Felhasználhatok e-mailt a tárgyaláson, ha a férjem nem tud róla?

Kedves Utolsó!

Igen, a világ nyilván ilyen. Csupa törvényszerűség. Nem veszem magamra, én nem vagyok ilyen.

Azért nem szeretném, hogy elvigye, mert anya vagyok, és mert szeretnék az 1 éves gyerekem mellett ott lenni, ha éppen olyanja van. Jöhet ide többször is, nem is lógok a nyakán, egy külön szobában vannak, egyáltalán nem zavarom. Illetve az 1 éves gyerek még nem tudja visszamondani, ha történik vele valami. Két évesen már viheti, addigra nagyobb.

Azért veszélyeztette, mert a csecsemőfejnyi daganat miatt én bármikor el is vetélhettem volna. Ez nem költői túlzás, a 15. héten kórházba is kerültem emiatt, utána végig feküdnöm kellett, napi kétszer 20 percre kelhettem fel. Az orvosom utólag azt mondta, hogy biztos volt abban, hogy el fogok vetélni. Azt alapból is tudjuk , hogy ha egy terhes nőt komoly stressz ér, akkor beindulhat a szülés, az én esetemben ez még komolyabb volt. Aztán azért is veszélyeztette, mert az egész terhességet végig idegeskedtem, mert itthon kicsinált (már amikor hazajött). Aztán azért is veszélyeztette, mert szexelt egy másik nővel, és velem is, tehát bármit hazahozhatott volna. Aztán azért is veszélyeztette, mert ha rajta múlik, akkor nem megyek annyi vizsgálatra (uh, ctg, szívuh, stb. )mert minden alkalommal kiverte a balhét, hogy az drága (vidékről jártunk fel). Sorolhatnám még, hidd el.

Nem vagyok egy ostoba nő, és nem vagyok bosszúszomjas. Azon már rég túl vagyok, és nem akarom magamat mérgezni ilyen gondolatokkal.

Hangsúlyozom: annyit szeretnék, hogy a láthatás úgy történjen, ahogy ÉN azt biztonságosnak érzem.

Egy kis szösszenet a végére: megnézném azért az emberek zömét, hogy ha egy ilyet át kéne élniük, vajon akkor is ilyen türelmesek, okosak és korrektek tudnának maradni?

Én magamról azt gondolom, hogy jól kezelem az egészet, mégis megdöbbent, hogy még így is támadnak néhányan. Direkt figyeltem, semmi elrugaszkodottat nem írtam.

Még annyit: nem jó apa.

Az jó apa, aki miután megszült a felesége, a kórházba sem megy be minden nap, mert inkább a csajjal van? Miután a kisfia hazaérkezik, ő másnap nem vele akar lenni, hanem inkább a nővel?

Azóta pedig: csak a láthatások alkalmával foglalkozik a gyerekével, ha máskor beszélünk, vagy ideugrik valamiért, akkor meg se kérdezi, hogy él-e még, nem is néz rá.

Ha van egy jobb program (túra, bicikliverseny), akkor lemondja a láthatást.

Húsvétra semmit sem hozott neki.

A gyerek annyira jó neki, hogy a külvilág felé előadja, hogy ő milyen nagyszerű ember, adatokra, fotókra van szüksége, és ennyi.

Na mindegy, már így is nagyon bizonygatni akarom, igazából felesleges. Tudom, hogy milyen, tudom, hogy igazam van.

Persze, van bennem düh, hogyne lenne? Kiben ne lenne? Elvette tőlem a gondtalan babavárás lehetőségét, az első napok szépségét, minden ilyesmit.

Rosszul választottam, az tény. De ő egy nagyon jó színész, 12 éven át meg lettem vezetve, nem kicsit.

Köszi! :)

Én értelek Téged is, mert kívülállóként mindig reálisabban látja az ember a dolgokat.

Van abban igazság, amit mondasz. Mivel érintett vagyok, nyilván vannak indulataim is. A fiamat akkor sem szeretném odaadni, csak két éves korában, és igen, nem bízok benne. Nem bízok abban, hogy a nője, az anyja úgy látják el, ahogyan én szeretném (és itt nem arra gondolok, hogy lábujjhegyen pörögve adja oda neki a falatkákat). Amúgy ebben meg is egyeztünk szóban, jöhet heti többször, sőt itt sétálhat is vele a környéken, csak most úgy tűnik, hogy felrúgja az egyezségünket.

A levelek kapcsán eljutottam oda, hogy nem használhatom fel a bíróságon, bajom lehet belőle. Viszont elteszem, jó lesz az később.