Miért gondolják azok a nők, férfiak, egyebek, hogy ha (? )

Van az a mondás, hogy a nő olyan, mint a parketta. Egyszer jól lefekteted, és egy életen át taposhatsz rajta.

Aki ilyen kapcsolatba belemegy, és nem lép ki azonnal, szereti az alá-fölé rendelt viszonyt, az nem fog fellázadni, legfeljebb a filmekben. Akkor se szokták otthagyni a másikat, mikor már minden barátjuk, családtagjuk könyörög.

A másik, mikor kilépne, de nem tud, mert anyagi szempontból is függésben él, ezek nők szoktak lenni. A férjük általában gazdag, befolyásos, néha idősebb is, az esküvőig kényezteti, utána gyorsan jön a gyerek, meg az, hogy ne dolgozzon, az ő dolga a háztartás meg a gyereknevelés.

Mire észbe kap, retteg, hogy megveri, ha nem lesz jó a vacsora, fél, gyakorlatilag a rabszolgája, de nem tud elmenni, mert nincs hová vinnie a pici gyereket/gyerekeit, egyedül meg nem mer menni, nehogy őket is bántsa.

A lázadó, erős, odacsapni és küzdeni képes emberek eleve nem lépnek be egy ilyen kapcsolatba, vagy az első figyelmeztető jeleknél lelépnek.

Én sosem engedném, hogy bárki megalázzon...őszintén szólva nem is értem azokat a lányokat, akik ezt hagyják. Megmondom őszintén én nem hiszem, hogy csak az a hibás aki elnyomja a másikat, hanem az elnyomott fél is.

PL nálunk volt egy csaj, akit a pasija állandóan megvert, meg a csaj rettegett tőle...de vele maradt. Könyörgök, ha annyira rossz, akkor tudjon szakítani. Persze azzal védekezett, hogy szereteti, és "amúgy" jófej a srác, de ez hülyeség. Az egészet egybe kell nézni.

Meg azzal, hogy fél, ha szakít akkor a srác megkeresi...na ilyenkor van az, hogy lehetne hívni a szülőket, rendőröket. Én nem értem az ilyeneket.

Persze akik meg erőszakoskodnak, azokat meg megvetem, mert a leggyávább dolog a világon. :S

Egy kapcsolatban mindkét fél egyenlő, így ha az egyik elviseli, hogy megalázzák vagy tönkreteszik, az az ő magán dolga. Ha valaki szenvedni akar, szenvedjen.

"miért lepődnek meg, ha a másik visszavág, vagy, ne adj isten, egy elétre nyomorékká teszi/megöli őket a sérelmekért, a nem megbecsült, önzetlen szeretetért? "

A végét kifejezetten jogtalannak érzem.

Ha valakinek valami nem tetszik, menjen el, de az, hogy elvárjuk másoktól, hogy becsülje a szeretetünket, azt nem érzem fairnek. Senkitől nem szabad semmit sem elvárni ebben a világban.

Az emberek nem beszélnek egymással, ez pedig a saját nyomorult hibájuk.

Ha valakire mérgesek vagyunk, mert olyat tett (visszamenőleg nézve, mikor már betelt a pohár) amit nem viselünk el, akkor gondoljunk bele: mi adtuk alá a lovat, mert akkor nem tettünk semmit. De ez senkit nem jogosít fel arra, hogy tönkretegyen ő maga is egy életet, még az annak az embernek is az életet, aki ellenünk követett el dolgokat.

A problémákat akkor kell megoldani, amikor azok föllépnek, akkor kell ellenszegülni, amikor megesik, de az előző sérelmeket nem szabad felróni.

Amúgy ez nem logikán alapul.

Egy férfi kihasználja, ha van egy nő, aki akkor is szereti, ha ő maga a fél városon áthalad mindenkit megizélve, akkor miért ne tartaná maga mellett? Neki megéri. Az hogy a másiknak ez valahol mélyen nem tetszik, az magánprobléma. Ha annyira nem tetszik, tesz ellene. Ennyi.

De ugyanez nőben is megvan. Ha tudja, hogy egy pasi odavan érte, akkor simán ki meri dobni, élvezi az életet, majd visszacsábítgatja, mondván mindig is ő kellett neki, a nagy marha pedig elhiszi. Mert el akarja hinni, mert küzdeni nehezebb.

Szerintem ez azok problémája, akik jobban szeretnek elbújni, mint kiállni magukért, akiknek nehéz küzdeni, és mikor betelik a pohár, jogtalanul robbannak, és olyan dolgokat tesznek, amire úgy érzik, fel vannak jogosítva, miközben nem, mert ők maguk is ugyanannyira hibásak, mint aki elkövette a sérelmeket, sőt, talán még jobban, hisz ők hagyták, hogy megtegyék.

A diktatúrára hasonlatára visszatérve.

Ha nincs két ember között különbség, nem jöhet létre. Azért jönnek létre, mert vannak olyan emberek, akik hagyják, hogy ez legyen, és vannak olyanok, akik észreveszik ezeket az embereket. Ennyi.