Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elhagyni készülök a férjemet. Hogyan kezdjem az új életemet?
Elsőre talán ostobának látszik a kérdés. Alapok: több rendbeli szenvedélyei, "függései" vannak, (így ismertem meg őt), amelyeket a házasságunk kezdetén uralt valamelyest, de a helyzet így 4 év után romlik. Minden jó szándékom, kapcsolatmentő ötletem kudarcba fulladt: mert nem érzi, hogy baj lenne vele, a dolgaival. Gyakorlatilag pontosan ötvenedik vagyok a fontossági sorrendjében.. A szenvedélyei anyagi romlásba dönttöttek mindkettőnket, így nem a nulláról, hanem kb mínusz 3Millióról kell elindulnom újra az Élet felé-ezt vállaltam a szabadságom érdekében. Köztünk nem kis korkülönbség van, hiszem, hogy élhetek még teljes életet, szülhetek gyereket (még nincs).
De.
Másik városba költözöm, új munkahelyet, bérelhető lakást kell találnom, nulla forinttal a zsebemben, és úgy, hogy ha "fehér", bejelentett állásom lesz, akkor a fizetésem felét vonni fogják a követelő cégek.
Világ életemben képes voltam gondoskodni magamról, ezen belül igényes, kulturált életet éltem, biztos vagyok abban, hogy most is sikerülni fog. De a kezdet eléggé patthelyzetnek tűnik, mint egy megfejthetetlen egyenlet.(nincs népszerű, keresett szakmám, sima átlagvégzettségeim vannak, amelyekből csak éhen halni lehet) Hogyan kell tehát nullából új életet kezdeni? Mások vajon hogy csinálják? Mert, hogy nem vagyok ezzel egyedül, azt biztosra veszem- ha büszke erre nem is vagyok.
Köszönöm a tippeket.
Valami háttered, hátszeled csak van. Barátok, családod? Vagy teljesen egyedül állsz a világban?
Amúgy azt mondják, ha valahol bezárul egy kapu, mindig nyílik helyette új. Jönnek az újabb lehetőségek, amikről előre nem is álmodtál volna: új munkahely, új barátok, új társ stb. Az ember gyakran úgy érzi az új életszakasz kezdetén, mintha a semmibe ugrana, aztán utólag derül ki, hogy rengeteg lehetőség várt rá, és felesleges volt a sok aggodalom.
Köszönöm, én is ilyesmit ismételgetek magamban- és hiszem, hogy igaz. Optimista alkat vagyok, és ez hasznomra válik most, mert azért persze, én is félek az újtól, az ismeretlentől... Azaz ez nem is igazi félelem, inkább várom már!
Igen, most ezzel a gondommal egyedül vagyok, nekem kell megoldanom, nincs segítségem. A környezetem nem helyesli a döntésemet- ők úgy gondolják, ebben a világban nem szabad egyedül élnem.
De ha maradok- abba biztos, hogy tönkre megyek. Életem legnagyobb kihívása ez, és biztos, hogy csak a kezdeti lépéseket kellene valahogyan kitalálnom, a többi jön magától...
Igen, biztos, hogy meg fogják érteni a döntésemet. Tudom azt is, hogy féltenek- és igazuk van. Lelki támogatáson kívül azonban a későbbiekben sem fogok mást kapni tőlük, az Új életem anyagi oldalát nekem kell megalapoznom.
Lövésem sincs, egyelőre hogyan...
Pont ez a lényeg! Hogy nincs kölcsönkérés, szóba sem jöhet (nincs kitől) és az egyébként nem rossz munkahelyem egy hónapja megszűnt... Most itthon ettől kiélezettebb a helyzet persze, azon veszem észre magam, hogy undorodom, ha hozzám ér... A hazugságai miatt.
Szóval amint felsejlik valami kezdeti megoldásféle, költözöm..
A legrosszabb az, hogy a férjemmel 4 év óta nem tudom megbeszélni a valós problémát, mert hárít erőből... Pillanatnyilag ott tart, hogy nyilván azért vagyok távolságtartó vele, mert van valakim, (magából indul ki, pedig nekem sosem volt, és míg el nem válunk, nem is lesz)mivel ő (szerinte)nem tett semmi rosszat, sőt, ő egy remek mintaember...
(Aki a csillagokat is lehazudja eközben az égről, pókerarccal, bele a szemembe).
Grrrrrrrrrr...
Muszáj eközben higgadtnak lennem, különben ordibálna, agresszív volna velem, és attól már félek... Fogalma nincs, hogy el akarom hagyni, abban a pillanatban kidobna az utcára...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!