Miért gondolják azt a férfiak hogy ha már egyszer elváltak akkor már nem akarnak újra házasodni?

Ő akkor tulajdonképpen amiatt nem akar házasságot, hogy nehogy egy esetleges válás miatt te is vidd az autót meg a házat? Mert erre az esetre lehet kötni házassági szerződést, amiben előre megbeszélitek, hogy neadjisten ilyen helyzetben hogyan lenne tovább. Bár az ilyesmi, hogy házassági szerződés, számomra eléggé a bizalom hiányát mutatja, de végülis ha egyszer már pórul járt, akkor valamennyire érthető a félelme, akármennyire is te nem vagy olyan, mint az előző.

("A házassági szerződés:

A családjogi törvény lehetőséget ad arra, hogy a házasuló felek, illetve a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a vagyonközösség általános szabályaitól eltérően - szerződéssel rendezzék.

A szerződésben meghatározhatják, hogy mely vagyon kerül a közös-, illetőleg a különvagyonba.

Ahhoz, hogy a szerződés érvényes legyen annak közokiratba vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingó dolgok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra. Házassági szerződés tehát a házasság előtt és alatt is köthető, és nem csupán a már megszerzett, hanem a jövőben megszerezni kívánt vagyontárgyakra is irányulhat.")

Érdekes válaszokat kaptál! Gondolom az összeset nőktől.

A jogász hölgyet kizavarták a kórházból :)

Engem nem zavartak ki, mikor az élettársamat (naponta)meglátogattam a vakbél műtétje után. Később, mikor a szülészeten volt, onnan se! Sőt, a nővér az én kezembe adta a gyereket is, mikor hoztam őket haza!

A 11:29-es szerint azért van veled, mert téged szeret. Ez biztosan így is van, ne kételkedj benne!

Mikor még téged nem ismert és elvette a volt feleségét, akkor őt szerette és azt gondolta, hogy az a kapcsolata fog egy életre szólni! Tévedett. Ráadásul, mint írtad jól le is húzta a felesége.

Most te és a gyereketek jelentitek neki a jövőt, de már óvatosabb és ez érthető is. Nem szeretne ismét úgy járni, mint korábban. Előre nem lehet látni, hogy mi lesz pl. 10 év múlva. Lehet, hogy te akarod majd elhagyni. Én is azt gondoltam, hogy örökre fog szólni a kapcsolatunk. Nem így lett. A fiunk 4 éves volt mikor az élettársam elhagyott. A házam, a kocsim megmaradt. A gyereket (már 12 éves) nekem ítélte a bíróság.

Egyszóval: teljesen megértem az élettársadat, aki semmivel sem kevesebb vagy rosszabb, mintha a férjed lenne!

Sok boldogságot kívánok mindhármótoknak (együtt)!

Most jöhetnek a konzervatív feministák (micsoda ellentét: konzervatív feminista) 0%-osra értékelni a válaszomat!

végigolvastam a válaszokat, és mindenkinél van igazság.

de ha nagyon akarod, akkor egy jó pillanatban kérd meg te a kezét. tudod ez mostanában nagy divat lett. és csak nem mondana nemet.

persze ne erőltesd rögtön az esküvőt, mondd meg neki, hogy egyenlőre neked ennyi is elég, hogy gyűrűt váltottatok.

talán sikerül. :) és jót nevettek a végén.

Őszintén, a kérdésedet elolvastam, a válaszokat nem, pontosan azért, hogy az én első kialakult véleményemet ne zavarja meg semmi.

Én nő vagyok, elváltam és kilenc évig eszem ágában nem volt férjhez menni. Volt olyan kapcsolatom, ami pont az én passziv viselkedésem miatt szakadt meg, mert a párom szerette volna, ha megesküdünk, én meg nem.

Aztán két éve kialakult egy szerelem egy olyan férfival, akit már nagyon rég ismertem, de csak munka kapcsán, hivatalból. Ő soha nem volt nős. teljesen összeillettünk, szellemileg, fizikailag egyaránt. Rokonszakmában dolgozunk, de szinte mindenben, mindenről azonos a véleményünk, az ízlésünk. Ennek ellenére eszem ágában nem volt hozzámenni, hiába kért. Én is azt mondtam, hogy az csak papír...aztán derült égből pici legény: várandós lettem. De még ekkor sem akartam hozzámenni. Csak akkor kapott el az érzés, hogy nem csak papír, mikor öt hónapos terhesen kórházba kerültem. A férjes asszonyok olyan szépen mondták, hogy "jön a férjem", meg "ha szülsz, majd vinni kell a házassági anyakönyvi kivonatot", stb... Hazamentem és aznap megkérdeztem, hogy akkor elvesz -e ?

