Sajnos nem tudom kiemelni a szakításos kérdést, de megköszönném ha elolvasnátok a korábbit, mert a helyzet azóta durvult és már tehetetlen vagyok, egyre jobban félek, az exem sarokba akar szorítani. Vélemény?

Nincs vmi oka ennek a függőségnek? (pl. közös gyerekek, anyagi függőség, közös lakhely?)

Ha nincs, ki kell ábrándítanod magadból, az veszélymentes lehet. Böfögj nagyokat, röhögj ki mindent, amit mond, kezeld le,legyél kicsit igénytelen, érdektelen, butuska, koszos. Majd elmenekül.

Inkább azt mondom, őt ne szorítsd sarokba. A vadállat is akkor támad, ha nincs hova menekülnie.

Nekem is volt egy rizikós szakításom, nagyon féltem, de én nem raktam ki az utcára hirtelen. Otthagyta a melóhelyét január kellős közepén, mert megunta. Elvárta volna, hogy eltartsam. Én akkor már vívódtam egy fiú miatt, hát ez alaposan meggyőzött arról, hogy hülye lennék nem váltani.

Amikor eljött az ideje, odaálltam a párom elé és megmondtam hogy vége, szakítok. Megmondtam neki, hogy tudom hogy nincs hova mennie, nincs állása, természetesen nem rakom utcára, mint valami kivert kutyát. Február volt és én nyárig adtam neki időt arra, hogy állást találjon, összeszedje magát anyagilag és továbbmenjen. A szüleihez nem küldhettem haza, mert nem volt otthon fűtés.

Hidd el, ha én akkor kiteszem őt a kilátástalanságba, az életemmel játszottam volna. Tényleg nem volt senkije és semmije, nem volt veszítenivalója. Nyárra összejött neki az állás, lett megtakarítva egy kis pénze (nem kértem semmit a rezsibe, csak minél előbb el tudjon menni), és végülis így küldtem el végleg, amikor már nem a kilátástalanságba ment. Az se volt egyszerű amúgy, mert nem akart menni. De hogy nem ölt meg, az talán annak köszönhető hogy volt hova mennie.

Ha te kidobtad őt egyik napról a másikra, akkor már nem tudom mit tudsz tenni. Sarokba szorítottad, most tombol.

Én azzal a fél évvel megvásároltam a magam és az új párom biztonságát. Az új párom nehezen értette meg, miért tart ez ennyi ideig, miért vagyok én a volt páromra tekintettel. De én magunk miatt is csináltam. Meg úgy alapjában véve is azért azt mondom: egy kutyát sem hajítanék ki az utcára csak úgy. Együtt éltünk évekig, az életem része volt. Nem hajítom el úgy mint egy szemetet. De aláírom, van olyan helyzet, amikor azonnal szakítani kell. Pl. ha megüt. De még akkor is azt mondom, pont az ilyen embert a legveszélyesebb sarokba szorítani. Bár ha jól emlékszem, azt írtad hogy nem vert meg.

Ha már kiraktad, nem mondom hogy költözz vele újra össze, de lehet hogy pénzre lenne szüksége hogy albérletet tudjon bérelni vagy ilyesmi.

Persze lehet hogy félreértem és van hova mennie. De ha egy ember így tombol, akkor többnyire nincs:(