Miért gondolják azt a férfiak hogy ha már egyszer elváltak akkor már nem akarnak újra házasodni?

Egyik oldalról érthető, hogy szívesen megtapasztalnád az esküvő, a feleség-lét tudatát.:) Ez amolyan női-itisz, akkor is sóvárgunk néha a papír, gyűrű után, ha tutti, hogy enélkül is lehet boldogság.

Akinek már volt házassága az ezt nem látja ilyen misztikusnak, fontosnak.

Biztatlak azért, mert az én férjem 4 év után kérte meg a kezem, egy 20 éves házasságból jött, ahol önként hagyott ott több autót, több házat. Nem élünk jól- de ha ő így nyugodt, akkor legyen így.

Az első 4 évünkben nem akart sem házasságot, sem gyereket. Most mindent akar.

De én elintéztem annyival, hogy ha ő így érzi magát jobban, akkor ám legyen.

Annyit kértem tőle csak- de ehhez ragaszkodtam- hogy akkor maradjon velem, ha magában le tudja tenni a jóban-rosszban nagyesküjét.

A férfiak mások. nem mindig értik, mi a fenéért bizonyítja jobban egy pár gyűrű meg egy ceremónia a szeretetüket, mint a mindennapok. És ebben igazuk van.

A házasságnak lehetnek előnyei, de. Inkább leszel Te is papír nélkül boldog, mint papírral boldogtalan. Kívánom, ne rontsd el a szép életedet azzal, hogy arra vágysz, ami nincs.

szia!

Ugyan én nem elvált apuka vagyok, hanem feleség , de át tudom érezni, amit írsz! Igen , a férfiak ha megégetik egyszer- kétszer magukat, nagyon sokáig tudnak bizalmatlanok lenni. Így voltam a férjemmel, amikor még csak "jártunk". Ugyan előtte nem házassága volt, "csak" ex-menyasszonya. Mindenesetre hosszú hónapok "munkája" volt, míg kiderült számára, hogy teljesen más személyiség vagyok; és a bizalom , ha lassan is , de kiépült köztünk. Én amondó vagyok, hogy egy férfi legyen férfi , és ha talál egy valóban megfelelő társat lépjen túl a csalódásain és ne "nyalogassa" a sebét. Mert nekem most ez egy picit úgy tűnik. Vállaljon fel, igen ; ha más nem jegy-gyűrűvel, de tudassa a külvilággal, hogy találtam egy társat , akit elfogadok; és aki elfogad engem. Lehet kicsit "konzervatív" a gondolkodásom , de azért ez jólesik egy nőnek. Ülj le vele beszélgetni , és próbáld ezt így szépen körvonalazni neki. Megváltozni nem fogsz , Te ilyen vagy ; szereted őt és szeretnéd , ha "magasabb" szintre jutna a kapcsitok, mert neked ez fontos.

Csak a kérdést volt időm elolvasni a válaszokat és a kommented nem,és arra reagálok.

Nagyon megértelek.Kérdezd meg tőle,ha a papír nem jelent semmit,akkor miért nem lehet hivatalossá tenni a családotokat?Hiszen lehet ez akár csak 1 óra és semmi nagy felhajtás.Ha neki úgyis mindegy van papír vagy nincs,akkor miért ne lehetne ha számodra fontos?

Én azt mondom,(és ezzel nem akarlak elkeseríteni,csak így látom)ha valaki független nemtől véglegesnek gondolja a kapcsolatát a szeretett személlyel,akkor igen is azt akarja,hogy hivatalosan is összetartozzanak,egy családot alkossanak.

Szerintem ülj le vele komolyan elbeszélgetni.

Ez nagyon ostoba kifogás,hogy már megégette magát.Mindenkinek volt az életében ex.volt csalódás,de nem is Őt Őket kellene most elvennie,hanem téged,akit gondolom állítása szerint szeret.

Nagyon méltatlan és megalázó a jelen kapcsolatot az exekhez hasonlítgatni,hiszen azért van veled,mert tőlük különbnek tart téged nem?

Beszéljetek egymással őszintén csak ezt lehet tanácsolni.

Ha meg neki valóban mindegy a papír,mert szerinte semmin nem változtat akkor miért nem lehetne?

Sajnálom, hogy elvált férfiak még nem válaszoltak, mert igazán őket vártad, ezért nőként nem is akartam eddig írni.

"Néha azt gondolom csak bolondít,hogy majd eljön egyszer az a nap, hogy összeházasodunk." - Ezt nem értem egészen. Akkor próbálja magában elrendezni, csak még nem tart ott? Akkor én azt a házassági szerződést mégiscsak szóba hoznám, mert ezzel tényleg semmi vesztenivalója! Olyan megoldást javasolnék keresni, ami mindkettőtöknek jó, mert ez a helyzet neki megfelel, Te meg csak tűrsz, vársz, és neked nem felel meg, szerintem ne hagyd annyiban. Mert akkor csak gyűlik benned a rossz érzés, ami egyszer kiönt...