Megesküdtünk. És azóta tudom és érzem, hogy nem csak egy papír, meg egy aranykarika. Hanem megbecsülés, biztonság, társ. Nem vettem fel a nevét, mert engem itt sokan a lánykori nevemen ismernek, de így is tudják, hogy ki a férjem. Elfogadott dolog ma már az élettársi kapcsolat, de valahogy sokkal jobban megbecsülik az emberek azokat a nőket, akik férjnél vannak.

Én is jártam így mint te: a gömbölyödő pocakommal (az első kórházba kerülésemkor) vártam a párom a kórház kapujánál, jött egy ismerős, és azt mondta: "Jön már a férjed is, láttam, most parkolt le odakinn."

Van aki még direkt is beszólt azóta, aztán felvilágosítottam, hogy köszönöm, attól, hogy kislány nevem van, férjes asszony vagyok.

Próbáld ezt megértetni valahogy a pároddal. Hogy ez neked rosszul esik. Hogy ne akarjon sablont húzni erre a helyzetre. Hogy a házasság nem csak papírmunka, és ő is büszkén fogja egyszer mondani, hogy : ott jön a kisfiam és a feleségem!

12.38-as: Mi rossz lett volna abban, ha összeházasodtok és vagyoni szerződést írtok, mit vittetek bele a kapcsolatba? Ugye, ugyanez? A Ti esetetek más, mert egyikőtöket sem zavarta, hogy "csak" élettári kapcsolatban vagytok. De máshogy is alakulhatott volna a dolog. Ha olyan a személyiségeketek, élettársad a lelkiismeretes és Te "kisemmized", amikor elhagyod - ez is benne van a pakliban. Ismeretlenek személyiségéről nem nyilatkoznék, ezért nem válalom a felelősséget.

Ha a kérdező esetét nézzük, ott egyik fél akarja, másik nem a házasságot, akkor anyagilag legalábbis nem ez a szerződés a legjobb megoldás szerinted?

12.22-es voltam

Kedves Kérdező!

Előre bocsátom, hogy kifejezetten házasságpárti vagyok és nem rossz szájízzel mentem bele a harmadik/!/ házasságomba se, amely végre olyan, amilyennek az első kettőnek is lennie kellett volna. Soha, egyik férjemmel sem éltem együtt az esküvő előtt egy percet sem. Ki is jelentettem, hogy ágyasa nem kívánnék lenni senkinek. Ez irányú kérést nem is kellett elhárítanom.Nagyon büszke vagyok arra, hogy engem mind a három férfi boldogan vett feleségül Nem volt semmiféle fűzőcske, rafinéria. Ez baromi jó érzés volt. Nagy bajnak tartom, hogy a férfiak egy része ilyen kijentéseket tesz: gyereket szeretnék tőled..., mintha nem az volna a természetes, hogy előbb feleségül veszi leendő gyermekei anyját. És a lányok egy része már attól elalél, ha valaki gyereket akar tőle. Be kellene tartani a sorrendet! Azt se hiszem el, hogy valaki 30-40 évesen egy régóta tartó kapcsolatot ne szeretne véglegesíteni. Mert milyen meghitt kapcsolat az, amelyben a felek függetlenségre vágynak? Itt már közös célokról eshetne szó, közös véágyakról. És elképzelem a szüleidet, mennyire ciki ez neki is. Számtalan esetben fogsz találkozni megalázó helyzetekkel, ahol csak "egy barátnő" leszel és ez a státus meg fogja keseríteni az életedet. Vagy te olyan értékü nő, mint bármelyik, akit feleségül vesznek. Ez /is/ megadja egy nő önbizalomát, a kicsiről nem is beszélve.Később előtte is magyarázkodhatnál. Ha pedig később netán mégis megromlana a kapcsolatotok, azzal a felkiáltással lép le egy férfi: semi különös, nem voltunk házasok. Hogy egy nőt, esetleg gyereket, vagy gyerekeket tört össze, vajmi kevset éredekli. Igenis azt mondom: vállalja a felelősséget értetek, jóban rosszban és lépjen veled házasságra. Így is te előlegeztél neki többet azzal, hogy szültél egy kisbabát.