Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » Másnak is ilyen pokoli nehéz...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Másnak is ilyen pokoli nehéz meghozni a döntést?

Figyelt kérdés

30-as éveinkben járó kétgyermekes házaspár vagyunk, én vagyok a feleség. Egy ideje tudom (sajnos későn jöttem rá), hogy a férjem a kapcsolatunk kezdetétől kifelé kacsingat, értsd régi hölgyismerősével szexchat-el, volt, akivel találkozott is, hogy szexi fotókat készítsen róla (a hölgy kérésére állítólag), és kicsit több lett a dologból (nem konkrétan lefekvés, de mondjuk úgy, még "időben" leálltak), és a legutóbbi, hogy egy volt szeretőjével (csak szex volt köztük pár hónapig, nem jártak) beszélt meg randit, hogy kicsit "levezessék a feszültséget", a régi szép idők emlékére, a nő kapásból belement. Végül nem találkoztak (tudtommal), mert lebuktak: a skype-unk közös, mégha én kb. évente 1-szer lépek is be (ezért bonyolítja ott az ilyen irányú dolgait, amit ugye aztán én el tudtam olvasni).

Amit itt leírtam, az alapján sokan azonnal borítanának (a férjemmel átbeszéltünk minden esetet, mivel minden alkalommal lebukott nem tagadott, de azt mondta, sosem gondolta komolyan, persze...), én mégis tépelődöm, senkinek nem merek ezekről a dolgokról beszélni a családban, baráti körben, mert szégyellem mindazt, ami történt. Eleinte magamat hibáztattam, de tudni kell, hogy itthon mindent megkap (már amit nőként meg tudok adni, nyilván más nő nem tudok lenni, ha épp ez hiányozna neki), és nincs köztünk veszekedés sem, eddig szemet húnytam, mindig adtam egy új esélyt. Most viszont betelt a pohár a legutóbbi esettel. Az eszemmel tudom, hogy a gyermekeimnek is az lenne a jobb, ha az anyjuk nem menne tönkre az apjuk miatt (a gyomrom kezd kikészülni a sok idegeskedéstől, mert hogy "helyrehozzuk a dolgokat" sokmindent elfojtok magamban).De tudom, hogy semmi nem fog változni, és nekem, nekünk jobb lenne külön. De egyszerűen, mint írtam, szégyellem mások előtt is felvállalni, hogy tönkrement a házasságunk. A családomban ritka a válás, és többnyire jó, szeretetteljes kapcsolatokat, házasságokat látok a szűk környezetemben. Talán ezért ilyen nehéz? Vagy miért? Más hogyan döntene, és hogyan élte meg ha volt hasonló helyzetben?


2011. dec. 29. 19:25
1 2
 11/14 anonim ***** válasza:

20:33-as vagyok!


Így van, jól látod a helyzetet. De! Ami nagyon fontos, 1 percre se lássa rajtad hogy elgyengültél, hogy befolyásolható vagy. Az én exférjem először nem hitte el hogy képes vagyok elhagyni, mikor már elmentünk a gyerekkel nem érdeklődött utánunk 3 hónapig, ezután pedig elkezdett zaklatni hogy menjek vissza hozzá. Na ilyenkor kell erősnek lenni nagyon. Én tudtam hogy vele soha többet nem akarok élni. Mégha nehéz is volt a döntést meghozni, mert én is ezen agyaltam hogy a lányom csonka családban nő majd fel.. ezt volt a legnehezebb feldolgozni.

Öngyilkossággal fenyegetőzött mindennel csak hogy visszamenjek hozzá. Nem hatott meg.

Tudtam hogy akkor is csak max. 1 hónapig változna meg, de hosszú távon nem, és hányszor akarnám eljátszani hogy besokallok elhagyom, újra visszaköltözök, majd újra el, majd újra vissza?... áááá nem!

A gyereknek is sokkal kiegyensúlyozottabb élete lett hogy nem kell az anyját idegbajosnak látnia és nem hallja a veszekedést.


Válásunk után fél évvel rámtalált a szerelem, ami a mai napig tart (7éve). Mint már írtam az előző hsz-emben, imád minket és én is imádom, igazi FÉRFI.


Neked sok sikert kívánok hogy merj lépni, és merj álmodni hogy a boldogság neked is kijár! És ezért tegyél is!

2011. dec. 29. 20:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/14 anonim ***** válasza:

Szerintem te a dolgok egy részét tudod csak.

Szinte kizártnak tartom, egy ilyen típusú férfi esetében, hogy mindent elmondott volna neked.

Ezt mint férfi mondom neked.

2011. dec. 29. 21:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/14 A kérdező kommentje:
valószínűleg igazad van. köszönöm.
2011. dec. 29. 21:26
 14/14 anonim ***** válasza:

Én csak szakítottam, szóval még nem voltam házas, de igen, tényleg nehéz.


DE! Én nem bántam meg, utólag jöttem rá, hogy mennyi mindent eltűrtem annak a gazembernek, és sokkal jobban érzem magam azóta, hogy kiraktam a szűrét!


A tehertől meg kell szabadulni, különben agyonnyom!

2011. dec. 30. 00:22
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!