Párom most készül elhagyni minket. Mit csináljak?

Történetem a következő:

16 éves koromban ismerkedtem meg vele,aztán 17 évesen össze is költöztünk,nagyon jól működő kapcsolat volt a miénk,amiből lett egy kislányunk. Ő már 6 éves. Voltak konfliktusaink,de sose volt eget rengető.

Másfél évvel ezelőtt úgy döntött itt hagy minket,mert nem szeret. Elment. Én visszakönyörögtem. Aztán megint elment,megint visszakönyörögtem. Így ment ez 3-szor 4-szer,míg az utolsó alkalomnál besokalltam és azt mondtam elég,nem kell hogy többet vissza gyere. Jelzem tönkretett idegileg engem is és a kislányt is. Mikor utoljára elment,nem kerestem,nem tartottuk a kapcsolatot.

Aztán egy este megcsörrent a telefonom,hogy ő nem bír az anyjáékkal élni(mert hozzájuk ment lakni),és rájött hogy minket szeret.Én egyből mondtam neki akkor gyere vissza. Vissza is jött,azóta össze is házasodtunk,sőt összejött még egy gyerek. Tudni kell,hogy egy nagyon jó munkát "dobtam" fel a gyerekért cserébe,amit nem a gyerek miatt bánok hanem azért,hogyha tudtam volna hogy ez lesz legalább védekezünk,nem sietjük el a dolgot. Bíztam a páromban hogy nem hagy el hisz olyan jól megvagyunk meg minden,a kislányom a mai napig retteg attól,hogy elköltözik. Mindennap kérdezte tőle,hogy igaz apa nem mész el nem hagysz itt minket. Erre tessék tegnap megkaptam indokolatlanul,hogy menni szeretne.

Lassan szülök,azt se várja meg hogy meg legyen a pici,egyszerűen meg sem hallgat,nem is próbál semmit tenni a változtatásért. Tudom ingerlékeny vagyok az utolsó hetekbe,de megöl az hogy nem vagyok képes a hasamtól semmire,nem tudok csinálni semmit,na meg ő is megszakad a melóba,mert este nyolcig dolgoznak,mert határidős munkájuk van,és így persze hogy nem vagyunk türelmesek. Hozzá teszem hogy biztos hogy nincs senkije,nem nő van a dologban. Mondtam neki várja meg a kicsit még megszületik,hátha másabb lesz,hogy érez a gyerekek iránt egy kis felelősséget... de nem.

Hogy lehetne ezt jóvá tenni? Kérlek adjatok valami tanácsot...