Mit tennétek, ha őrülten szeretitek a párotokat, ő is szeret, de ezt nem tudja kimutatni, csak mindig belétek gázol - egy valós, vagy vélt sérelem miatt - makacs és önfejű és nem érdekli, hogy mit éreztek?

A legelső válaszoló vagyok!

Ha boldogtalannak érzed magadat a kapcsolatban,az egyáltalán nem jó!Gondolom nem azért vagy ennyire elkeseredve emiatt,mert eltudod fogani,hogy a párod nem foglalkozik az érzéseiddel?Mindent eltürni nem kell,azért mert nő vagy.Sírsz miatta,sokat türtél.Nem lenne jobb egy olyan pár,aki nem bánt m,eg mindig,akivel mindent megbeszélhetsz?Aki mellet boldog vagy?

Megétem hogy te szereted!És ő téged,biztosan szeret?

Aranyos nőnek tünsz,és szerintem megérdemelnél egy kedves,normális pasit,aki odafigyel rád is nem csak magára!!:)

Kétféle szerelem van, az egyik felemel, a másik lehúz.

Olyan kell, amitől 20 cm-re a föld felett lebegsz. És ami mindkettőtökből a legjobbat hozza ki.

Nekem ugyan ilyen férjem volt, 17 év után váltunk el, teljesen elvesztettem magam mellette. Szinte újjászülettem azóta, s nagyon sajnálom az éveket. 17 év után a fejemhez vágta, hogy "hová lett belőlem a vadság" s elment egy akaratos nővel. Sok baj van vele a gyerekek miatt, mert nem egyeztet egyáltalán. Nem szól, hogy viszi nyaralni. S mikor megkérdeztem, nem érti: azt mondja semmi közünk egymáshoz, s hány embert kéne felhívnia, hogy megbeszélje, mikor megy nyaralni?! De én nevelem a gyereket.

Azóta megtaláltam a párom, s ő az első, aki mellett úgy érzem,mindketten a legjobbat adjuk magunkból.

Jobb lett volna előbb.Az hogy szerelmes vagy valakibe, nem jelenti azt, hogy mellette kelll leélned az életed. Ez csak egy érzés. Elmúlik.

Bocs, most olvastam a kérdező utolsó kommentjét- Nem vagyok meggyőződve , hogy ez az igazi szerelem. Azzal egyetértek, hogy az igazi szerelem nem akar megváltoztatni, hanem elfogadja a másikat olyannak , amilyen, de Te, bár azt mondod, szereted a hibáival együtt, mégis meg akarod változtatni, hiszen ezért írtál!!!!! Nem szerete, hogy önző, nem szeretes hogy átgázol rajtad, stb!!!! Szerintem egyszerűen félsz kilépni, hiszen már 5 éved van ebben a kapcsolatban , és abban a korban vagy, amikor az ember családot alapít.

Így viszont csak valóban elvesztegeted az éveket, előbb utóbb szakításra kerül a sor, addig viszont boldogtalan leszel.

MOST még rengeteg esélyed van megtalálni az IGAZI boldogító, kölcsönös szerelemet, ami hidd el, nagyon jó dolog. És kárpótolni fog az összes élszenvedett sérelemért.

Én azt tenném, hogy lelépnék, s vissza se néznék egyszer sem. Sírnék otthon egy hétig, aztán felhívnám a régi barátnőimet, s minden este bulizni mennénk. Kihívó ruhákat hordanék, új frizurát csináltatnék, és lehetőleg beíratkoznék vmi tanfolyamra vagy egyetemre, megtanulnék valami tiszteletre méltó dolgot. S ha már jól kibuliztam magam(1év) keresnék egy kedves, aranyos férfit, aki a tenyerén hordoz hozzámennék, és szülnék 3 gyereket.

S akkor le se pökném már a jelenlegi páromat.

Nem izgatnám magam, hány éves vagyok. És inkább sírnék egyedül, de mégegyszer nem adnék alkalmat, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon. Ha látnám az utcán, kitérnék előle.