Ásó, kapa, nagyharang válasszon el egymástól?

Lángoló szerelmek jönnek-mennek, de férjet egy életre választunk (jó esetben)

Írtad, hogy igyekszik, szóval ő próbálja menteni, amit lehet.

Ez jó! Szerintem így esélye van a dolognak. A házasság egy hosszútávú szerződés, amiben lesz még probléma, lapos időszak, és veszekedések is. A lényeg, hogy igyekeztek, szeretitek egymást, így meg mindent meg lehet oldani.

Én azt tanácsolom, emiatt ne váljatok el, mert nem lehet minden nehézségből kimenekülni, megoldani kell.

Utazzatok, álmodozzatok, kiránduljatok, romantikázzatok és hidd el a szenvedély is vissza fog térni.

28/n (6éve házas)

A válasz írója 68%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 12:29

Egyetértek, csak gyerek miatt házasodni képmutatás, illetve fölösleges. Maga a házasság nem az, ha találsz valakit, aki érdemes rá. És érdemesség alatt nem azt értem, hogy "Jujj, már fél éve együtt vagyunk és még mindnig érzem a pillangókat a gyomromban, Ő az igazi!", ez ugyanis elmúlik (ha tetszik, ha nem). Azt értem alatta, akive érzed, hogy barátok is vagytok, nemcsak hálótórsak.

Szóval, kedves kérdező, szerintem vagy váljatok el, vagy ha a jogi herce-hurca (és némelyeknél a család rosszallása) nem bejövős, papíron maradhattok együtt, az nem kötelezi egyikőtöket sem a hűségre... A gyereket meg ne féltsd, sokkal erősebbek, mint a felnőttek, csak ne legyen körülötte állandó balhé :)

14 évi házasság (18 évnyi ismeretség)után váltunk el, két pici gyerekkel (2 és 4 évesek voltak).

Most utólag azt gondolom, hogy nem lett volna szabad hozzá sem mennem, de ezt akkor is láthattam volna HA:

1. nem azt látom otthon, hogy tűrni kell, bármilyen is a másik

2. nem azt mondják, a többi sem jobb - NEM ÍGY VAN

3. valaha is beszélgetünk arról otthon (boldog családi légkör ha-ha:)), hogy milyen is lesz az ha szerelmes leszek, együtt élek valakivel.

Voltak a házasság alatt hullám hegyek és völgyek. Ez szerintem mindenkinél így van. Miért nem működött mégsem? Mert azt hittem, hogy normális az, ha nem értünk egyet. Normális, ha vitáinkat hangos szóval rendezzük. Normális az, ha valami nem tetszik a másikban, akkor meg akarom változtatni és ő is ezt teszi. Most már tudom, hogy nem normális. Létezik olyan, akit el lehet fogadni OLYANNAK, AMILYEN ÖNMAGA VALÓJÁBAN, és nincs DE......

Ha nem tudod elfogadni, akkor hosszú távon sok küzdelem és feszültség árán lehet együtt maradni. A gyerek képes elfogadni azt a környezetet, amit ti teremtetek. Nem fog lelki problémát okozni, ha gyűlölködésetek nélkül érzi mindkettőtök részéről a feltétel nélküli szeretetet, amit egy szülő nyújtani tud, függetlenül attól, hogy egy lakásban éltek-e vagy sem.

Azt azonban érdemes tudnod, hogy sok-sok válás ide v. oda, a társadalom még mindig 'megbélyegzi' a gyerekét egyedül nevelő szülőket. Nehezebb állást találni, ha van állásod ott helyt állni. Elvárni egy másik embertől, hogy ne csak téged fogadjon el, hanem a gyermekedet és az őt láthatásra vivő exedet, a kettőtök között létrejött gyermeknevelési egyezséggel.

Na én 3 gyerekkel jutottam ide+egy elfelé igyekvő férjjel, nemhogy helyrehozni akarná. Lassan a nő bennem a gyűlölet, egyszer csak utána repül a nagykés, mert új életet innen már nem lehet kezdeni,ráadásul még rokonok sincsenek. Szerintem addig dönts, amíg ott van a másik lehetőség is, nem kell várni az x. gyerekig és 40 éves korig. Bár azzal kalkulálj, hogy egy gyerekkel is nagy hátránnyal indulsz a társkeresésben, de legalább még esélyesen.

Te már egyáltalán nem tudod elképzelni, hogy vele légy boldog? Akkor mindenképpen lépj, minél előbb.