A szüleitek még együtt vannak?

Elváltak. 10 évig voltak házasok, utána különköltöztek és rá majdnem 2 évre váltak el hivatalosan is. A szétválasztásra is egy kocsival mentek, nem volt külön ügyvédjük sem. Mindent megbeszéltek egymás között, csak a papírokat mentek aláírni. Amíg később másoktól nem hallottam, hogy van olyan, hogy láthatás meg gyermek elhelyezési per, azt se tudtam mi az. Mindig akkor mentem apuhoz, amikor akartam. Az első pár évben ugyanúgy jártunk közösen kirándulni meg az ünnepeket is együtt ünnepeltük, mert attól, hogy elváltak még mindketten a szüleim maradtak. Soha nem láttam őket veszekedni. Anyu mindig kiabálós volt, de apu nem szállt be az ordítozásba. Szóval nem gondoltam volna soha, hogy vége lesz. Azért váltak el, mert más elképzeléseik vannak az életről.

Anyu minden évben felhívja édesapámat, hogy boldog válási-évfordulót kívánjon (kicsit morbid, de vicces:), amúgy is szoktak beszélni)

20/L

22 éve ismerték meg egymást, 21 éve házasok. Egyáltalán nem szerelmesek egymásba, tkp. összehozták őket a kollégáik, nehogy szűzen, agglegényként, idősen maradjanak örökre. Hogy is mondjam szépen..? Megszokták egymást, tisztelik egymást, de nem szerelmesek, sosem voltak azok. Együttműködnek, összedolgoznak, egy családként működünk, azért nem válnak el, mert tisztában vannak vele, hogy egyedül nem tudnának engem és a húgomat felnevelni, segíteni, amíg teljesen önállóak leszünk. (Miután "kirepültünk", azért nem fognak válni, mert túl öregek lesznek a hatalmas változásokhoz, ahhoz elég stabil ez az izé.. kapcsolat. Tekintve, hogy mindketten ötvenesek, én meg most kezdtem az egyetemet, húgom még csak most szeptemberben kezdi a középiskolát.)

Egyébként a húgom fogantatása óta nem élnek nemi életet, ezt anyám mondta. (Szerinte nem baj, mert neki egyébként sem volna kedve. Apám meg biztosan nem jár félre, valakihez, mert mindig percre pontosan hazaér.)

Nem tudom, miért jó ez így nekik. Igazából, nem haragszom rájuk, nem hibáztatom, nem is sajnálom őket, mert az nem hoz pozitív változást. Pesszimista sem vagyok - nekem másmilyen a párkapcsolatom; szerelemre, mély szeretetre, aktív nemi életre (is) épül, és nálam ez alap, máshogy látom a dolgokat.

Egyébként, amióta nem vagyok otthon, sokat veszekednek. Gondolom, a változókor, a hormonok miatt, illetve már nem vagyok jelen úgy, mint akinek hamar felforr az agyvize, és elviszi a balhé negyedét.

Amikor hetente, kéthetente hazajárok, akkor is látszik rajtuk, hogy előtte fél órával összekaptak. Húgom szokott panaszkodni, aztán egy ideje már nem - félrevonul, zenét hallgat, főz valamit, addig sem figyel rájuk.

Külön szobában alszanak, mert apám szerint anyám "szuszog". (Egyébként apám ordenáré módon horkol, képes felébreszteni 10 méterről, két csukott ajtón, falakon át is, hajnali háromkor. :D)

Hát, ez van nálunk.

Nem vagyok rá büszke, de nem tudok mit tenni - ők a szüleim, nem pedig a szolgáim, képtelen vagyok (és nem is akarnék) parancsolgatni nekik, hogyan viselkedjenek. És ez így van jól.

Az én szüleim 24 éve házasok. Szerintem boldogok együtt, és szeretik egymást, habár apu nem az érzelmek embere, és emiatt anyu néha elhanyagolva érzi magát...

A nagyszüleim 50 éve házasok, és nagyon szeretik egymást.. állandóan kézen fogva járnak :) Papa mindig szerelmemnek hívja mamámat.. :) olyan jó látni őket...mármint, hogy ilyen nagy szerelem is van, mint az övék. :)

Én 1 éve vagyok férjnél :P :) Eddig minden szuper :DDD

Remélem, hogy 50 év múlva a mi unokáink is úgy fognak bennünket látni a férjemmel, mint ahogy én látom a nagyszüleimet.. :)

23/N

A válasz írója 78%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 23:12

Olyan megható volt olvasni szüleid történetét!!

Biztosan sokan vágyunk hasonlóan gyönyörű kapcsolatra.

Mi 2 éve vagyunk együtt a férjemmel, lángoló szerelemmel, tisztelettel és reménykedem abban, hogy hasonlóan meghitt öregkorunk lesz, mint a válaszolóé.

Kérdésre a válaszom:

Szüleim elváltak 17 éves koromban, talán max. 19 évig voltak együtt, nem tudom biztosan.

A válás simáén ment, azóta is kulturált a kapcsolatuk.

Válás előtt apa volt az, aki néha durva volt anyával, velem gyakrabban (kiabált, megvert), miután anya elhagyta rájött, mit veszített, persze már későn.

Azóta is bánja, ennek már 12 éve.

Együtt vannak, 21 éve.

Szerintem nem szerelmesek egymásba már, de szeretik egymást.

Nagyon sokat veszekednek, néha nem szólnak egymáshoz napokig de aztán mindig kibékülnek.