Nincsenek különösebb jogi ismereteim, mint az előttem szólóknak, de én is úgy gondolom, a házasság nemcsak érzelnileg, anyagilag is biztonságosabb, mint egy élettársi kapcsolat.

29 éves koromig nekem nem igazán volt tartós kapcsolatom, és meg sem fordult a fejemben, hogy férjhez megyek valaha is. Aztán megismertem Őt, és sok minden átértékelődött bennem. Olyan helyen építkezett a párom "legénykorában", ami nekem nem igazán nagy perspektíva, röviden: ha közösen építkezünk, akkor olyan helyre, ami munkahely és egyéb szempontból nekem is ugyanolyan jó. (Ehhez csak pénz kell, amiért viszont itt lakva mit tudnék tenni? Nem megyek bele az esetembe, hogy a meglévő eladása miért nem egyszerű.) Gondolkodtam, hogy így felvállajak-e egy hosszútávú kapcsolatot, de 29 évig nem találtam olyant, akinek a személyisége ennyire "passzolt", szóval így belementem. Viszont már az első évben láttam, hogy a lakóhely-feltételek nem egyenrangúak. Mi lesz, ha gyerekünk van, és vele bármi történik? Utcára kerülÜNK, mert a gyerekünk csak majd nagykorúan kapja meg a részét? (Ez a gyerekemmel szemben is felelősség!!) És ha ez lakóhely szempontjából jó is lenne, akkor mi van, ha akkor történik valami, míg gyesen vagy? Hogyan lehet úgy családot, akár több gyereket tervezni? Szóval én azt mondom: amíg te is ugyanúgy dolgozol, ugyanúgy lehetőségetek van mindkettőtöknek, amíg gyerek nem jön szóba, addig oké az élettársi kapcsolat, azután függőséget jelent szerintem.

A "történik valami" nemcsak balesetet jelenthet, hanem ne adj Isten válást valami előre nem látható okból. A nő, aki a gyerekeket nevelte, pl 3 gyereknél 9 év gyesig nem dolgozott, házasságnál neki is jár valami a közösen gyűjtött vagyonból (azt hiszem a fele), élettársi kapcsolatnál úgy tudom, semmi, vagy nehéz igazolni. Vagy ha nem válás, a rokonságtól függ, hogy ki mennyire akarja megkaparintani a neki jogosan járó részt, ill. Te mennyit tudsz bizonyítani, nem tudom pontosan, de szerintem bonyodalmasabb, míg házasság esetén tiszta sor.

Az érzelmi részét is megértem, bár nekem az érzeli része mást jelent - kevésbé fontos, ki mit szól, de egyszerűbb, ha nem kell magyarázkodni bizonyos helyzetekben. Az érzelmi része amúgy áthidalható szerintem egy különlegesebb gyűrűvel vagy más módon, amit csak Ti tudtok ketten. Pl egy egzotikus országban nyaraláskor akár jegygyűrű helyett más közös tárgy megvétele is jelezheti számotokra az összetartozást, amiről mások nem is tudnak. Vagy pl templomi esküvő 2 tanuval (akár távol a világtól, külföldön) önkormányzati nélkül, Isten színe előtti összetartozás...stb.

Szia! En pont forditva vagyok ezzel , bar nam valtam meg , sot igazibol meg meg sem kertek a kezemet , de nem is akarom! Valahogyan talan meg a szabadasgomat feltem es azt , hogy szbadon mehessek magyarazat nelkul ! 26 eves vagyok es engem a parom szeretne elvenni , allitolag o nem kerte meg meg mas kezet , viszont nagyon sokan hozza akartak mar menni . Bocsi ez eltert kicsit a kerdesedtol, csak azert irtam, hogy en azert nem szeretnek hozzamenni , mert nem erzem ugy, hogy kene . A Papir neki megnyugvas lenne , valahogyan ugy , ahogyan neked . Ezzel nem azt akarom mondani , hogy nem szeret a parod es "menekulni" akar . Csak talan keresi a megfelelo alkalmat !

Kozos gyerek mellett viszont elegge itt lenne az ideje, hogy hazasok legyetek ! Valoban beszelned kene vele errol es ez a "kisemmizem" ha a felesege leszek , total hulyeseg ! Ha ot megnyugtatja , meg irhatjatok a kozos baba nevere is az ingatlant ! De a szerzodes is rendben , bar nam hiszem , hogy neki ez annyira fontos lenne , bar a sok csalodas utan ki tudja ! Mast nem tudsz csinalni , mint beszelni vele errol . Talan rajon, hogy ha eddig o is akarta , kar meg tobbet varni vele . Ha meg nem ,akkor azt is tudjatok tisztazni. De meg mielott magadat emeszted ezzel , vele kene megbeszelned , de nem ugy kifakadva , mint annak idejen !

Remelem siekrul valahogyan dontenetek !