Hány éves voltál, amikor a szüleid elváltak?

Én 10 éves voltam amikor a szüleim el akartak válni mert nem szerették egymást. Akkor a tesómmal azért sírtunk, hogy maradjon itthon apukám de így 21 éves fejjel azt mondom, jobb lett volna ha elválnak. Nagyon rossz volt ilyen családban felnőni ahol folyton ment a gyűlölködés, veszekedés, ordibálás. Kicsit úgy érzem, hogy emiatt el is lettem rontva...

Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem biztos h rossz ötlet a válás ha már nem jó a kapcsolatuk.

12-13.

Nem is tudom... sokat veszekedtek akkor már olyan 1-2 éve, szóval nem volt derült égből villámcsapás. Furcsa, de annyira nem viselt meg, apukámmal most is akkor találkozok, amikor akarok.

Bár visszagondolva, ez is furcsán ment le, eleinte alig mentem fel hozzá, mert szokatlanul, idegenül hatott, anyám "küldött át" szinte. Nem is tudtam, mit csináljak, alig váltottunk pár szót.. (ő sem a szavak embere, és ezt örököltem tőle:) Aztán eltelt 1-2 hónap és utána jött egy olyan szakasz kb egy ősz/tél ideje, amikor elég sokat feljártam apuhoz, hetente többször délután, csak úgy, vagy leckét csinálni meg hasonlók. Aztán ez is elmúlt, és most is felnézek azért, talán kicsit bűntudatom is van, ha sokáig nem megyek.

A húgom 6 éves volt,én 13,a nővérem 14 éves volt amikor elváltak a szülők.Mi nagyon örültünk neki,és engem meg a nővéremet a bíró meg is kérdezte,hogy kinél akarunk lenni.(húgomat nem,mert ő kicsi volt,de ő oda ment ahová mi mentünk,így nem voltunk szétválasztva)Mindhárman apuhoz kerültünk,de nem sok minden változott.Ugyanis a bíró 1 szobát anyánknak ítélt,azzal hogy valahol neki is élnie kell,és a szoba kiváltható ha apám biztosít neki szoba+konyhás lakást.Így bár elváltak továbbra is a nyakunkon maradt,és legalább 3-4 éven át megkeserítette az életünket.Ám egy nap fogta magát és lelépett apám egész havi fizetésével..Akkor végre jó időszakok jöttek.

Jelenleg én 39 éves vagyok,a húgom 32,a nővérem 40 éves.A nővérem ha lehet rangsorolni akkor azt mondanám,hogy a gazdag rétegben van benne.(vagy ahogy mi mondtuk régen a felső tízezerbe)Én külföldön élek,elég nyugis körülmények között.Nincsenek gondjaim,így nincs miért panaszkodnom.A húgomnak cukrászdája van,ami elég jól jövedelmez neki,és ezzel biztosítja a lánya jövőjét is.Szóval mindhárman jól élünk.Mindhárman igyekszünk támogatni,segíteni apánkat aki ma már idős nyugdíjas ember.Amikor 65 éves lett vettünk neki egy kis kertes házat ami mindig is az álma volt.Anyagilag is rendszeresen támogatjuk,hogy amíg él,ne szenvedjen hiányt semmiben.Megérdemli,mert nélküle senkik lennénk.Ő nevelt fel minket..

Anyámat azóta sem láttam.Bár tudom hol lakik,de nem érdekel.Nem kellettünk neki,így felnőttként már nincs rá szükség..

Én 12 voltam hugom 10 mikor elváltak.Elötte voltak otthon veszekedések tányér törés, nagyobb veszekedés.Semmilyen traumát nem okozotak még ezek se nem hogy a válásuk.Nem nagyon érdekelt minket, pedig még bíróságra is bevittek minket olyan idősen.Le se sz*tuk.:D

És most is jól vagyunk csak külön költöztünk rá egy évre, Faterral meg mind ketten jóba vagyunk.

(Nem a mi dolgunk hogy elváltak, attól mi még ugyan úgy jóba vagyunk)

Szóval nemtom ezen mit kell feldolgozzni, de gondolom mindenki más és más.:)

16 éves leszek decemberben, 12 éves koromban váltak el a szüleim. Most anyával és a 18 éves nővéremmel élek. Sokkal jobb apám nélkül, mert sokszor részegen jött haza, és féltem, hogy bánt. De szerencsére nem tett semmi rosszat velem. Azóta nagyon ritkán látom, de nem is hiányzik. Soha nem volt köztünk apa-lánya kapcsolat, mert mindig dolgozott. Kisgyerekként is keveset volt velünk, mondhatni a munkájának élt/él.

Én hamar feldolgoztam, mert tudtam, hogy így jobb lesz. De örökre nyomot hagyott bennem az a pillanat, amikor anya elmondta nekünk, hogy el akarnak/fognak válni.

Jelenleg teljesen jól megvagyok apám nélkül, boldogok vagyunk hárman.

Sok erőt, kitartást kívánok neked! Nehéz lesz, de az idő segíteni fog. Egy év biztosan kell, hogy feldolgozd, főleg, ha jó a kapcsolatod apukáddal.

16/L