Mi volt az utolsó csepp, amikor eldöntötted, hogy elválsz?

Érdekes, engem nem csaltak meg, de az utolsó csepp nagyon közeledik. Férjem más városban dolgozik, ott laknak a szülei is, és az "ingázás"-ból az lett, hogy hétvégén, ha látom, nagyritkán hétközben pár napot. Anyuci főz, mos és kiszolgál, persze, amit én nem nagyon a hathónapos gyerek mellett. Bankrészletünk van, amivel egyfolytában el vagyunk maradva, ő sose teszi be a részét időben, állandóan gond van ekörül. Egyébként mély balladai homály fedi a pénzét, ami a pénzünk kéne legyen, sosem tudni, honnan van, hova lett. Az én pénzem körül nincs vita, ahogy jön, úgy megy is a bankba, vagyis szinte egész hónapban egy vas nélkül vagyok. Még jó, hogy volt tejem, és még van is, mert tápot nem is tudom, hogy vettem volna a kicsinek. Terhesen is sokat voltam egyedül, télen hordtam be a fát, lapátoltam a havat, stb. Úgy volt, hogy bejön ebbe a városba dolgozni, de nem jött, és tudom, hogy pár állásajánlata volt már, de azok nem voltak elég jók... Ha épp itt van, akkor max. 15 percet van a gyerekkel, játszik vele, aztán a meccs a tévében fontosabb. Külön alszunk jó ideje, ő kezdett más szobában aludni, nem is tudom, hogy miért. Beszélni nem tudok vele, valahányszor leülök(ünk), hogy problémát megbeszéljünk végighallgat, esetleg egyetért, mindent megígér, aztán minden megy tovább, mint azelőtt. Nem érzi, hogy ezek komoly gondok, ezt így nem lehet csinálni. Hazudik olyan dolgokról, amik úegyis kiderülnek, és nem tudom eldönteni, hogy ennyire nem érdekli, ennyire naív, vagy ennyire hülyének néz. Pl. pár hónapja történt, hogy nem fizetett ki egy közmű számlát, holott háromszor rákérdeztem, hogy biztosan kifizette-e, mert rég el vagyunk maradva. Külföldre utazott két hétre, s biztosított, hogy kifizette. Erre fel felhívtak a közműtől, hogy beszüntetik a szolgáltatást, ha azonnal nem fizetek (van ismerősöm ott, szerencsémre, mert ha nem szó nélkül levágnak). Utólag annyit mondott, mikor rákérdeztem, hogy miért hazudott, hogy "nem akarta, hogy idegeskedjek". Mennyire stupid ez? Talán, ha levágnak és ő külföldön van, és rohangálhatok kölcsön pénzért a számlára plusz a visszakötési díjra nyugodt lettem volna? Kicsigyerekkel a házban persze. Nem ellenséges, nem agresszív, egyszerűen teljesen közömbös velünk, kicsit úgy vagyunk a házban, mikor épp itt van, mint két jó barát, mintha kintlakásban lennénk egyetemen. Nem tartom jónak semmilyen szempontból, és mielőtt valaki azt mondaná, hogy a gyerekért maradjunk együtt, hát amennyit most látja, annyit akkor is látni fogja, ha elválunk. Nem tudom, mi lesz az utolsó csepp, de nagyon közel van, érzem. Mondhatjuk úgy is, hogy már eldöntöttem, csak még nem mondtam ki.

Nálad mi volt kérdező? hogyan alakult azóta a sorsod?