jobb életet is tudnék biztosítani a gyermekemnek, ha erőszakosabb volnék... de úgy utálnék az lenni! most komolyan... ugye hogy nem éri még pénzen marakodni a békés viszony rovására? vagy ezt csak a balekok vallják? mit kéne tennem? (azon kívül, hogy dolgoznom, dehát azt fogok is szeptembertől)